Kanadai Magyar Munkás, 1966-1967 (38. évfolyam, 1-47. szám)
1967-03-02 / 28. szám
1967 március 2 KANADAI MAGYAR MUNKÁS SZÉGYENT HOZOTT KÍNÁBA MAO CETUNG BECSTELEN POLITIKÁJA A szocializmus gyűlöletétől űzetve hogyan került a kínai vezető bűnöző kalandba Dyson Carter jeles vegyészmérnök, a NORTHERN NEIGH BORS' című illusztrált folyóirat szerkesztője írta az alanti cikket folyóiratának februári számában. L ÁTTAD kedves olvasó ennek a folyóiratnak 1963 áprilisában megjelent számának ezen oldalán tett nyilatkozatunkat, miszerint Mao Ce-tung tanainak tartalma nem vitatható komoly, racionálisan gondolkodó emberek között, mert Mao tanai nem egyebek keserű kifakadásoknál, egy bűnöző eszelős kiáltozásánál. Hogy félreértés ne essék: megismételjük most Mao “elveiről” akkor adott meghatározásunkat: “Nem más ez, mint bűnöző őrültség.” Ezen meghatározásunkat igen sok olvasónk üdvözölte, hiszen olyan kérdésről volt szó, amelynek az egész emberiséget érintő komolysága nem tűr megalkuvást,mellébeszélést, kétkulacsosságot. És most, amikor halljuk a komor híreket Kínából, csak keserűen vehetjük tudomásul, hogy a Mao-féle elvekről adott meghatározással senkit sem vezettünk félre. Szerencsétlenségünkre az, ami most Kínában történik, nem annyira a maoizmus eszelősségéről, mint inkább annak gaztevő céljairól tanúskodik. Ez a folyóirat kötelességének érzi, hogy beszámoljon olvasóinak a mostani kínai fejleményekről, feltárva azt, amit torzítva, elferdítve jelentenek a kapitalista lapok. Maoék elpusztítják a kommunista pártot AZ ÚGYNEVEZETT Kína-szakértők tengernyi sok napilapi jelentéseikben szándékosan megtévesztik az embereket. A kapitalista tudósítók jelentései szerint a kínai eseményekben kétféle kommunista nézet ütközött meg egymással. A valóság ezzel szemben az, hogy a Kínai Kommunista Pártot már majdnem teljesen megsemmisítették. A Kínai Kommunista párt megszűnt hatékony szervezet lenni. Mao és társai kiküszöbölték a párt majdnem minden régi tagját, közöttük az alapító tagokat is. Eltávolították a Központi Bizottság, területi pártbizottságok és az ifjúsági szervezetek vezető tagjait, valamint a szakszervezetek vezetőit és a lapok legjobb szerkesztőit. Mao “elvei” megsértették a Kínai Kommunista Párt 1956. évi határozatainak minden fontos paragrafusát. Mao semmibe veszi a Kínai Kommunista Párt VIII. kongresszusának határozatait. A történelem egyik legmegdöbbentőbb párhuzama, hogy a mai maoizmus a 45 évvel ezelőtti trockizmus utánzata, amely véglegesen szakított a tudományos szocializmussal és hozzáfogott a leninizmus megsemmisítéséhez. De van a kettő között egy tragikus különbség: a szovjet nép kiküszöbölte a trockizmust, megmentette a kommunista pártot és építette a szocializmust, amíg Kínában a maoizmus eszelőssége uralkodik. Ket nép hagyja figyelmen kívül Lenin terveit, ne fogjon hozzá a szocializmus építéséhez, hanem nyomuljon be Európába "állandó forradalmával”. Trockij egyáltalán nem hitt a szovjet nép képességeiben és erejében. Nem hitte, hogy a szovjet munkásosztály létre tud hozni kapitalisták nélküli társadalmat, így hanyatlott vissza Trockij “elgondolásokra”, amelyekre a túlzott “baloldaliság” támaszkodik — ostoba, ösztönös “elvekre”, amelyeket oly sokszor hangoztatnak beképzelt intellektuelek — és Trockij ezt a nép forradalmi elméletének nevezte. Nincsen semmi új a maoizmusban, azzal a különbséggel talán, hogy sokkal nagyobb ostobaság és önzés, mint a trockizmus. Még Mao “nemzetközi” erőfeszítései is hasonlítanak Trockij egykori erőfeszítéséhez. Mao Trockij útját tapossa ázsiai, afrikai, európai és észak-amerikai politikájával. Mao besoroz mindenféle antikommunistát, de a legjobban a szakszervezeti árulókra, hivatásos" kémügynökökre és titkos rendőrségi erőkre támaszkodik. Mao megkárosította a szocializmust Indiában. Indonéziában az ő kalandorpolitikája eredményeképpen lemészárolták a haladó erőket oly kegyetlenséggel, aminőre még Hitler sem volt képes. Afrikában Mao “elvei” a felszabadult nemzetek harci egységének szétzúzását eredményezte, tíz évre visszadobta őket. Meghipnotizálta Mao a kínaiakat ezzel az ideával: “Három évi szorgalmas munka 1000 évi boldogságot fog hozni.” A kínai munkások elvégezték a sok fárasztó munkát kitartó szorgalommal, de a “Nagy ugrás” közben hanyatt estek. A kínai gazdaságtól minden eddiginél távolabb van a szocializmus. Mao agitátorai minden színelőadás, minden filmvetítés előtt, minden egyes moziban és színházban prédikálnak, emlékeztetik a munkásokat, hogy régebben nem volt lábbelijük, később kaptak vászoncipőt, majd gumicsizmát is. Figyelmeztetik a népet: Hamarosan bőrcipőt fogtak követelni, ha hallgattak kapitalista eszmékre. így alakult ki az a helyzet, hogy a kínai munkás bére alacsonyabb mint Hongkongban a legjobban kizsákmányolt munkásé. Röviddel ezelőtt javasolták Tacsingban az olajipari munkásoknak, mondjanak le munkabérükről teljesen és szerezzék be életszükségleteiket a mezőgazdasági vidékről. Az Össz-Kínai Szakszervezeti Szövetség már nem létezik. Feloszlatta azt a maoizmus. Közben azt hangoztatják a maoisták, hogy ezt a küzdelmet “a kapitalista eszmék kigyomlálása végett folytatjuk a munkások között”. Revizionizmusnak nevezik a munkásosztály azon követelését, hogy szocializmust kell építeni Kínában, a revizionizmust pedig ki kell irtani. Meg kell itt jegyezni, hogy Kínában a gyáripari proletariátus a lakosság kisebbsége. A lakosság túlnyomó többsége írástudatlan, primitív paraszt, s ezt a nagy földművelő társadalmat nagy mértékben lehangolták Mao tanításai, s ha a parasztság ellenkezik, durván elbánnak vele. "Kultúrforradalom" NOHA a Kínában tartózkodó nyugati megfigyelők és hírlapi tudósítók alig láthatnak valamit abból, amit Maoék elkövetnek a kínai munkások ellen, mégis meglepetéssel jelentenek a kínai kultúra ellen kirobbantott irtó hadjáratról. A kínai kultúra felszámolását, az ősi kínai kultúrörökség megsemmisítését Mao iskolás gyerekekből összeállított “Vörös Gárda” nevű alakulatokra bízta. Az Ifjú Kommunisták Szövetsége a múlt év augusztusa óta nem létezik. Mao sajtója felszólította az ifjúságot: “Dobjátok ki ifjukommunista ligátok jelvényeit mint a gyomokat !” A Kínai Ifjukommunista Szövetség azokból a frontharcosokból állott, akik a felszabadulás minden harcában résztvettek és építeni akarták a szocializmust. Az ifjukommunista szövetséget el kell távolítani, hogy helyet kapjon Mao “Vörös Gárda” bandaszervezete, amelynek megparancsolta a kultúra és a tudomány felszámolását. Látni fogod, kedves olvasó, mily jelképes volt az első támadás: a gárdista “forradalmi” gyerekek levizelték Sanghajban a kínai— szovjet barátságot jelképező szoborművet (Kerbel és Muravin szobrászművészek alkotását), majd ledöntötték a szoborművet. Ezt követően a gárdista gyerekek levágták a Csu Juan emlékmű fejét. Csu Juan a halhatatlan kínai költő 2.400 évvel ezelőtt élt. Aztán ledöntötték Puskin szobrát Sanghajban — a legnagyobb orosz költő szobrát, aki 130 évvel ezelőtt halt meg. A többit már tudod a napilapokból. Elpusztították a megfizethetetlenül értékes ősi festményeket, öszszetörték Bach, Mozart, Beethoven és Chopin zenéjének lemezeit utcasarkokon, az irodalom klasszikusait tűz martalékává tették. Miért cselekedték mindezt? Azért, mert a legnagyobb kultúralkotásoknak szerepük volt az önkény elleni küzdelemben a történelem minden korszakában. Csu Jüan költeményei 400 évvel Krisztus előtt ítéletet mondtak Maora. "Minél több zavart" MAO SZÓCSÖVE, a Hung-csi sajtó a múlt év novemberében ismertette Mao “gondolatai” sokaságának lényegét : “Munkába állítjuk természetfölötti varázsunkat, hogy a világot fejtetőre állítsuk, összetörjük és zavart teremtsünk . . . minél több és nagyobb a zűrzavar, minél több a káosz a világban, annál jobb,” írta Mao lapja. Kinek jobb? Mao elnöknek. Annak az embernek, aki tanításaiban megmutatja a parasztnak, miképpen kell dinnyét eladni, a borbélynak hogyan kell hajat vágni és borotválni, hogyan kell a gyerekeknek játszani, az orvosoknak hogyan kell betegeket gyógyítani és hogyan kell geológusoknak olajra bukkanni. Mao elnök tanításai mondják meg a munkásoknak, hogyan kell gondoskodniok magukról, amíg a kapitalisták lefölözik a még létező kínai ipar és földművelés hasznát. “Ne törődj azzal, hogy szegény vagy”, mondják a gárdista gyerekek, “zárd szívedbe Mao elnök vörös napjának sugarait!” Nosza, kidobták az iskolákból a tankönyveket. Ugyan mire jó a könyvekből való tanulás? Kidobták a tanítókat is. Ugyan kinek volna szüksége Mao elnökön kívül más tanítóra? Végül bezárták az iskolákat, az egyetemeket is. A gyerekek milliói szabadultak fel a legfőbb munka elvégzésére. A fő munka elvégzése most van folyamatban. Fasiszta divatú fizikai erőszak a maoizmusért. Két főbb fronton folyik az irtó hadjárat. Az egyik fronton a gyáripari munkások és a parasztok azon milliói ellen, akik tiltakoznak Kína pusztítása ellen. A másik fronton a Felszabadító Néphadsereg katonáinak milliói ellen, akik abban a hitben nőttek fel, hogy ők a proletár nemzetköziség katonái. Imperializmus ellen fecsegnek MIG AZ imperializmus ellen fecsegnek, addig a szocializmus ellen harcolnak.* Mao évek óta becsapja a Felszabadító Néphadsereget — és be kell (Folytatása az 5. oldalon) vallanunk, hogy éppen elég sok haladó ember van közöttük, aki hisz Maonak — amkor dörgedelmes Honnan vette Mao a tanításait? INTELLIGENS emberek nem jönnek zavarba, amikor olyan izmusokról hallanak, mint a trockizmus és a maoizmus. Trockij Lenin ellen folytatott harcát Trockijnak a nép iránti magatartásából eléggé megismerhetjük. Trockij szüntelenül fecsegett forradalomról. Követelte, hogy a szav Tőkések Kínában TALÁN SENKI sem lepődik meg azon, hogy a kapitalista sajtó hallgat a kínai kapitalistákról. Mao “forradalma” nem érinti a kapitalistákat. Eleitől fogva megkövetelte Mao politikája, hogy a kínai kapitalistákat nem szabad bántani, ha Mao ellen nem agitálnak és nem szervezkednek. Látszólag átvették a gyáraikat, de az állam garantált részükre óriási évi jövedelmet. Most, a Mao-uralom 18 éve után, 1.200.000 kapitalista él és kap Kínában az “elkobzott” vagyonok profitjából fényűző megélhetést. Nem csoda, hogy a hirhedt “Two- Gun Kohn generális”, aki röviddel ezelőtt ismét meglátogatta Kínát, nem győzte eléggé dicsőíteni Mao Ce-tungot. Kohn, aki nevét Cohenre angolosította, Kínában gazdagodott meg, s ma egyike a leggazdagabb kínai szabadvállalkozóknak. Nem csoda, hogy a fasiszta Portugália oly sebtében kiegyezett Maoval a kis Macao gyarmat ügyében, amikor Mao bizalmasa, a sokszoros milliomos bankár Ho Jin irányította a tárgyalásokat. Mao nem kapitalista. De nem akarja Kínát megszabadítani a kapitalistáktól. A kapitalistákra támaszkodik, nem a népre. Szakszervezetek és munkások ellen EMLÉKSZEL, kedves olvasó, Mao úgynevezett “Nagy ugrás előre” című programjára. Figyelmen kívül hagyva szovjet tudósok és mérnökök tanácsait, azt mondta Mao a kínai népnek, hogy az édenkertbe juthatnak tudomány és hosszú terv nélkül, ha az ő elgondolásait használják. S. oldal