Kapu, 1989. november (2. évfolyam, 11. szám)

Faludy György: Egy helytartóhoz, 25 év után (vers)

FALUDY GYÖRGY Haynaunak indultál. Ez rég volt, mondják. Megszelídültél. Naftalínba tetted a kötelet s előkerült a kolbász. Azt hallom, hogy szeretnek. Trézsi anyánk! jó öreg Ferenc Jóska! Tisza István: esze mint a borotva! bölcs vezetőnk, Rákosi! Ha az ember meg nem szökik, megszokja. Lehet utazni, csendesen morogni s lopni — várhatsz-e helytartóktól többet? Olbrich, Bierut, Gottwald, Ulbricht, Novotny: mind elmarad mögötted. Álnok vagy, szkizofrén, provinciális s hazug. Opportunizmusod csigája hány orosz elvtárs nadrágján mászott fel! Többnyire nem hiába. Erős vagy. Néked a hatalom minden, más nem számít. Ezért, hogy alkirályi székedből még legjobb barátaid sem tudtak kiintrikálni. Egy népet segítettél megalázni a szovjetnek. Függetlensége álmán tipródsz fölényes közönnyel mint Pálffy, Bach Sándor, Tisza Kálmán. A szabadság csodaszarvasát űztük négyszáz éve. De ki fut most utána? Te érted el. Szívós vagy. Egy országot toltál át Ázsiába. Tiéd a jelen. Agyoncenzúrázott múltaddal mint vagy? Olykor, esti csendben EGY HELYTARTÓHOZ, 25 ÉV UTÁN hallod-e újra, ahogy Rajk barátod nyakcsigolyája reccsen? Ha altatóval sem tudsz már aludni, Tóth Ilonka sóhaja utolér-e? s Losonczy hörgése, akinek kását töltöttél tüdejébe? . Mint vízalatti, elmerült harangok: hintáznak-e hajnal felé ágyadnál a tizenhat esztendős iskolások, kiket felakasztattál? És a jövő? Aki még el nem gárgyult, az ismeri a kilövőpályákat, miket Brezsnyevék szerte a Dunántúl gyér erdeibe vágtak. Ha háború jön, rajtunk kezdik. A föld olajfestéke hámlik. Izzó szőre leperzselődik. A Balaton fölforr, gázfelhő lesz belőle, a városok rizsporrá kenődnek szét, halálsugarak csapnak fel az égre, és nem marad se sír, se rom, se emlék. Más nem lehet a vége. Mit bánod ezt? Amíg élsz, zsíros torkok csámcsognak körül és ha meghalsz, tested díszsírba kerül. És hol vannak ők már, akik utat kerestek, hogy nagyhatalmak öngyilkos viszálya közt magunkat békésnek és szabadnak tudjuk egyszer? Nagy Imre így kívánta. Őt is felakasztattad. (Toronto, 1981) 1956. november 25-én Kádár János a budapesti rádióban szóról szóra ezt mondta: Nagy Imrét és társait „ védőőrizetbe vettük. Mert okunk van azt hinni, hogy az országban lappangó ellenforradalmi elemek merényletet készítenek Nagy Imre elvtárs élete ellen, hogy aztán elhitessék a néppel, hogy a kormány volt felelős a gyilkosságért.” Valóban, a kormány volt felelős. ”

Next