Kapu, 1994. április (7. évfolyam, 4. szám)
Kedves Olvasó
Főszerkesztő: Brády Zoltán Képszerkesztő: Bíró József Olvasószerkesztő: Erki Edit Stádium, Közélet rovat: Kiss Endre Biztonságpolitikai rovat: Babos András Világszerte: Dr. Csapody Miklós Vállalkozás: Dragon Pál Agrárhoroszkóp: Gyulai György Olvasó a KAPU-ban, Nyílt tér, Megfelelők rovat: Soós Mária Film, video, könyv rovat: Tóth Péter Pál Magyar múlt: Rőczei György Kiadja a Magyar Kapu Alapítvány A szerkesztőség címe: 1085 Budapest, Kőfaragó u. 12. Tel.: 1187-677, Fax: 1187-913 Magyar KAPU Alapítvány Csekkszámlaszáma: MHB Rt. Ft: 222-88882-10438 Deviza: Általános Értékforgalmi Bank (General Banking and Trust Co.) 48345-04-01-8 Terjeszti a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt., a Hírker Rt., NH Rt. és alternatív terjesztők Magánterjesztés: Medvecz Elemér Tel./Fax: 270-0207 NÓGRÁDI NYOMDA KFT. KAPU KEDVES OLVASÓ Már le akartam ülni, hogy megírjam Önöknek a levelet midőn csöngettek. Két friss arcú, fiatal fiú állt az ajtóban, hogy a Fidesznek gyűjtsenek kopogtatócédulákat. Én, furcsa mód, nem kaptam (nem is kutattam ennek okát), de beszóltam nagyobbik, 28 éves fiamnak, hogy odaadja-e céduláját. Négy évvel ezelőtt még nagy Fideszes volt. Kikiabált szobájából, hogy nem adja, nem olyan az már, mint volt. Nem szavaz rájuk. Tolmácsoltam ezt a cédulagyűjtőknek, mire röhécselve hozzátették, hogy ők sem a Fideszre szavaznak. „Akkor miért gyűjtőtök nekik cédulát?” - képedtem el. „Mert minden begyűjtött cetli után 200 forintot kapunk.” S illedelmesen elköszöntek. Készpénz ma a világ. Hol vannak a hitek, az ideák? Néha már olyan gondolatok gyötörnek, hogy hiába változik a politika, a rendszer, az államforma - az emberek nem változnak. Sőt, mintha egyre inkább elfordulnának a világtól s önös érdekeit (érvényesülési- és anyagi) akarja kikaparni, akár a politika által is. Üzlet, pénz, kapcsolat. Amúgy leszar mindent. Itt nem politikai közömbösségről van szó, hanem hitnélküliségről. Közösség-nélküliségről, a magán- és klikkérdek manifesztációjáról. Pedig lehet, hogy ez a világ „a létező világok legjobbika”. (Panglos mester jut eszembe a Candideből.) Csak nem érezzük benne magunkat jól. Most egy kicsit komorabb leszek, mert egy ciklus végére értünk. Az elmúlt négy év (a rendszerváltás eufóriája után) végig várakozással és kudarcélményekkel volt teli, pedig tudnivaló volt, hogy egy rendszerváltás nem zajlik le néhány hónap alatt. Talán azért is gondolom, hogy esetleg nem a politikában, hanem az emberekben, a megvalósítókban van a hiba. Itt a számra csapok! Tíz évvel ezelőtt arról próbáltam írni egy pártkongresszus kapcsán, hogy ott milyen szép és jó dolgokról döntenek az elvtársak - csak nem valósul meg, amit megígérnek. Tudom, hogy ezt leírtam, s hát persze, hogy nem közölték. Figyelmeztettek, hogy nem szabad így absztrahálni. Gondolják csak el, e lapnak alapítása óta vagyok a főszerkesztője. Akárhogy is van, benne vagyunk a politikában, a közéletben. Elég közelről látom és érzem a dolgokat. Sok ismerősöm és szerzőm dolgozik a kormánypártban, a kormányban és az ellenzékben. Nem köteleztem el magam sehová, (ezért is bukdácsol lapunk) semmilyen irányba. Talán azért is, mert újságírónak, írónak készültem, tehát a világ láttatása a dolgom. Mint főszerkesztő, többször leírtam, hangsúlyoztam, hogy a magyar nép gondolkodásmódját nem csak a népi, vagy csak a liberális eszmék jellemzik. Sokszínű, sokrétű. Azért is írtam le kb. 80-100.000 olvasónknak, hogy a szélsőségektől eltekintve minden olyan írást leadok, ami nemzetünk jobbítását szolgálja. Egy évvel ezelőtt, hogy kitört a médiaháború, s megásták a lövészárkokat, írtam egy cikket arról is, hogy lehet-e a magyar sajtó független. Pontosabban egy elhangzott előadásom szövegét írtam olvashatóvá. Kifejtettem, hogy nálunk sajtószabadság van, de nincs független sajtónk. És hogy miért nincs. Beküldtem a Népszabadságnak. Azért oda, mert ez a legnagyobb példányszámú napilap. Szakmailag is jól csinálják. Minden évben egy-két publicisztikát vagy riportot közölnek tőlem. Két vagy három főszerkesztőhelyettes (már nem emlékszem pontosan) húzták az időt, krákogtak, szabadkoztak (ugye főszerkesztő vagyok, meg elég régóta publikálok) és visszaküldték a kéziratot. Hát, persze hogy nem tetszett nekik, mert benne volt, hogy ők sem függetlenek. Liberálisak. No, mondom, akkor elküldjük az Új Magyarországnak. Az kormányzati lap. Kézről kézre adták, s nem válaszoltak. (Persze benne volt, hogy ők sem függetlenek.) Sajnos fecsegtem, hogy mindig jár a szám! - s kitudódott a tervem, hogy elküldöm minden jeles napilapnak, s majd kiderül, hogy egyik sem fogja közölni. Aztán majd lehozom a kapuban. Erre váratlanul valahol a levelezési rovat táján megkurtítva leközölték, ahol a kutya sem olvassa. Ki is utaltak érte kemény háromezer forintot. Le is adóztam utána. Abban a cikkben még azt is leírtam, hogy jelenlegi kormányunk egyik maflasága az volt, hogy nem vásárolt meg magának jónéhány kiváló újságíró szakembert. Mert jó, hogy az Esti egyenlegből kilógott a liberális lóláb, de szakmailag kiválóan volt megcsinálva. Ez nem mondható el a kormánypárti Hétről vagy TV-Híradóról. Viszont a Panoráma szakmailag megint jó műsor, ellentétben a Parabolával. Manipulálva ábrázolni csak magas szakmai tudással lehet. Ennek megvannak a kulisszatitkai. Azért is morfondíroztam erről ennyit.