Új Szó, 1972 (43. évfolyam, 2-53. szám)
1972-06-24 / 26. szám
6. oldal új SZÓ LEVELEK A SZERKESZTŐSÉGHEZ Néhány szó a „hivatásos emigráns” írókról Pár hónappal ezelőtt írtam az Amerikában megjelenő “ITT-OTT” című folyóiratról. A napokban ismét kezembe került ennek az érdekes, a hazai eseményeket, célkitűzéseket reálisan szemlélő lapnak áprilisi száma. Mivel az ITT-OTT főszerkesztője feltétlen híve a szólás és sajtószabadságnak ebben a lapszámban helyet adott Stirling György, ellene irányuló bírálatának is. (Stirlinget a torontói Magyar Életben megjelenő haza-ellenes ágálásairól ismerem). Stirling kifogásolja az Itt-ott állásfoglalását a korona ügyben. Szerinte a másfélmilliónyi külföldön élő, és a tízmillió otthon élő magyar egységesen a “Szent Korona” hazaszállítása ellen szavaz. Kivéve Kádár Jánost, Stirling már csak tudja, hiszen ő egy “hivatásos emigráns”, sőt még író is ráadásul. Annyira magabiztos véleményének az igazságában, olyan tájékozott az itt élő magyarság érzelmi és gondolatvilága felől, hogy aki ellenkezni mer vele, azt rögtön haza akarja szállítani Magyarországra. Nagyon sok hajót kellene Stirling Györgynek bérelnie. A pökhendi ember gyávaságát jellemzi az ilyen megnyilvánulás. “Miért él valaki idekint az emigrációban — pardon: a szétszórtságban —, ha ennyire a hazai álláspontot képviseli és ilyen buzgón védi Kádárék érdekeit”, — írja Stirling. Kedves Stirling uram, az elmúlt tizenöt esztendőben ezzel a kérdéssel untatták minduntalan a progresszív európai bevándorlókat a bennszülött kanadaiak. “If you don’t like it here, go back where you came from”. De közben megszületett a mai, kozmopolitán Toronto. Ugyanez vonatkozik Magyarország és a külföldön élő magyarság kapcsolataira. Előbb-utóbb felszámolódik az úgynevezett “hivatásos emigráció”, mely máris csak vezetőkkel, írókkal bővelkedik, de szűkölködik vezetettekben. A “hivatásos emigráns” író hangerejét a következő tétellel lehet lemérni: A hangerő erősségét az író disszidálási idejéhez kell arányítani, mennél magasabb az évszám számtani értéke, annál hangosabb, s mérgesebb az acsarkodás Magyarország ellen. Elvégre meg kell magyarázni a bizonyítványt. Sokszor még a nyugati hatóságok felé is. Nagyon jól tudjuk, hogy milyen feltételek szükségesek a nyugati vízumok megszerzésénél. Anyagi, erkölcsi és talán még politikai is. Stirling Györgyöt nem is lehet elmarasztalni buzgóság dolgában. Rendületlenül ír, illetve gyalázkodik. Hol a Magyar Életben, hol a “Katolikus Magyarok Vasárnapja” című újságban, vagy pedig a “Kanadai Magyar Ujság”-ban. Az utóbbira jellemző, hogy szó szerint közölte a “Magyar Élet”-ben korábban megjelenő Stirling cikket, melyben ez a színmagyar emigráns, magyar történelmi értékeket felidéző ballada előadó művészektől akart óvni bennünket. Nehogy kommunista propagandával megfertőzzék az itt született, vagy nevelkedett gyermekeinket, avagy bennünket, akik már tizenöt éve itt élünk. Erre van egy jó angol mondás: “Very funny”. Inkább hallgassuk Stirlinget, hátha még emlékszik egy-két német ősmondásra. Hiába, savanyú az emigráns író kenyere — de jó, ha még az is van. S az csak úgy van és lesz, amíg acsarkodunk, gyalázkodunk, meg nem alkuszunk, feljelentkedünk, s a magyar kultúrának gátat emelünk. Befejezésül idézem Értavy B. Józsefet, ismét az Itt-ott áprilisi számából, Tollas Tiborhoz írt leveléből: „Magad mondtad egyszer Tollas, vendégünkként, hogy a “Nemzetőr” léte számodra mindennél fontosabb : ha az nem lenne, elmehetnél a portásnak”. (Értavy professzor részt vett a debreceni konferencián, s ezért számos támadás érte a “hivatalos emigráció részéről) Tehát így állunk: “Alantas’ ’fizikai munka nincs mnyükre, emigráns irkászainknak. Üzleti érzékkel nincsenek megáldva, műszaki képzettségük nincs, angol anyanyelvű író van elég, (azok is éheznek), így nem marad más hátra mint magyarul írni. S mivel a magyarnyelvű írásműveket csak akkor fizetik, ha Magyarországot támadják bennük, tehát támadjuk jobban, hazudjunk többször, hátha több pénzt kapunk érte. Tik. Winnipeg! jelentés Tisztelt Szerkesztőség! Amikor e sorokat írom (jún. 9-én), Mr. Joseph Zuken városatya (alderman), a haladó lakosság bátor képviselője, delegációt készít elő, melyet a tartományi NDP-kormány elé fog vezetni június 22-én azzal a követeléssel, adózza meg a kormány a milliárdos CPR vasútvállalat winnipegi ingatlanait és tagadjon meg tőle mindennemű adókedvezményt. A delegációt egy tüntető tömeg fogja elkísérni a parlament bejáratáig. Mr. Zuken, aki nemcsak harcias várospolitikus, hanem jeles jogász is, adóreformot sürgető beadványt fog átadni a kormánynak, a Labor Election Committee nevében. Winnipegi olvasó: ADOMÁNYOK Dear Sir: I am enclosing 15 dollars to renew subscription for Florian Kun. Overpayment is donation. Yours truly, MARY PETRO, Medicine Hat, Alta. Tisztelt Szerkesztősg, itt küldöm a mellékelt szelvényen megnevezett előfizetőnk megújítását és adományát, 20 dollár értékű Money Order formájában. KISH ANDRÁS, Brantford, Ont. Tisztelt Durovecz munkástárs, itt küldöm előfizetésem megújítását és adományomat 18 dolláros Money Orderrel. GYURICZA E.E., Clearbrook, B. O. Kedves Szerkesztő Munkástárs, itt küldünk, feleségem és én, 20 dollárt, amiből 11 a ticketekért, 9 pedig külön adományunkként megy az Uj Szó javára. Ha valamelyik tickettel nyerünk valamit, azt legyenek szívesek az Uj Szó javára kisorsolni. HORVÁTH M. és neje, Aldergrove, B.C. Tisztelt Munkástársak, itt küldök 40 dollárt. Ebből kérem előfizetésem megújítását és a Magyarországon élő rokonomnak járó Uj Szó előfizetésének megújítását, a felülfizetés pedig adományom az Uj Szónak. Üdvözlöm lapunk olvasóit, külmunkatársait és kívánok a szerkesztőség tagjainak sok egészséget munkájuk végzéséhez. PÉTER JUSZTINA, Dorchester, Ont. Tisztelt Szerkesztőség, küldöm előfizetésemet a hazai képeslapra és adományomat az Uj Szónak 5 dollár összegben. JUHÁSZ IMRE, Windsor, Ontario. 1972. június 24. PICKERINGI HELYZETKÉP „Nem tudom folytatni,” mondotta a telefonba zokogó hangon Janet Phillips, Douglas Phillips felesége. „Nem akarunk kiköltözni szeretett otthonunkból, de nincsen előttünk válaszút,” folytatta, „el kell hagynunk házunkat.” Janet Phillips asszony 29 éves. Férje 31 éves. Házuk egyike azoknak az ingatlanoknak, melyeket a tartományi kormány már megvásárolt Pickering járás azon részén, ahol a szövetségi kormány új nemzetközi repülőteret szándékozik építeni, a milliárdos ingatlanforgalmi vállalatok pedig új várost. A kormány által felvásárolt lakások tulajdonosai közül elsőnek talán a Phillipsék fognak elköltözni házukból, melyért 18.000 dollárt fizettek néhány évvel ezelőtt, s most a kormány megbízottai 28.000 dollárt fizetnek Phillipséknek. A lakáshoz fél kishold kert tartozik. Ez a ház és telek a 7-es országút mentén, a Green folyó nyugati folyásánál. Tulajdonképpen nem a házért fizet a kormány, mert csak a telekért fizet 25.000 dollárt, 3.000 dollárt kártérítésül a költözködésért. (Ha az Ady parkot is felvásárolná a kormány, szintén csak a földterületért fizetne, mivel az épületekre, uszodára szüksége nincs. Nyári lakókat, kabinokat a Kossuth Betegsegélyző Egyletnek kellene eltávolítania, a hatalmas uszodát, melynek létesítése felemésztette nemcsak az egylet torontói székházát, hanem további jelenős összegeket is, meg kellene semmisíteni, mint a kormány számára értékűen létesítményt. ( Szerk.) Pickering Township északi részén építendő repülőtér mintegy 25.000 holdnyi területről el fog a kormány költöztetni 2.000 ház minden lakóját az újítás, a haladás útjából-Az ontarioi kormány pénzügyminisztere, Darcy McKeough kijelentette, hogy a kormány ki fogja sajátítani, (fel fogja vásárolni) Pickering járás északi területét akkor is, ha a szövetségi kormány nem ott fogja felépíteni Toronto második nemzetközi repülőterét. „Hogy a kormány 10.000 dollárral többet kínált fel nekem az ingatlanomért, mint amennyit én fizettem érte, aligha mondható kielégítőnek,” mondotta Douglas Phillips. „Nyilvánosságra hoztuk az adásvételt, hogy mások tiltakozhassanak a kisajátítás ellen,” folytatta Douglas. Minthogy a kormány mindenesetre kisajátítást fog hatályosítani, jónak találták a Phillipsék a felkínált árat elfogadni. A kisajátítás foganatosítása után nem fog a kormány senkivel sem alkudozni. A felkínált árat kénytelen lesz mindenki elfogadni. „Azért fogadtam el a kormány kínálatát, mert így időt nyerek a költözködésre, a kisajátítás ideáig van új lakhelyet keresni, ahová műhelyemet is magammal fogom költöztetni,” mondotta Douglas. Mrs. Douglas Phillips kérte a kormány embereit, keressenek férje üzlete számára, valamely országút mentén éppen olyan előnyös helyet, mint amilyentől most meg kell válnia. A lakásukhoz épített műhely ugyanis aránylag közel van Torontóhoz, férje készítményei minden akadály nélkül szállíthatók a nagy áruházakba. Phillipsék a legtöbb rendelést a T. Eaton Co.-tól kapják. Phillipsné szerint kijelentette a kormány tisztviselője: „Ha nem fogadják el most a $28.000-t, a kisajátítás pillanatában kénytelenek lesznek elfogadni.” Így hát Phillipsék aláírták az adásvételi szerződést. „A kormánnyal alkudozni nem lehet,” folytatta Phillipsné. „Hiába hajtogatja valaki, hogy többet akar, a kormány meghatározza az általa méltányosnak ítélt árat, melynél többet nem fizet,” mondotta Phillipsné, idézve a kormánytisztviselőket, akik figyelmeztették őket, hogy “Ha a repülőtér építéséhez csak két év elteltével fognak is hozzá, a kormány az 1972-ik évi árakat fogja fizetni a kisajátításra kiszemelt ingatlanokért.” Ez azt jelenti, hogy 1974-ben vagy 1976-ban, amikor az ingatlanárak magasabbak lehetnek, a jelenlegi ár szerinti pénzzel kell másik lakást keresniük a kisajátított feleknek. (A fentieket a Toronto Daily Star jún. 10. számában közölte Jim Robinson szerkesztőségi újságíró.) 1 420 SPADINA AVENUE TORONTO ONT - TEL.: EM 2-3122 MAGYARORSZÁGRA UTAZIK? CSOPORTUTAZÁS ROKONÁT KIHOZATJA? IKKA — Pénzátutalás — Gyógyszerküldés COLUMBUS'?: 1 420 SPADINA AVENUE TORONTO ONT - TEL.: EM 2-3122