Új Szó, 1972 (43. évfolyam, 2-53. szám)
1972-05-06 / 19. szám
8. oldal Egy jelentés, mely elősegítheti... (Folytatás az A társadaom szerkezete Az a bombázás, amely szétzúzza a társadalom szerkezetét, megsemmisíti annak öszszefűző fonalait — mondja Cornell dokumentum — aligha, fog hozzájárulni az Egyesült Államokkal való barátság fenntartásához. Az északvietnamiak szenvedése nagy mértékben fogja aláaknázni az amerikai kapcsolatokat Indo-Kinában. Aki látta, tapasztalta a légiháborút Indo- Kina öt területén, nem lát abban semmi kíváni valót. A bombavető pilóták esélye a tévedésre igen nagy. A parancsban megjelölt célpontokat szem elől tévesztik, nem ismerik fel, a szövetséges csapatokat ellenségesnek nézik, s amikor tévednek, jelentik, hogy „sajnálatunkra nem ellenséges falura szórtuk a bombát. ” A pilóták könnyelműen válnak légi Calley-féle hadnagyokká; szívtelenül, érzelem nélkül veszik tudomásul pusztításuk eredményét, mert a roppant magasságból semmit sem látnak abból az emberi szenvedésből és romokból, amit okoznak. Háborún kíívül ők is rémesnek és elviselhetetlenek éreznék az ilyen pusztulásokat. De a háborúban hivatásos pusztítóká válnak. A pusztítás mesterségének légkörében élnek, melyben szükséges, hogy ne csak technikai, hanem lelki értelemben is érzéketlenek legyenek. Hatástól mentesek A bombázás hatásától az a személyzet is mentes, amely egy fél világnyi távolságról, 1. oldalról az amerikai hadvezetőség Over Room-jában és a Situation Room-ban tervezik a légitámadásokat és küldik a parancsokat. „A határozatcsinálók Washingtonban el vannak szigetelve nemcsak földrajzilag, hanem észbelileg is a határozataik következményeitől,” mondja Cornell Egyetem professzorainak jelentése, és hozzáteszi: „Indo-Kina kultúrája és hagyományai számukra idegenek és messze távoliak. Ismeretlen előttük a történelmi és politikai háttér. Az indo-kinai embereket a sakktábla parasztjainak gondolják, kiket Peking és Moszkva bábukként, ráncigál láthatatlan drótszálakkal. ’ ’ A Cornell Egyetem magasan képzett szellemi dolgozói — jelentésük végén megengedik maguknak, hogy egy vigyázatosan megfogalmazott politikai jellegű javaslatot terjesszenek elő, melynek egy töredéke így hangzik: „Az indokinai légiháború tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy az amerikai politikát új megfontolás tárgyává kell tenni, és ez már régen esedékes. Ha hatalmas fegyverek állnak rendelkezésre, csaknem automatikusan veszi kézbe az ember, amikor úgy érzi, hogy kevés kárt okozhat azzal. A Nixon-elv, a vietnamizálás és a harctér elektronikai fejlesztése, az automatizált háború, légiháborúra teszi a hangsúlyt..” Az amerikai nép, mely a múltban tisztelettel vette fontolóra az emberiség nézetét, remélhetőleg ismét azt fogja tenni a novemberi elnökválasztásokon. (A fenti utókat Dr. James Bayrs profeszszornak a Torontoi Daily Star április 26. számában megjelent cikkéből vettük.) Ahogyan az utazó Folytatás amelyekről a szerkesztőségbe érkező sok-sok levél is tanúskodik. Nagyon röghöz kötött vagyok. Ez konkrétan azt jelenti, hogy amikor külföldre utazom, mindig viszonyítgatok. Mi jobb és mi rosszabb ott mint nálunk, hogyan tudnánk a külföldi jó tapasztalatokat hazánkban is érvényre juttatni. Ilyen jellegű kérdések foglalkoztatnak. — A falusi témakörön kivül még milyen kérdések izgatják jobban? , — Ilyen a konvenciók kérdése. Gyűlölöm az ártalmas kispolgári szemléletet — amely sokszor női társaim részéről is megnyilvánul. De ellenük csak lépésről lépésre lehet harcolni. Házasságtöréssel vagy hasonló problémákkal csak akkor foglalkozom, ha annak morális következményei vannak (pl. közéleti szereplés esetén). A szociális problémák iránt rendkívül érzékeny vagyok, pl. lakásügy, házasságon kívül születet gyerekek helyzete stb. Olyan témákkal mindig foglalkozom, amely egy kissé felrázza a közvélemény lelkiismeretét. Rászorultak esetén az un. „szociális protekció” híve vagyok. — Mi a véleménye a női vezetőkről? — A diszkrimináció napjaiban is még általában bújtatott, rejtett formában jelenik meg. Vezetőválasztásnál sem mondják ki nyíltan, hogy nem kell a női vezető, hanem egyszeűen olyan helyzetet teremtenek, hogy csupán férfijelöltek jöhetnek számításba." Fel sem merül a női vezető kérdése. Persze még a nőket is meg kell tanítani, hogy manipuláltan éljenek az egyenjogúságukkal. A gyakorlat, a tapasztalat mondatja velem ki, hogy a jó vezetőnőknek csak addig nehéz, amíg a gyakorlatban nem ismerik meg őket. Jó bemutatkozás esetén elfogadják a női vezetőt és hallgatnak rá. — Milyen a kapcsolata a lap olvasóival! — Jó. Van olyan hét, hogy 60 levelet is megválaszolok. Minden hozzám érkező levélre reagálok. Ha a kérés jogos és feltétlen női riporter látja... ( 3. oldalról) megoldást követel, utána is járok. Sokszor van úgy, hogy egy-egy kisebb vagy nagyobb ügy elintézése után hónapokkal köszönő levelekkel halmoznak el. Néha már az ügyre sem emlékezem. De nagyon jóleső érzés az, hogy valakinek az érdekében tehettem valamit, s azáltal élete jobbra fordult. (Föltétlenül említésre méltó, hogy egy női lapnál — mint ameilyen a Nők Lapja is — a szolidaritás sokkal erősebb a lap női és férfi újságírói esetében, mint más lapoknál. A kollégák problémái iránt is fogékonyabbak vagyunk, és jobban megértjük.) — Ez igen közvetlen és rendkívül tanulságos beszélgetést azzal a kérdéssel zárnám: családjáról hallhatnánk néhány szót; továbbá jelenleg min dolgozik, melyek távlati elképzelései? — Két gyermekem van. Fiam, az egyik megyei lapnál, tehát a szakmában dolgozik már négy éve. Lányom Közgazdasági Egyetemet végzett és sajtótudomány iránt érdeklődik. Egyik legsikerültebb alkotásomnak tekintem a „Mondd a neved!” című dokumentum jellegű televízió játékfilmet, amely 1970-ben és 1971-ben két nemzetközi díjat is elnyert. Egyébként a film anyaga korábban a Nők Lapjában is megjelent „Hol az utca, hol a ház” címen. Ez egy riportsorozat volt. A Kossuth Kiadónál most van folyamatban egy szociográfiai riportkötetem. Témája : Az iparosodott mezőgazdaságban dolgozó nők életkörülményeinek megváltozása milyen hatással van a családra és a nagyobb közösségre. A televíziónál több szinopszisom vár megfilmesítésre. Ezek is a női egyenjogúság problémáival foglalkoznak — sorozat jelleggel —, dokumentum jellegű játékfilm formájában. Sok sikert kívánunk további harcos és igen eredményes tevékenységéhez. Dr. Mérő Éva ÚJ SZÓ HÍREK 1938-ban Ruszinszkóban magyar-csehszlovák összetűzések voltak. Egy budapesti kiránduló hallotta, amikor kidobolták, hogy a magyarok 22 tótot lőttek le. „Hány magyart lőttek le?” kérdezte. „Azt odaát dobolják ki” volt a válasz. TEL AVIV. IV. 28.: Izraeli katonák egy börtönlázadáskor egy egyiptomi hadifoglyot agyonlőttek. — 1 ---- J HANNOVER, április: A Berger-Belsen-i zsidó haláltábor áldozatainak emlékére felállított emlékművet antisemita jelszavakkal és rajzokkal mázolták össze. JOHANNESBURG, április: Wiesenthal Simon, aki Ausztriában az izraeli kormány támogatásával nácikutató irodát vezet, beszédében figyelmeztette a délafrikai zsidókat, hogy a német nácizmus áldozatai alatt nem csupán a zsidókat kell érteni, hanem 11 millió nem-zsidót is. (Ennyire becsüli a nem-kombattáns, polgári áldozatok számát.) (RADIO LIBERTY. Egy, a Szovjetunióból kivándorolt zsidó férfi visszaemlékezett a Johnson elnök ideje alatti Passoverre (zsidó húsvét) amikor a Liberty rádió széder-estét közvetített a Szovjetunióba, megszólaltatva Rush US külügyminisztert, Meany szakszervezeti vezért és Arthur Goldberget is. (A Liberty rádiót, a Free Europe ikertestvérét is a CIA tartotta fenn idáig. Ebben a rádióban orosz és ukrán ellenforradalmárok, antisemiták, nácik és disszidensek dolgoztak, illetve még dolgoznak — akár a SZER-nél.) PARIS: Az izraeli kormány felháborodással hallotta, hogy Schuman francia külügyminiszter szerint „Izrael valósággal megszállottja az arab területek hódítás vágyának.” 1972. május 6. Régmúlt és közelmúlt (Folytatás a 7. oldalról) tagjait, hogy Adenauer ne találjon bennük kivetni valót — és mások. A lapot a vezető náci lap, az Új Magyarság v. szerkesztője, Radnai Endre szerkesztette (a Free Europe-nak is szerkesztője volt), utána a SZER egy zsidó származású tagja vette át a vezetést. Ez nem zavarta a lapot, hogy az 1919-es fehér terrorról szóló híreket hazugságnak mondja (akkor kezdték a zsidókat és baloldaliakat nagy számmal öldösni Magyarországon), a náciellenes nürnbergi törvényszéket gyalázza, tiltakozzék, hogy Prónay Pál különítményes gaztetteiről filmet készítsenek, mivel azok már 50 évvel előbb történtek (ugyanakkor Károlyi Mihályt átkozva az első világháború elvesztéséért) és hogy magyar könyv jelent meg az inkvizícióról, kétségbevonván hogy ilyesmi volt és követelvén, hogy csak a „szovjetinkvizícióról” írjanak, gyalázza a magyar püspöki kart, mivel az hű maradt a magyar alkotmányhoz és — miként a munkatársak már Budapesten csinálták — minden fasiszta diktatúrát — Francóét, Vorsterét, Papagosét stb. dicsőítse. De mindez mellékes volt a lapban Magyarország eszelős gyalázása mellett. Minden számban közölte vagy jósolta a magyar közgazdaság csődjét, leszidta a kormányt, ha az külföldre exportált vagy külföldről hozta be a hiányzó nyersanyagokat és ha már a magyar gazdasági sikereket nem tagadhatta le, azokat a Ferenc József-i idők és a Horthy-éra érdemének tudta be. Érthető mindezek után, hogy a Free Europe kb. 50-et alkalmazott, illetve foglalkoztatott a két lap szerkesztői és cikkírói közül. Nem sorolhatjuk itt fel, mely emigráns lapokban mit írtak 1945 óta magyar újságok, akik a SZER-ben dolgoznak vagy dolgoztak. Csak néhányat említünk még meg, így a müncheni Nemzetőrt (amelyet a deportálásnál csendőrtisztként közreműködésért 9 évre ítélt Tollas Tibor szerkeszt) s amely többek között a „jégretett” magyar ifjak hazugsága kifundálta (hogy 18 éves korukban kivégezték őket); a müncheni Nemzetvédelem lapot, amely viszont a 12 éves magyar lányok, szülési kötelezettségét kolportálta (hogy azután a nácisajó a magyarok kihalatását hirdette, olvasóikat nem zavarta); a müncheni Szabad Nemzetet (Örvendy, Zathureczky, Wass, Thury, Kóréh), amely szerint 100 kommunista közül 66 bűnöző és 33 őrült; a müncheni Szózatot, amelynek „zsidózása” még az emigrációban is botrányt szült; a Katolikus Magyarok Vasárnapját (US), amelynek szerkesztősége a vezető amerikai náci lap, a Szabad Magyarság pénzgyűjtését vezette ... Mindezekbe és sok hasonlóba sűrűn írtak a Szabad Európa magyar osztályának tagjai, bizonyítván elvhűségüket a levitézlett szélsőjobbhoz. És bizonyítva, hogy e magyar szélsőjobb története nem zárult le 1945-ben. US, német, francia, angol, belga, ausztrál, délamerikai hívek és adakozók, némely hatóságok és vállalatok is, gondoskodtak róla, hogy a nácizmus parazsa forró maradjon, várva az alkalmat új lángralobbanásra. Addig is sokan meghúzódnak külföldi rádiónál, várva az alkalmat új honfoglalásra, írjatok az US kormányhoz érdekükben és adakozzatok javukra!