Kapu, 1989. június (2. évfolyam, 6. szám)
Restár Sándor: Hungarian puzzle (vers) - Nagy Attila Kristóf: Illemtan haldoklónak (vers)
RESTÁRsAndor HUNGARIAN PUZZLE lassan feltörjük a „tolsztoji csöndet” így március idusán „dodeszkaden” — dodekafónia „két nap az élet” így április — a negyedik én a hetedik te magad november 7. — ÉN — gondolataimnak hol engedhetek szabad piros-fehér-zöld folyást haragosan tavaszodom , nekem is egy becsületem volt — mit (foszlányokra) tékozoltam — örök barbár — Zsiga bátyám — hát nem vagyunk mi „Rokonok”?! nem olvastuk egymást képviselőre nem mi írtuk „A madarak és fák könyvét” nem egy pártban futballoztunk csak emberek akartunk lenni 20. századi író-emberek szerettünk volna URAM hát mi a teendő itten — leendő magyaroknak másnapos mágnás miskáknak reformer karcsiknak szemhunyorgatás-köpönyeg-forradalom 68-as bevonulás-72-es március tizenötödike?! § ti-it-tam ugyanaz halkabban eh teremtőm mi az mit nekem köszönhetsz nagyképű farizeusnak kiben több hektó betlehemi ászok agyamból bugyog a szüret már megint savanyú leszek — s a szőlőmet hova préseli a lap lesz-e helyem kedves Heyerdahl — nálunk az ember — elferdül vagy---------------------------------elherdál — és leszünk majd halotti Thor tornacipőben edződő nemzet lágyan szegényes-legényes — egyforma — forma I. — forma numerus — nulla — forma nomenclatura — formán-kívüli-magyaros — emberen kívüli forma , kérlek ne szüretelj télen a fürdőszobában a hóember is borostás — atomszívű anyádat nem ejtem teherbe így is tele vagyunk Pakssal és izzad hónunk alatt a félelem — a neutron-vakarózás a kőszívű lombik fiai vagyunk — — vaginátlan lányok: Hát milyen gyereket akarsz te ORSZÁG se petéje — se heréje — ifjat-bölcset ki — fia — borja gyalázatát?! § — íme a legújabb játék szocialista — puzzle pluralista — szemfedő tedd bele szíved — s a Felvidéken keresd Erdélyt! — tettél-e érte hogy ki és összerakd kaptál-e érte eleget hogy lehess ily kapós a Magyar cumizdat ország vezényszóval vert sereg vízágyúkkal álmodó ólomkatonák NAGY ATILLA KRISTÓF illemtan haldoklóknak az őszinteség már kevés a szavak kézintésre keletről érkeztek s talán visszatérnek majd az ólombányákba végtére mindegy mindegy milyen hatalmat gyűlölök a gyűlölet a lényeg a kielégíthetetlen s a tudat hogy ezen a tájon az őszinteség halált fogan primitívek között csak kötönc a nyíltság s az agóniát sietteti a kór bizonyossága forr bugyog valamennyi sejtje rákosan burjánzik a nemzettest de minden párt csak temetni tud igazán és leporolni a holtak vállát mésszel leöntött földben megrohadt kezeiket rázni mea culpázni, ne haragudj pajtás (tévedni emberi dolog) ez a politikusok tudománya a többieké a megvetés és valóra válik képességünk: a tévedés mert tévedésből kerültünk mi ide tévedésből mondjuk mit mondanunk adatott pedig ki vesz komolyan egy fecsegő haldoklót? halk intim beszéddel búcsúzz hogy a szomszéd ágyon fetrengőt ne zavard tanuld a suttogást tanuld a csendet hogy az átmenet zökkenőmentes legyen 3