Kapu, 1993. május (6. évfolyam, 5. szám)

MEGFELELEK - Stoffán György: Vatrátlanul...

77 MEGFELELEK Varrátlanul... Furcsa prókátor kelt Tőkés László és Kincses E­­lőd védelmére, a Kacsa Magazinban 1993. március 8-án megjelent két cikk ügyén, a KAPU 1993/3. számában. A román Militia századosa, megtérvén, levetvén a román belügyérek egyenruháját, igazsá­got oszt immár új hazájában, Magyarországon. Teszi ezt úgy, hogy közben a Kacsa Magazint és annak munkatársait, a Szekuritate és a SRI mun­katársaiként tünteti föl. Cikkéhez az alábbiakban fűzünk néhány gondolatot, hiszen rágalmai égbe­­kiáltóak, de egykori egyenruhájához méltóak. 1. A Kacsa Magazin szerkesztősége visszautasítja a százados elvtárs rágalmait, miszerint a lap a SRI budapesti munkáját (?) segítené. 2. Ha a százados elvtárs elolvasta volna a két említett cikket, figyelmét nem kerülhette volna el, hogy mindkét anyag figyelemfelkeltés az erdélyi problémák megoldásának sürgősségére, így a zá­­goni református egyház tűrhetetlen helyzetének megszüntetésére és a Kincses Elődöt ért rágalmak tisztázására. Sérült lélekre vall, hogy a jószándékot gondolkodás nélkül kívánja századosunk ellenkező előjelű szándékká tenni. 3. A százados elvtárs többet ártott e két - szerin­te - megbántott embernek, mint maga a Kacsa cik­ke. Hiszen a magyar ember, román egyenruhában - egyfajta életreszóló elkötelezettségre vall. Domm­ Tamás megtérését és jószándékát nem vesszük rossz néven és nem is kételkedünk benne. Csupán ajánljuk, hogy próbáljon elszakadni a ro­mániai erkölcsi szinttől, hiszen Magyarországon még létezik a föltétlen jóindulat abban az esetben is, ha a Kacsa Magazinról van szó. Kincsest és Tő­kést tiszteljük a kiállásért, s bíráljuk hibáikért. Ám ez belefér a sajtószabadság és sajtótisztesség kere­teibe. Tisztelettel, a Kacsa Magazin szerkesztősége ne­vében: Stoffán György külpolitikai rovatvezető IQ KAPU menni, s tenni kell valamit. Nem muszáj hazatelepülni, akinek ez ne­héz, hiszen egy nyugdíjas amerikai magyar nem boríthatja fel sok éves munkával felépített otthonát és eg­zisztenciáját! De haza kell menjenek látogatóba, és otthon is meg kell mondják véleményüket. Mert a nyu­gati magyar újságokba megírni a problémákat igen szép és jó, de Ma­gyarországon ki olvassa ezeket? A magyar emigráció, ha úgy érzi, hogy igaza van, igenis véleményt kell mondjon, de elsősorban otthon. Stirling György, és Csernohorszky Vilmos, vagy Borbándi és Tollas Ti­bor, ne csak a „Nemzetőrben”, vagy a „Katolikus Magyarok Vasárnapjá­ban” hangoztassák véleményüket, hanem az otthoni sajtón keresztül is szóljanak a magyar néphez. Az emigráció nem jobboldali, és nem nacionalista. Akik ezt állítják, vagy nem ismerik az emigrációt, vagy pedig annyira baloldaliak, hogy az ő szemszögükből nézve minden jobbra esik. Az emigrációt nem szabad gyalázni és sértegetni, hanem azt kellene néz­ni, hogy milyen módon lehet az or­szágot válságos helyzetéből kimente­ni. Az igazság az, hogy a régi erők így is, úgy is eltűnnek a magyar politika színpadáról, és a fiatalok, akik utá­nuk jönnek, talán egyszer hálásak lesznek annak az „idős korú” emig­rációnak, akik tapasztalataikkal és tanácsaikkal segítették Magyaror­szág talpraállítását. Nagy hiba volna, ha az otthoniak teljesen elzárkóznának az emigráció közeledése elől, de az is hiba volna az emigráció részéről, ha csak akkor tennének valamit, ha erre megkérik őket. Ne várjunk ilyen szólamokat, hogy: „gyertek haza, szívesen látunk, és várjuk a segítségeteket”. Ilyesmi soha nem fog elhangzani, mert ez nem fér össze magyar termé­szetünkkel. Mi bután büszkék, és rátartiak vagyunk. No, és ha a nyu­gati magyar hazamenne és mindent megbírálna, akkor politikusaink zö­me eltűnhetne szégyenében, ameny­­nyi marhaságot az utóbbi időben csi­náltak. Ha tovább megyek, és eltekintek a szorosan véve politikailag gondolko­dó nyugati magyaroktól, tehát nem beszélek többet az emigrációról, ma­rad egy óriási is igen vegyes csoport­ja a külföldön élő magyaroknak. És ezekre is kell, illetve kellene számítani. Ezek nem jobboldaliak, és nem is nacionalisták, csak egyszerű­en magyarok, akik „véletlenül” nem Magyarországon élnek, de esetleg se­gítőkészségük és tapasztalatuk, és persze nem utolsósorban szakmai tudásuk igénybevételével segíthet­nénk magunkon. Én tudom, hogy sokan vannak otthon, akik nem zár­kóznának el a nyugati magyarokkal való együttműködéstől. Talán olykor közös munkát is el tudok képzelni, ahol a főszerepet nem a politika játszaná. Gazdasági kérdések megoldása, szervezési problémák tisztázása, és általában a nyugati demokráciák struktúrájának magyar színekre való átrajzolása, esetleg megvalósítható politikai zsör­­tölődés nélkül is. Ne legyünk tehát túlságosan szub­jektívek, ne ítélkezzünk mindig saját világnézetünk szempontjából, hanem nézzük mivel használhatunk a közös magyar ügynek. De ez egyaránt vo­natkozzon az otthon élőkre, az emig­­rációs magyarokra, és persze azokra is, akik minden politikai elképzelés nélkül egyszerűen csak a magyar ügyet szándékoznak szolgálni. Hollai H. Ottó Németország

Next