Kapu, 1991. július (4. évfolyam, 7. szám)
NYÍLT TÉR
NYÍLT TÉR 54/KAPU Nyilatkozat Az Erdélyi Világszövetség Németországi Szervezetének elnöke, az Erdélyi Világszövetség Svájci Szervezetének megbízottja, a magyarországi Erdélyi Szövetség megbízott képviselője, továbbá a Magyarországgal szomszédos államok magyar szervezeteinek,több vezetőségi tagja 1991. április 20-án tanácskozást tartottak Stuttgartban a nemzetiségi sorban élő, különösképpen pedig az erdélyi magyarság mind aggasztóbb helyzetéről. A tanácskozás résztvevői egyhangúlag megállapították, hogy az erdélyi és a Magyarországgal szomszédos államokban élő magyar nemzetrészek jogfosztása, a kollektív jogok gyakorlásának megtagadása súlyosan sérti az ENSZ alapokmányát, az Egyetemes Polgári Jogok Nyilatkozatának szellemét, továbbá a Helsinki Záróokmány rendelkezéseit. A tanácskozás résztvevői aggodalommal állapítják meg, hogy a magyarok, németek és más népcsoportok elleni elnyomó politika veszélyezteti létüket. Románia politikája ellentmond az Európa Tanács, az Európa Parlament jogi és politikai normáinak. A román, a szlovák és a szerb kormányoknak a magyar, német, albán és más népcsoportok elleni elnyomó politikája veszélyezteti a térség békéjét és stabilitását, a nemzetek közötti békés együttműködést. Tekintettel a fentiekre a tanácskozás résztvevői szükségesnek tartják, hogy: 1. A magyar kormány sürgősen forduljon az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez abból a célból, hogy a Magyarország határain kívül élő magyarok jogvédelmének biztosítására megszerezze a maga számára a védőhatalmi státust. E státus megszerzésére Európában az a két ENSZ-határozat jelenti a precedenst, amelyet a Nemzetközi Szervezet Ausztria kezdeményezésére a dél-tiroli konfliktussal kapcsolatban hozott 1959-ben. Az egyik határozattal az ENSZ elismerte Ausztria védőhatalmi jogkörét Dél- Tirolban, a másikkal felszólította az osztrák és az olasz kormányt, hogy valósítsák meg a dél-tiroli németajkúak számára a politikai, gazdasági és kulturális autonómiát. A magyar kormány kezdeményezése azért halaszthatatlan, mert a szomszédos országok kormányai nem mutatnak hajlandóságot az érdemi tárgyalásokra a térség magyar népcsoportjainak képviselőivel. A tapasztalatok azt mutatják, hogy eredményes tárgyalás csak úgy képzelhető el, ha az ENSZ égisze alatt vagy az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet megbízásából, az érdekelt kisebbség képviselőinek a bevonásával magas szintű kormányközi tárgyalásokon dolgozzák ki az európai normáknak megfelelő politikai rendezést. E tárgyalások célja az önrendelkezés biztosítása a határon kívül élő magyarok számára. 2. Minél sürgősebben alakuljon meg a határokon kívül élő magyarság érdekképviseleti és politikai szervezeteiből egy - az alapítók jogállását és önállóságát nem sértő - csúcsszervezet. A csúcsszervezet feladata a Magyarországon kívül élő többmilliós magyar népcsoport érdekeinek képviselete a különböző nemzetközi szervezetekben. A magyar kormány kezdeményezése annál is inkább sürgető, mert az első világháborút lezáró Békediktátum több millió magyart, német és más népcsoportot szakított el anyanemzetétől, s fosztott meg nemzeti identitásának megőrzési lehetőségétől, a megmaradás politikai, gazdasági és kulturális feltételeitől. Az európai béke és a közép-európai térség politikai stabilitása, valamint a Magyarország határain kívül élő magyarság jövője érdekében sürgetjük a magyar kormányt, hogy minél hamarabb forduljon e kérdésben az ENSZ-hez. Az Erdélyi Világszövetség Németországi Szervezete (Dr. Konthur Bertalan, elnök) Az Erdélyi Világszövetség Svájci Szervezete nevében (Sebestyén-Teleki István) A magyarországi Erdélyi Szövetség kiküldött megbízottja (Köteles Pál) Saáry Éva a svájci magyar emigrációból „Érdekes emberek ” című könyvében interjút készített Önnel. A kötetet a következő dedikációval küldte meg: „Szőllősi Tóninak, aki a legáldozatosabb és legönzetlenebb munkát végzi.” Nos, mivel is foglalkozik Ön? Az Északi Magyar Archívumot 1973. október 23-án alakítottuk, több, Stockholmban élő magyar fiatallal, akik többnyire az 1969-70-es években érkeztek ide. Az volt a célunk, hogy megmentsük azokat a magyar anyagokat, amelyek talán itt Nyugaton elkallódnának. Magyarország határain kívül, az egész világon ez az egyetlen archívum, mely a magyarsággal kapcsolatos teljes anyagot gyűjti Tajvantól Új-Zélandig, Indiától Európáig és Dél-Amerikáig, hiszen a Föld minden részén élnek magyarok. Mindent gyűjtök, ami magyar vonatkozású, mindent, ami Nyugaton a magyarságra vonatkozóan megjelent. Nyugaton lévő magyar egyesületek, egyházak, cserkészek stb., tehát egyesületi formában létező közösségek kiadványait, dokumentumait, a Nyugaton élő neves magyar személyek anyagait, vagy a Magyarországról, illetve a történelmi Magyarországról kikerült magyar anyagokat, hogy azok se kallódjanak el. - Egyszóval az emigrációban egyedülálló a gyűjteménye... - Talán otthon a Széchenyi Könyvtárban folyik ilyen munka, vagy a már önálló Magyarságkutatási Csoport foglalkozik hasonlóval. - Ön most sem szegény ember, kisiparos vállalkozó, de ha húsz év óta minden pénzét ennek a gyűjteménynek a létrehozására fordította volna, valószínűleg gyáros lehetne. Mi késztette Önt arra, hogy erre tegye fel az életét? - Amikor 1969 őszén Svédországba kerültem kezdtem magyar egyesületek, magyar folyóiratok után érdeklődni. Egyéves keresés után megtaláltam az itt lévő magyar egyesületeket, majd később az akkor létező magyar újságokat is. Akkor már én is indítottam egy lapot - a Bujdosót -, amelyet egy évvel később a Stockholmban járt Tollas Tibor javaslatára Bujdosók néven folytattunk. Svédországi vagy inkább nyugat-európai magyar ifjúsági lap volt. Ennek meg-