Állami Gimnázium, Kaposvár, 1914
4 Gambetta, legjellemzőbben így fejezte ki: „A revanche-ról sohasem kell beszélni, de mindig arra kell gondolni.“ Talán a büszke Albion, a szabadság klasszikus hazája nemesebb vonásokat mutat? Fájdalom, nem. Neki már régen útjában volt a német öntudat, becsület és szorgalom. Minket petsig mélységes gőggel lekicsinyelt. A kis nemzetek protektorául tolta fel magát, pedig a történelem tanúsága szerint sohasem volt nép, mely a humanizmus és a kultúra örve alatt annyi népet fosztott volna meg szabadságától, mint az angol nemzet. Rideg önzésének, könyörtelen szipolyozásának, embertelen kegyetlenkedéseinek takarójáés mindig az emberiség egyik legszentebb kincsét, a bibliát használta fel. Milyen cinizmus, milyen erkölcstelenség az, mikor a hódító egyik kezében a szeretet evangéliumát, a másik kezében pedig a könyörtelen lángostort tartja. Kultúrát mutat, hogy szabadságot raboljon. Ennek a szemforgató álnokságnak, ennek a kétszínű Janusmorálnak logikus folyománya az, hogy, úgyszólván, az állati sorba sülyesztett ázsiai, afrikai és ausztráliai rabszolgáit hozza ellenünk és a németek ellen az emberi haladás, műveltség és a szabadság harcosainak mezében. Mit mondjunk a „szent“ Oroszországról, a kulturátlanság, a jogfosztás, a becstelenség és a rabszolgaság örökös hazájáról? A vérig sanyargatott orosz paraszthoz, a szegény muzsikhoz, bizonyára minden inkább illik, mint a szabadság bajnokának szerepe. Rémmesékkel töltik el naiv lelkét, hogy induljon szláv testvéreinek felszabadítására s halvány sejtelme sincs arról a valóságról, hogy az a fegyver, melyet kezében szorongat, voltakép a saját szolgaságának záloga. Méltó társképen csatlakozik ezekhez a kolduló nemzet, az olaszok. A magyar és a német hősök dicső körében nem jól érezték magukat, a kalandorok közé vágytak. 33 évig a mi támogatásunkkal emelkedtek fel s hála fejében a háború elején megcsaltak, hogy most megzsarolhassanak. A tisztességet, a becsületet és az adott szó szentségét elnyomta bennük a manu negro, a camorra és a maffia erkölcse és diadalt ül az ősbriganti szellem, az orgyilkosság és a rablás. Ezekkel szemben a mi katonáink harca a büszke, öntudatos polgár küzdelme a műveltségért, a jogért, a becsületért és a szabadságért a képmutatás, az irigység és a szolgaság hadai ellen. Harcra termett vitézeink bízva önmagukban és igazságos ügyünkben magasra emelik fel a zászlót, amelyet az Isten, király, haza magasztos eszméiért való szent lelkesedés lobogtat. Nincs magyar ember, aki szentül meg ne volna győződve annak az ügynek az igazságáról, amelyért testvérei küzdenek. Ez a küzdelem az igazságot, a tiszta erkölcsöt mellénk sorakoztatja. Az ősi magyar erényről, az ősi magyar vitézségről és tisztességről