Kapu, 1990. január (3. évfolyam, 1. szám)

Végh Attila versei

VÉGH ATTILA song (pro letár diktatúra) belőletek ez már letális dózis elvtárs seftel de néha zsidót is áprilisnégy erdő oh dicső natúra költői sörök hány liter a túra pocak szusszan gégén dadogós ária minek minek mi nekrománia a helyzet odébbslisszol igazságért kiált jöhet az adekvát az oly sokat citált: ha majd egyszer a jognak asztalánál egy nagy rakás faszt találnál ne rettenj légy az etát­oz­ista oroszbérenc angolkóros magyar focista lógj ki nemzetedből szarj ívben másra lógj be egy internáci előadásra a kor könyvjelzőjeként kilóg a beled tudd meg mi csak külön vagyunk veled mondd el írd le mi iránt mi bajod döntsd el: az eszed otthon vagy a fogad itt hagyod kiadó európa az albérlés monoton szombatra mindig elfogy a koton fülekben fémkör ajkakon eszett nyelvével és akit magyar apa nemzett magadtól tanulsz magadra hagyva kinyírod magad kis autoadakta joviálpolitikusok bájolognak körbe rávered farkad a TV-tükörre önjelölt jelened takarják a gének utódod esélye most mi ellen véd meg nesze: a tied ez a jelöletlen ének piszkozat a határon elhárított belső mozdulat: mint anyagot formál a helyzet imára horgadó faágak alatt egy csosszanás léptet kelthet minden kiadja végül az okát a célpont hátramutat fénylő szavaink mégsem vetítik vissza a bennünk sötétlő utat pedig a lényeg felé utaznak a mintek de leszállnak veszik a kalapot tollat kimért léptük kopog holdkóros szemükbe dereng a holnap kezdve ereszkedve az ébredés vonalnyi határán töprengve azon amit megébredni muszáj mi választja el bennem a tájat és amitől fáj mire nyílnak kapuvá végül a közénk roskadó torlaszok mitől tűnik úgy hogy igazán és mitől biztos hogy csak mintha vagyok milyen tudatrepedésbe iszkol a kérdés mért nem üldözi tovább a felelet az elkülönülésben mennyi egyek vagyunk kinek vagy válasz ha kérdezek: neked? VERS

Next