Kapu, 1992. március (5. évfolyam, 3. szám)
GONDOLKODÓ - Radó György: Vae Victis! (Trianon haszonélvezői)
GONDOLKODÓ teségei is két évvel korábban sújtják Ausztria lakosságát, mint Magyarországét és tovább is folynak a harcok. A háború utáni évtizedben hasonlóan indul az újjáépítő lelkesedés, ám mialatt hazánkra a „fordulat éve” és a Rákosi-kor zúdítja csapásait, Ausztriában a négyhatalmi megszállás könnyebb viszonyokat teremt, bár „az sem népünnepély”. 1955-től, a megszállás végétől, az államszerződés megkötésétől, a semlegesség kimondásától kezdve Ausztria helyzete az ENSZ ottani szervezetével, a nemzetközi atomügynökség ottani székhelyével és belügyeiben a szociálpartnerség rendjével annyira megváltozott, hogy az utóbbi harmincöt évben a világ egyik legkiegyensúlyozottabb jóléti országa lett, szomszédságunkból nemcsak államunknak, de állampolgárainknak, a „bevásárló turistáknak” is sok haszna származik. Burgenland pedig, mely földrajzilag persze változatlanul a Kárpát-medence része, olyképpen haszonélvezője a trianoni békének, hogy az azóta eltelt idő második felében élvezi Ausztria előnyeit és most legutóbb, amióta megszűnt országaink közt a vasfüggöny, élvezi a szomszédság előnyeit is. Az az egyetlen negatívum pedig, hogy az ottani magyarság, bár szabad jószántából, mégis egzisztenciális előnyökhöz juthat némi lemorzsolódással, könnyen pozitívra fordulhat, ha országaink kapcsolata visszatér a Monarchia korának állapotához. Az út arrafelé vezet. Egészen más az egykori magyar Felvidék és az Erdős Kárpátok sorsa: ott nemcsak a magyar ajkúak szenvednek minden politikai rendszerben bűnbakként, de ugyan milyen haszonélvezői lettek a trianoni területszabdalásnak a csehek, a szlovákok meg a ruszinok? A pánszlávizmus eposzköltője, a múlt századbeli Ján Kollár nem saját szlovák anyanyelvén, hanem csehül írta szép szonettjeit, de a Trianonban formálisan is megvalósított fogalom, a „csehszlovák” még a nevét sem bírta megtartani: a két népnév közé előbb kötőjel, majd mára már az „és” kötőszó került, és szép kis haszonélvező az az állam, amelyet létrehozói és támogatói koncul dobnak oda az ördögi Hitlernek. A csehek alig ocsúdtak fel ebből a sokkból, amikor máris pánszlávizmusukat sebezte halálra a Moszkvából diktált kommunista rémuralom. A Trianon szülte állam szlovák harmada egészen másképpen élte meg ezeket a kataklizmákat: valami megvalósíthatatlan, mert eleve életképtelen, egyaránt cseh- és magyargyűlölő szeparatizmust hordott ki, melytől irtózik a saját józan, értelmes rétege: minden szlovák, akinek némi fogalma van saját múltjukról, tudja, hogy nemzeti kultúrájuk a magyar államban, a magyar nyelvű kultúrával kölcsönhatásban fejlődött, és hogy a vádként hangoztatott erős asszimiláció, kölcsönös volt (amit szemléltet sok jeles magyarnak szlovák és sok jeles szlováknak magyar hangzású családneve). S e torz szeparatizmus fanatikusai, élükön a Matica társasággal (mely ugyancsak még a magyar államban alakult, 1862-ben) nem átallják a Hitler cinkosainak szégyenbélyegét viselő Tiso-Mach bandát meg a Hlinka-gárdát elődjükként magasztalni. Trianonnak ilyen haszonélvezőjévé vált az ott úgy kreált csehszlovák állam, hogy a Felvidéket leválasztva a Duna vízgyűjtőjéről, a Vltava medencéjéhez ragasztották hozzá, figyelmen kívül hagyva, hogy a két országrész gazdasági és közlekedési kapcsolatát a köztük égig nyúló hegylánc akadályozza, e tekintetben is lehetetlenné téve, hogy az osztás hasznára legyen látszólagos kedvezményezettjének. A trianoni Csehszlovákia harmadik harmada, a magyarul erdős Kárpátoknak nevezett terület a csehszlovák uralom alatt kapta a Podkarpatska Rus (Kárpátaljai Oroszország, röviden: Kárpátalja), nevet, de hívták a csehszlovák időben Ruszinszkónak is, 1938 őszén pedig Kárpát-Ukrajna néven alakult itt kérészéltű állam. Szláv ajkú lakossága a ruszin nyelvet beszéli, amely az ukránnak megkülönböztető nyelvjárása. A magyar tanácsköztársaság idején Ruszka Krajna néven önkormányzathoz jutott, de Trianonban Csehszlovákiához csatolták, s annak sorsában osztozott, mint legszegényebb része, szinte gyarmati sorban. A csehszlovák állam felbomlásakor 1938 őszén egy része magyar uralom alá kerül, a másikon alakul meg a kárpát-ukrán állam, de néhány hónap múlva ide is magyar csapatok vonulnak be. 1944 őszén visszavonulnak a szovjet hadsereg elől, ekkor még mint csehszlovák terület szerepel, de 1945 nyarán a Szovjetunióhoz csatolják. A sok uralomváltozás mindegyike a lakosság tengernyi szenvedésével, gyilkolással, deportálással, fosztogatással, jogfosztással járt... Néhány község Árva megyéből (Jablonka vidéke) és Szepes megyéből (Újbéla vidéke) a trianoni diktátummal Lengyelországhoz került: nem Magyarország, hanem Csehszlovákia rovására, amit mutat az a tény, hogy Csehszlovákia 1938. évi összeomlásakor egy-egy csekély sávval gyarapodtak. Hogy pedig Lengyelországnak mit hoztak a Párizs környéki békék, 1939 őszén tragikusan jutott a világ tudomására. Hát Románia, melyhez a trianoni béke Erdélyt és a Partiumot csatolta, vajon haszonélvezője lett-e ennek a gyarapodásnak, amelynek révén addigi területe és lakossága több mint a kétszeresére duzzadt? Hogy tárgyilagos választ adhassunk erre a kérdésre, hasonlítsuk össze a két országrész jellegét. Erdélyben változatos története során létszámánál és kultúrájánál fogva két államalkotásra képes nép alakult ki: a magyar és a román, velük éltek kisebbségek, mint az erős és határozott kultúrájú szász, a karakteres, de könnyen asszimilálódó örmény, továbbá szerbek és cigányok. Az új államban az egyik erdélyi államalkotó, a magyarság kisebbségbe került. Az erdélyi románok korábban sokat közdöttek az őket megillető jogokért, így az Erdélyi Fejedelemségben a három közjogi nemzet között a magyarságot kettő is képviselte: a „magyar” és a „székely”, míg a népes románságnak nem volt képviselete, s az éles viták a magyar parlamentben is folytatódtak a világháborúig. A Trianonban egyesített erdélyi és „királyságbeli” (regáti) románságnak a nyelve közös volt, de történelmük, tehát az a tényező, amely egy közösség kulturális állapotát és a többség hovatartozási szándékát meghatározza, élesen eltért egymástól. Az erdélyi románok minden jogvitájuk mellett - annak ellenére, hogy a számarányuknál és saját hagyományaiknál fogva őket megillető emberi jogokért a magyar uralom alatt olykor elkeseredetten, olykor csekély reménnyel küzdeniük kellett hagyományaikkal mégis a Kárpát-medence közép-európai egységéhez tartoztak. Ebben szerep jutott a kölcsönös spontán magyar-román asszimilálódásnak is, de különösen a vallási tényezőnek: a pravo- 10/KAPU