Állami Polgári Fiúiskola, Kalocsa, 1932

/ I. Gróf Klebelsberg Kuno 1875—1932. 1926. évi június havában éltünk. Hetek óta majdnem állandóan nehéz, sötét fellegek úsztak az égen; szeszélyes időközökben megeredtek az egek csatornái és kárt tévő záporok paskolták végig vidékünket. A gazda elborult arccal szemlélte az egész évi munkájának eredményét pusztulással fenye­gető időjárást. Mi is gyakran figyeltünk fel az égre. Az országos gond mellett nekünk külön okunk is volt arra, hogy remény és kétség közt tekintsünk fel a komor fellegekre. Nem semmisíti-e meg az annyi szeretettel, gonddal, fáradtsággal előkészített iskolafelavató ünnepélyünket a kedvezőtlen időjárás? Június 24-re virradtunk. A bús magyar ég kiderült. A nap pazarul ontotta éltető világosságát, termést érlelő melegét a Duna—Tisza közé, ide a Sárköz tájékára .. . Az ősi iskolaváros tanulóifjúsága nagy lelkesedéssel fogadta a magyar művelődésnek legfőbb vezérét, iskolánk megszervezőjét, gróf Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi minisztert, aki országos gondjai között eljött Kalocsára, hogy a róla elnevezett iskolát felavassa. Most, amikor végső búcsút veszünk tőle, emlékezésül és tanulság okából idézzük a felavató ünnepély alkalmával elhangzott beszédét, amely­ből különösen két gondolat csendül ki erősen. Az egyik a kultúrának, a műveltségnek jelentősége nemzetünk szempontjából, a másik az egy­háznak és államnak összhangzatos együttműködése. „Először arra a kérdésre felelek — úgymond — hogy várjon a hazának mai állapotában illik-e, szabad-e nekünk, e súlyos viszonyok közt élő nemzetnek ünnepelni ? Igen, szabad a tettek ünnepét megülnünk. Meg­ünnepelhetjük azt, ha valamely munkát befejeztünk, vagy ha újabb cselekvésre készülünk. A mai iskolaavató ünnepélyünk ilyen ünnep, a tettek ünnepe, mert befejeztük a magyar közoktatásnak ezt a hajlékát s ugyanakkor országszerte nagy akció indult meg, hogy a polgári iskolák egész sorát építsük fel. Egyelőre 2 millió arany­korona az, amit a kormány erre a célra fordít­hat. Azonban ez csak az első részlete annak a nagy összegnek, amelyre szükségünk van, hogy a polgári iskolai oktatást annak külső előfeltételei tekintetében is rendbehozzuk. Művelődési téren gyorsvonati sebességgel halad a világ. Nyugati szomszédaink kötelezővé tették a 8 osztályú népiskolát. Ez azt jelenti, hogy a négyosztályú tagozatra még egy további tagozatot építenek, amely, ha tanértékben nem is egyenlő a polgári iskolával, mégis a népesség értelmi színvonalát lényegesen emeli. Itt nemcsak kulturális kérdésekről van szó, hanem megélhetési kér­désekről is, mert a komplikált termelési módok, amelyeket az iparban

Next