Kapu, 1988. december(1. évfolyam, 4. szám)
Kubinyi Ferenc: A szalámi legnagyobb szelete
4 / Kubinyi Ferenc írása napjainkban különösen fontossá vált aktualitással szól történelmünk — sok tekintetben mindmáig homályban maradt vagy még inkább tudatosan elferdített — kérdéseiről. Az akkor indult szalámipolitika egyik legnagyobb, tragikus kimenetelű „szeletét’ elemzi; számos dokumentummal bizonyítva érvelését. Egyben megragadjuk az alkalmat arra, hogy ezúttal is bíztassuk olvasóinkat: vegyenek részt közös múltunk tisztázásában! Várjuk tehát további írásaikat, dokumentumaikat, melyeknek közlésére hamarosan sort kerítünk. KUBINYI FERENC A szalámi legnagyobb szelete Hallgatom a hangszóróból áradó reformretorikát. Már nem mond újat. Ismétlések tömegéből áll, akár a Magyar Televízió műsorrendje. A bőven hömpölygő, klasszikus idézetekkel (Széchenyi, Deák mostanában a kelendő) fűszerezett szövegek, nem nélkülözik a hatalom legitimációját indokoló mondatot: Magyarországon szükségszerűen, vagy történelmi adottságból (a nem kívánt rész törlendő) jött létre az egypártrendszer... Amikor először hallottam ezt az igét, még indulatosan felkaptam a fejemet, mint annyi más esetben. Említsek példákat? Íme: A hazai történelemkönyvek állítják, hogy Magyarországot felszabadította a vörös hadsereg. A szovjet történeti álláspont szerint nem felszabadításról volt szó! Megyesi Gusztáv ezt írja: (...) „Ámbár éppen a Szovjetunióban nem használják ezt a kifejezést, (Ti. a felszabadítást K. F.) a magyarországi hadműveletekkel kapcsolatban. Amint egy kitűnő tanulmányban olvasom, a nagy honvédő háború kitüntetései között találunk ugyan olyat, hogy Prága vagy Varsó felszabadításáért, ám Budapesttel kapcsolatban az elfoglalás, a bevétel jelentésű katonai szakszót használják. Az orosz nyelven írt történelem könyvekben pedig, a vesztes országoknak kijáró okkupációról olvashatunk.” (...) (Élet és Irodalom, 1988. április 1.) Még egy példa erejéig maradjunk a felszabadulásnál. Április negyedikének dátuma közismert. Nemzeti ünnep. Pedig ez az állítás — a priori — nem igaz. Április negyedikén nem szabadult fel, illetve tekintettel a szovjet szóhasználatra, nem foglaltatott el Magyarország. Tornyiszentmiklóson még április 12-én is dörögtek a fegyverek. Mindezt bizonyítja a Wermacht ún. Tagebuchja, továbbá a nagy jegyzetapparátussal dolgozó kiváló svájci hadtörténész, Gosztonyi Péter. (A magyar honvédség a második világháborúban. Katolikus Szemle, Róma 1986. 365. p.) Akkor hát, honnan eredeztethető az április negyedikei dátum? A szűkölő félelemtől. Malinovszkij — éppen úgy mint a többi frontparancsnok — rettegett Sztálintól. A dunántúli elhárítóharcok és Budapest elhúzódó ostroma miatt, Sztálin parancsa ellenére, a kitűzött időpontra nem tudta elfoglalni Bécs városát. Ezért előrehozta Magyarország elfoglalásának időpontját. Ismétlem, a felsoroltakhoz hasonlóan, a legitimáció ex cathedra bizonyítására — az egypártrendszer történetileg alakult ki — régebben felkaptam a fejemet. Később a gyakori ismételgetés miatt, hozzászoktam. Mégis, most miért ültem le a gép mellé, hogy leírjam a tényeket és gondolataimat? Egy közelmúltban megjelent könyv taszított a kéziratpapírhoz. Szerzője: Kornis Pál. A kötet címe: Tanúként jelentkezem. (Zrínyi Katonai Kiadó Budapest, 1988) A szerző a Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai Osztályának volt a nyomozója és egyben a Kommunista Párt titkára. Az intézményről a fiatal korosztálynak, de a derékhadnak sincsenek ismeretei. Felvilágosítás szükséges. A legilletékesebb, a volt párttitkár válaszoljon arra, hogy mi is volt a Katonapolitikai Osztály? (...) „Ami a belügy és a politikai rendőrség volt az országban, (értsd: ÁVO, később ÁVH, K. F.) az volt a Katonapolitikai Osztály a hadseregen belül. Nem tudok olyan esetről, hogy visszaélt volna hatalmával...” (i. m. 72. p.) Aki ismeri az ÁVH véres történetét, annak elborzasztó ez a párhuzam. A szerzői útbaigazítás utolsó mondatát megcáfolandó, írott vagy hangszalagra rögzített vallomások alapján, még visszatérek. Kornis Pál könyvének egyes részleteiben fellelhető „tanúvallomás” nem más, mint a III. Magyar Köztársaság szétverésére, és demokratikus rendjének felforgatására irányuló titkos összeesküvés dokumentuma. Távolabbi cél: a monolitikus sztálinista diktatúra hatalomra juttatása, a legkegyetlenebb, ha kell véres eszközökkel is. Ma már tudjuk, hogy az ÁVH, továbbá Kornis Pál hajdani anyaintézménye, veréssel, kínzással, kegyetlenséggel, becsülettel megfelelt a rájuk bízott feladatnak. Kiváló munkájuknak eredményeit a nemzet még ma is nyögi. Az olvasó megkérdezheti, hogyan történhetett mindez? A szovjet hadsereg legfőbb képviselőjének, Vorosilov marsallnak jóváhagyó beleegyezésével és segítségével. És most lássuk az előzményeket. " Az egypártrendszer történeti kialakulása A „történelmi adottságokról” — érezvén az adott világ változásait, Fejti György a párt egyik titkára már árnyaltabban, mint az ex catedra kijelentések, így fogalmaz: „Nálunk történelmileg úgy alakult, hogy a többpártrendszer 1949 után — az akkori pártvezetés tragédiákhoz vezető, hibás politikai irányvonalának következtében —, felszámoltatott.” Milyen stiláris finomság, csupán a módszert hallgatja el. Miben állt a felszámolás? Nem magyarázza, de hát hivatalánál fogva nem is beszélhet arról, hogy az akkori pártvezetés milyen krutális módszerekkel dolgozott. A megszálló hadsereg fegyveres erejével a háta mögött, gazdasági fenyegetésekkel, infiltrációval, durva erőszakkal, koncipiált perrel és perekkel, az akasztófára szóló felbérelt bírói ítéletekkel, a legsandább eszközökkel rúgta fel a minoritás, a nemzet elsöprő többsége által választott rendet. Ez volt a felszámolás módszere. Ez áll a simára csiszolt mondatok mögött. A való tényeket pedig a mai napig hallgatás övezi. A párt történészei és természetesen a tankönyvek is 1948-ra — a fordulat évére —, teszik ennek az akciónak a győzelmes befejezését. Fejti György 1949-et említ. Egyik dátum sem helytálló. A demokratikus III. Magyar Köztársaságot és a parlamentarizmust, már 1947-ben szétverték.