Kanadai Magyar Munkás, 1951-1952 (23. évfolyam, 1-50. szám)
1952-01-31 / 29. szám
10. OLDAL KANADAI MAGYAR MUNKÁS 1952 JANUÁR 31. CSÜTÖRTÖK Az irodalom éles fegyver a békéért folyó harcban! A MAGYAR prózairodalom tavaszvlyi termésének egyik jelentős alkotása Déry Tibor »Felelet« című regénye. A szerző művében — mely készülő regényciklusának első kötete — egy magyar vasmunkás élettörténetét mondja el a Horthykorszak illegális harcaitól a magyar nagyipar 1948-ban bekövetkezett államosításáig. A regény, realista módon megrajzolt, széles történelmi hátterével a magyar munkásmozgalom küzdelmes korszakának hősi eposza. E széles történelmi perspektíva magyarázza a dolgozók széles tömegeire tett nagy hatását: a magyar általános- és középiskolai tankönyvek százezrei idézik Déry regényének egyes fejezeteit, hogy a múlt nagy példáival lelkesítsék a szocializmusért és békéért való harcra a szabad Magyarország fiatalságát. Déry Tibor az élő magyar írónemzedék idősebb tagjai közé tartozik, 1894-ben született, s már az első világháború idején megkezdte írói munkásságát. Tagja volt a nagy költő, Ady Endre, körül kialakult forradalmi szellemű intellektuális csoportnak. Az 1919 évi Magyar Tanácsköztársaság irói direktóriumának tevékeny résztvevője volt. A Horthy-rendszer alatt hosszú időt töltött emigrációban. T KIKÜLDöTT munkatársunk beszélgetést folytatott Déry Tiborral. — Milyenek a magyar ízó kapcsolatai a dolgozó tömegekkel? — kérdezte. — Nemrég olvastam egy statisztikát — válaszolta Déry Tibor — amelyből kitűnik, hogy a mai magyar olvasó nyolcszorta több könyvet vásárol évente, mint a felszabadulás előtt. Azt hiszem, ez a tény egymagában is megmutatja, menynyire megerősödött a magyar irodalom tömegkapcsolata. — Azelőtt ezreknek, legjobb esetben 3—4.000 embernek írtuk műveinket, nagy példányszámban csak detektívregények, vagy kozmopolita ponyvaművek jelenhettek meg a tőkések irányította könyvpiacon. Most nem ritka a 40—50. 000 példányban megjelenő magyar regény, vagy novelláskötet. Költőink alkotásai is nagy példányszámban fogynak. A nagy proletárköltő, József Attila, negyed évszázaddal ezelőtt saját költségén, kölcsönpénzből, 300 példányban adta ki legszebb műveit. Most még fiatal, kezdő költőink műveinek anthológiáit is tízezres példányszámban adja ki az állami Szépirodalmi Kiadó. — Talán száraz számnak tűnik, hogy 1950-ben a 9 millió lakosú Magyarországon 63 millió könyv és brosúra jelent meg. De nekünk, íróknak és költőknek ez a száraz szám egy uj korszak hajnalát, a tömegeket ébresztgető kulturforradalom kiteljesedését jelenti. — Az uj kor fokozott kötelességeket ró a toll embereire. Többek között azt, hogy együtt éljünk a dolgozó néppel, s személyes munkánkkal élesztgessük tudásvágyát, elégítsük ki kulturszomjuságát. Ezernél több irodalmi kör AZ ÍRÓI alkotó munkán kívül mi f* egyébbel foglalkozik? — teszi fel tudósítónk a kérdést. — Az írói alkotó munka mellett egyik legszebb feladatomnak tartom az üzemirodalmi körök patronálását. A falusi kulturotthonok irodalmi klubjaival együtt több mint 1.000 irodalmi kör működik Magyarországon. Munkájuk sokoldalú. Könyv-ankétokat, vitaestéket tartanak, szakszerű tanácsokkal irányítják az olvasómozgalomban résztvevő dolgozók fejlődését. Emellett teret adnak az írói, költői tehetséggel rendelkező dolgozóknak, hogy érvényre juttassák, kifejlesszék tudásukat. — Én a Rákosi Mátyás Művek irodalmi körének munkájában veszek részt. Rendszeresen tanítgatom a nagy nehézipari üzem kezdő íróit a prózaírás technikájára, a szerkesztés, írói jellemzés »műhelyfogásaira«. Csiszolgatom stílusukat, részt veszek műveik kollektív megbírálásában. Más írótársaim dramaturgiai tanácsokat adnak az ifjú színműíróknak, előadásokat tartanak a költők számára a verstan kérdéseiről , a ritmika, a rímelés művészi problémáiról. — Viszonylag rövid ideje — alig egy éve — folyik ez a munka, de már megmutatkoztak eredményei. Sok tehetség bukkant fel a Rákosi Mátyás Művek dolgozóinak sorából. Közülük kettőt eddigi műveik alapján tagjai közé fogadott a Magyar Írók Szövetsége keretében működő »Fiatal írók Munkaközössége«. Egy fiatal vasesztergályosleányt az újságíró főiskolára vettek fel. — Természetesen az üzemi irodalmi klub írói, költői közül nem lesz mindenki hivatásos művésszé. De nem is ez a cél. Azzal, hogy e dolgozók immár nem passzív részesei, hanem tevékeny résztvevői is kulturális életünknek, új, magasabb színvonalra emelik saját maguk és dolgozó társaik műveltségét. Az írók felelőssége a békeharcban A BÉKÉÉRT folyó harcra terelődik a beszélgetés, Déry Tibor el gondolkodik. A felszabadulás előtt a magyar írók legtöbbjében volt bízó, nyög kettősség. A finomösztönű olvasó épen legjobb íróink mondatai mögött érezhetett ki-nem mondott gondolatokat, bennső fenntartásokat. Mikszáth Kálmán, a nagy realista prózaíró, gyakran menekült adomázgatásba, mosolygó mellébeszélésbe. Legjobb parasztábrázolónk, Móricz Zsigmond, nem egyszer kényszerül torz kompromiszszumokra. Karinthy Frigyes, felejthetetlen humoristánk, a polgári társadalom fojtogató igazságtalanságait szemében könnyekkel fordította le a bíráló tréfa nyelvére. — Ez a lelki hasadás, belső kettősség végérvényesen megszűnt a mai Magyarország irodalmában. A magyar író szabadon, fenntartás nélkül közli gondolatait a dolgozók százezreivel. Ami természetes is, mert eszméi, céljai azonosak a nép gondolataival, törekvéseivel. Ez az átfogó egység a mai magyar irodalom virágzásának, erős tömegkapcsolatának alapja. S ez a magyarázata annak is, hogy a néppel eggyéforrott író magáénak érzi a dolgozó tömegek békevágyát és minden erejével küzd a háborús gyújtogatás erői ellen. Műveink és a dolgozók között végzett társadalmi munkánk egyaránt a béke ügyét szolgálják. Arra törekszünk, hogy tollunkat a békéért folyó harc éles, hasznos fegyverévé tegyük. — Déry Tibor Kossuth-díjas magyar író nyilatkozata — Magyarországi tudósítónktól — MIÉRT ÉPPEN MIKSZÁTH ÉS A “KÜLÖNÖS HÁZASSÁG”? ÍRTA SZŐKE ISTVÁN X/1IÉRT ÉPPEN Mikszáth Kálmán: Különös házasság című regényét vesszük következőnek folytatólagos közlésre február 7-i számunkkal ? — vethetik fel a kérdést olvasóink. És joggá vetődik fel a kérdés, mert hiszen egy haladó lap semmikor sem, de különösen manapság nem közölhet semmi nagyob dolgot csak azért, hogy csupán tétlen szórakozást nyújtson olvasóinak. A Munkás sem akarja csak ezt tenni, hanem többet ennél. De hát mért éppen Mikszáth és a Különös házasság? Miket közöltünk Az utóbbi pár éven át, sok jó rövid elbeszélés, leírás és riportázs mellett, többek közt a következő hosszabb lélekzetű elbeszélést, leírást és regényt közöltük: 1944- ben a lengyel Wanda Vaszilevszkaja: Szivárvány cimü antifasiszta háborús elbeszélését, Háy Gyula: Partizánok tükre címü nyilas bűnlajstromát, Gergely Sándor: Hív az erdő cimü igaz magyar háborús hőstörténetet, Fái István: Hátországi karcolatok cimü munkaszázad-kálváriáját. 1945- ben közöltük a szovjet Boriszláv Renyev: Egyszerű emberek cimü kötetének néhány háborús elbeszélését, 1946 szeptemberében megkezdtük Nagy Lajos: Falu című hosszabb elbeszélését a fasizált, majd felszabaduló és újjászülető magyar vidék életéről és ez ment 1947 közepéig. 1948 márciusában kezdtük közölni Móricz Zsigmond: Rózsa Sándor címen hármasnak tervezett, de halálával a második után félbeszakadt nagyregényének második, Rózsa Sándor összevonja szemöldökét címü könyve némileg összevont szövegét; novemberben megkezdtük Déry Tibor: A porban címü, egy nyírségi falunak Mindszenty-zendüléses elbeszélését és ez ment 1949 februárjáig. 1949-ben közöltük Hegedűs Géza: Véres csillag című, 1848/49-es Bem-történetét, majd Szabó Pál: Talpalatnyi föld című nagy, a felszabadulás előtti magyar vidéki életből vett regényét, aminek közlése még 1951 őszébe is belenyúlott. Utóbbi néhány számunkban bő szemelvényeket noztünk József Jolán: A város peremén című életrajzi regényéből, mely József Attila életművét a századforduló utáni Magyarország és a Horthy-uralom hátterével adja. TIZEKBŐL nyilvánvaló, hogy nagyobb folytatásos közléseinkből, az utóbbi nyolc év alatt a magyar életből — 1848-tól máig — főleg az 1850—1900 közötti időkről és a szocializmus mai építéséről szóló szépirodalom hiányzott. Az utóbbit rövidebb elbeszélések, leírások és riportázsok gyakori közlésével gondoljuk tovább is pótolni és utaljuk olvasóinkat a Magyar Irodalmi Társaságnál és bizottságainál beszerezhető idevágó művekhez, melyek mellett természetesen a régebbi tárgyú, ugyanott beszerezhető szépirodalom pártolását is ajánljuk (és ilyesmi bizonyára fellelhető a legtöbb Kossuth-fiók könyvtárában is). A másik, az 1867-es kiegyezés körüli és utáni kor legjellemzőbb, legklasszikusabb magyar elbeszélője és regényírója Mikszáth Kálmán, akinek (a kevésbé realista és gyakran megalkuvó Jókai Mór mellett) leíró, elbeszélő és nyelvművészete kiváló, humora szinte páratlan, noha társadalmi kritikája nem mindig nyilvánvaló és e nagy problémák megoldását sem vetíti előre. A Különös házasság című regényét viszont éppen azért választottuk sok jó műve közül, mert ebben humora sokszor gyilkos szatírává élesedvekeseredve, társadalmi kritikáját úgy előtérbe hozza, mint kevés más művében. A megyei pasák, kiskirályok és papok fekete uralmának versengő és összefonódó mikszáthi megvilágítása nélkül szinte lehetetlen megérteni azokat a csökönyös reakciós maradványokat, amelyek ellen a nép szabad és gazdag fizikai és szellemi életének megvalósítása érdekében ma is ádáz harcot kell folytatnia a magyar népi demokráciának. A különös házasság szinművi változata jelentős kulturális fegyver a népellenes és hazaáruló Mindszenty-politika ellen épúgy, mint az azzal összefonódó kulákellenállással szemben is. Révai a múlt értékéről T HOGY MI A NAGY érték a magyar múlt klasszikusaiban és hogy milyen szerepet játszanak azok az új, a szocialista magyar irodalom és általában kultúra kifejlesztésénél, nem érdektelen idézni Révai Józseftől, aki 1950-ben a »Megjegyzések irodalmunk néhány kérdéséhez« című nagyjelentőségű cikkében kijelentette: »A klasszikus irodalom tanulmányozására — a többi között — azért van szükség, hogy új íróink megtanuljanak jobban írni, gazdagabban és mélyebben embert ábrázolni, szebb magyar nyelven szólni közönségünkhöz. Klasszikus íróink a maguk világát — valljuk be— jobban ábrázolták, mint az új íróink a mi világunkat.« Révai rámutatott, hogy amellett, hogy a fiatal szocialista magyar íróknak tanulniok kell »az életből, Mit ad meg Mikszáth