Érseki Főgimnázium, Kalocsa, 1888

is vonja az anyagtól éltető erejét, általános halál fogja az eseményt jelezni. A napból kiáradó hő tehát létünk, az emberi nem létének föl­tételeihez tartozik, s azért joggal mondhatjuk, nem ugyan, hogy addig létezünk, míg a nap kellő meleggel lát el bennünket, mert ezt nem tudhatjuk, de azt minden bizonynyal állíthatjuk, hogy amint a napból jövő hő bizonyos fokig megcsökkent, élet többé a földön nem lehetséges. Mily távol fekszik tőlünk ez időpont, be fog-e valamikor köszönteni s mikor, ez lesz jelen értekezésünknek tárgya. Hogy e kérdésre megfelelhessünk, mindenek előtt azt kell megállapítanunk, mennyi hőt sugároz ki a nap, mennyire hűl le ennek következtében, s meddig elegendő a napban felhalmozott hő a kisugárzásra. A nap által kiárasztott hőmennyiséget többen meghatározták, s teljesen megegyező eredményekre jutottak. Úttörő e kérdésben, mint sok másban, Pouillet volt; az általa adott számok a későbbi észlelések által lényeges változást nem szenvedtek. Készüléke, melyet e czélra használt, s melyet pyrhelio­­meternek nevezett, amely egyszerű, és oly pontos is egyszersmind. Lényeges részei­ egy 15 mm. magas és 100 mm. széles henger, vékony vörösrézből. Azon lapot, melyre a nap­sugarak esnek, t. i. a henger egyik alaplapját, Pouillet korommal vonta be. A koromnak ugyanis az összes ismert testek között a legnagyobb hő­nyelő képessége van, s a reá eső hősugarakat majdnem tel­jesen felveszi magába. E hengert vízzel töltötte meg. A hengernek hátsó alaplapjára egy kihasított csövet erősített: e cső foglalta magában a hőmérő csőjét, a­melynek golyója a henger vizébe merült, s így a víz hőfokát jelezte. Az egész készüléket kívülről ezüst réteggel vonta be és kisi­mította, kivéve mégis a henger felső alaplapját, amelyet, mint már említettünk, koromréteg borított. A hőmérőt tartalmazó cső az egész készülék tengelyét képezte, amely körül azt forgatni lehetett, hogy a víz jól keveredvén, hőmérséke mindenütt ugyanaz legyen. Kísérletnél a készüléket úgy állítjuk, hogy a nap sugarai füg­gélyesen essenek a henger felső lapjára, mi akkor történik, ha a hőmérőt tartalmazó csővel párhuzamosan haladnak. Hogy a beál­lítás könnyebben megtörténhessék, a tengelyre egy a hengerrel egyenlő átmérőjű concentricus körlap volt erősítve; a sugarak akkor esnek függélyesen a hengerre, ha árnyéka a concentricus körlappal összeesik. A kellő beállítás után maga a kísérlet következőleg történik: 1. öt perczen át ernyőt tartunk a készülék elé, amely a nap suga­ *) *) Comptes rendus hebdomadaires des seances de ΓAcadémie des sciences t. VII. p. 24.

Next