Állami Gimnázium, Kaposvár, 1914
I. A háború méltatása nemzeti és erkölcsi szempontból. Faragó Lajos tanár előadása a május 22-i záróünnepélyen. „A hazaszeretet — mondja Kölcsey — az emberi szeretet és óhajtás tárgyainak egész összessége. Oltár atyáid által Istennek építve; ház, hol az élet első örömeit izleléd; föld, melynek gyümölcse feltáplált; szüleid, hitvesed, gyermekeid, barátaid egytől-egyig csak kiegészítő részei annak.“ Íme, kedves Ifjak, a költő gyönyörű szavai a hazáról: Oltár, ház, föld azok számára, akikhez bennünket a legnemesebb érzelem, a szeretet fűz. Ki ne érezné e régi, szép szavak igazságát a mai borzalmas, s mégis nagyszerű, fenséges időkben? Örök értékűek e szavak ma is, pedig uj idők szelleme vonódt be a lelkekbe s honol az arcokon. Történelmi időket élünk és mélyreható átalakulások küszöbén állunk, amelyek elsősorban a hazaszeretet termékeny talajából fakadnak. Hány romba dőlt bálvány törmelékét, hány abszolút értékűnek tartott szellemi áramlat hanyatlását kell ma látnunk s helyettük az emberiség lelkét évezredek óta fogva tartó nemes eszmék uj virágzását s ragyogását szemlélhetjük. Mig általános emberi szempontból sokaknak nagy csalódást hozott ez a háború, addig a nemzeti élet fejlődésében kétségkívül felemelő, magasztos jelenségeket mutat. Eltekintve a nemzetköziség eszméjének csődjétől, ki ne látná ma a nemzetközi jognak, a nemzetközi megállapodásoknak, sőt — sajnos — a művelt nemzetek közt fennálló kulturközösségnek is hanyatlását, itt-ott összeomlását? S vajjon mi ennek az oka? Nem más, mint ellenségeinknek erkölcstelen gondolkodása, szemforgató képmutatása. A léha franciák míg a fórumon az emberiség szabadságának úttörőiként s az emberi művelődés fáklyavivőiként akarnak szerepelni és az egyetemes emberiért való önzetlen lelkesedésben tetszelegnek maguknak, addig iskoláikban az olthatatlan, izzó németgyűlöletet csepegtették ifjaik fogékony szívébe. Generációk nevelkedtek fel ebben a feneketlen gyűlöletben, a revanche-eszmében. Ezt az alakoskodást egyik leghíresebb államférfink.