Kapu, 1989. október (2. évfolyam, 10. szám)

Szántó T. Gábor: Kárpát-medence (vers) - Zas Lóránt: Novemberben (vers)

SZÁNTÓ T. GÁBOR Kárpát-medence (hangulatjelentés) Itt gyakran latrinaszaga van a nyárnak, a hadseregek át- meg átvonulnak. Jön a parancs, magányos nők arcára árkot ás a könny, majd belekövül. Védettek vagyunk. A hatalom szokása a szokás hatalma: itt nincs, mert nem lehet pánik, ha meghasad a föld, s a reaktor lánggal ég, ha mag­hasad, és poros az ég, s az autón idelenn ujjnyi vastag már a szenny, fagyos a légkör, de nem rideg. Itt honos és otthonos a félelem, s a gyűlölködés is házias, mint felejthetetlen íz, úgy él bennünk, s az okok tudatunkba tetováltak: én megmondom, ki volt apád, ha megmondod, mennyit s hol ült, hol ölt, ha ölni küldték. Te jól tudod, egymásra miért mosolyog a gyilkos és az áldozat, s ha apám fogatta le őt, nosza itt az alkalom, bosszuld meg, hogy ne legyen vége! Az ártatlanság vélelme, vagy a vélelmek ártatlansága itt gyakran kipukkadt léggömb síró kölykök kezében: parázsló végű csikkek birodalma ez, a bő­rön oly andalítón sistereg. Itt úgy élnek az emberek, mint másutt, csak talán még úgyabbul. Itt vigyázni kell, mit mondunk, mert ez a legtöbb, amit tehetünk, s mert rádfogják élesre töltött szavad, s visszalő­nek. Itt a rend véresebben ellik szabadságot, mint a szabadság rendet, de ez olyan titok, amit nem akárki tud, csak mindenki (ezért bizalmasan kezelendő). Itt nincs jogom hazányi nyugalomhoz, mert úgy vagyok zsidó, hogy szinte hőstett, és úgy vagyok magyar, ahogy hagynak, mert ha lebüdöszsidóznak, nincs mit válaszolnom: „rohadt magyar”?! — magamba vágnám a kést. Csontig ható hidegben ezért végképp középen állok itt, Európa szellemi mélyföldjén, ahol a tapasztalatok mindentudásra predesztinálnak: mi nem volt még itt? a széltől óvott Kárpát-medencében, ahol éppen ezért ittmarad a büdös, ha mindig a mások által teleszart gatyába kell bújnunk. ZAS LÓRÁNT (USA) Novemberben (A Farkasréti temetőben, ezer és ezer lobogó gyertya fényénél) Novemberben szürkék az utcák, novemberben szürkék az emberek. Novemberben Budán és Pesten nevetni nem lehet. Novemberben a Farkasréten halottak napi mise-csend fogad. Novemberben fehér virággal fedik a sírokat. Novemberben égnek a gyertyák, kicsinyek, teltek, véznák és nagyok. Novemberben földig hajolnak a sötét kalapok.­­ Novemberben géppuskák szóltak, tankok tapostak, a föld remegett. Novemberben gyilkoltak, öltek, november temetett. Novemberben itt esküt szegtek, gyaláztak törvényt, tiportak jogot. Novemberben vörössel, vérrel a máglya lobogott. Novemberben erőszak vágott, gumikot tépett, börtön kacagott. Novemberben a homlokunkra égettek csillagot. Novemberben sírnak az utcák, novemberben sírnak az emberek. Novemberben könnyek köszöntik az elesetteket. Novemberben csend van, és béke, temető, fejfa, virág és kereszt. Novemberben az álmodó rög itt tart, és nem ereszt. Novemberben öklök szorulnak, és felbizseregnek a tenyerek. Novemberben élők a holtak, november fenyeget? 3

Next