Kapu, 1994. június-július (7. évfolyam, 6-7. szám)
MAGYAR MÚLT - Dúcz László: Szent maradunk a turul
32 MAGYAR MULT a magyarok királyával (!) találkozott, hogy keresztények között járt! (Közismert, hogy már az avarok építettek keresztény templomokat.) Ha a legendák szövegét tekintjük, akkor láthatjuk, hogy mindkét esetben életet ad a madár, de mindkét alkalommal közvetve. Egyszer olyan vidékre vezette a magyarságot - Attila örökébe - ahol életlehetőséget találtak, máskor meg gyermek születését jelzi. Ezzel a jelenséggel már találkozhattunk - mi olvasók - hiszen Jézus születését is az Úr küldötte, angyal jelezte Szűz Máriának. (Az angyal repül, tehát madárként is felfoghatjuk.) A párhuzamot pedig érdemes tovább vonni Álmos és Jézus között, mert az azonosság megdöbbentő (ez pedig arra enged következtetni, hogy Álmos is mitikus vonásokkal felruházott személy, amit már anyja álma előre jelez), születésük előre jelzettsége azonos; - mindkét gyermek fiú; - mindketten vezéregyéniségek; - mindkettőjük élete tulajdonképpen ismeretlen (Jézusról 12-32 éves kora között semmit nem tudunk, Álmos pedig - mint kende - visszavonult életet élt.); - mindketten „új világba” vezették népüket; - mielőtt ez az új világ „beteljesült” volna, vezetőjük életét vesztette (Mózes is így járt); - végül mindketten áldozati halált haltak népükért (bárányaikért). E szertartást - áldozatot - soha nem kell megismételni! Az azonosság (hasonlatosság) annyira nyilvánvaló - még ha a gondolat eretneknek tűnik is -, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni, mert keresztényi mentalitást jelez. Mivel a lexikonokban is igen kevés áll a Turulmadárról - mert politikai okok miatt történelmünk tiltott része volt -, a legendák után vizsgáljuk meg mit takar e szó a magyar és rokon népeink nyelvhasználatában és hitvilágában. A turul szó ma is ismert és használatos Keleten, mert egyrészt török férfinév, másrészt a toghrul szóváltozat egy altáji havasi sólyomfélét takar. Korábban sem volt kevésbé ismert. A X. sz. táján a szeldzsuk birodalom alapítói a Toghrul és a Csakyr nevet veszik fel. Az oszmán török birodalom alapítóját Ertoghrul néven ismeri meg a világ. Róla (vagy fiáról Oszmánról?) Abdul Kumral dervis azt álmodta, hogy fejére sólyom szállt, kiterjesztett szárnyával a hatalmat jelezte. A XIII. században a keretek keresztény (!) uralkodójáról ugyanezt jegyzik fel. Róluk ilyen ábrázolás nem mardt, de Szanatrug párthus királyról (isz. 1-2. sz.), vagy az egyiptomi fáraókról (Hafre vagy Kefren fáraó) igen. (2. kép) Ahmed Vefik szótára szerint a „Tohrul” a legelőkelőbb fejedelmi jelvény volt az oguzoknál, akik már Atilla idején is hun fennhatóság alatt éltek. A hunok ismerték és használták a Turult, mint jelképet, erről Kézai meg is emlékezik, de fennmaradt egy hun fejedelmi jelvény, egy arany turul. (3. kép) A fenti jelzést a szasszanida uralkodók is alkalmazták. Először II. Hormuzd (isz. 457- 459), majd II. Khoszrau és II. Jazdagird is. Igaz többnyire egyszerűsítve, mert a király koronáján szárnyak jelennek meg, mint isteni küldetésű uralkodóknak. Bahram Gur (isz. 421-438 Atilla kortársa) szasszanida uralkodó kapott egy tughralt, mint solymászmadarat. Külleméről leírás nem marad, de bizonyos, hogy utándobásból (ökölről indítva) használatos madár volt. Mohamed el Bardzsini solymász könyvében a toghralt tartja a legjobb solymászmadárnak, bár szerinte olyan ritka, hogy sehol sem található. Vagyis van bizonyos misztikus vonása. Vönöcki Schenk Jakab (a Madártani Intézet egykori igazgatója) szerint a Turul a Zongor és a Kerecsen szót együttesen (mindhármat) csak a magyarok használták. Lényegében mind sólymot jelzett. Turul - altáji havasi sólyom (?) Zongor - Délurali változata a Kerecsensólyomnak. Kerecsen - eredetileg Északurali, de ma a kárpát medencei kerecsen. A magyar nyelvhasználatban az utóbbi maradt a létező és valós madár neve - amely elvezetett ide Atilla földjére. (A „honfoglalás legendája” történetnek az a rendkívüli érdekessége, hogy a kerecsen sólyom tőlünk nyugatabbra nem fészkel, tehát a magyarok valóban addig követték, amíg el nem tűnt a szemük elől.) A Zongor férfinév lett, mai formájában Zsombor. A Turul megmaradt a szent madár jelölőjeként, hiszen beszédünkből csaknem kiveszettedő más jelentést nem kapott. Kézai említi így, de semmiféle magyarázatot nem adott arról mi is az? Nyilván akkor nem is volt erre szükség, mert köztudott volt. Majdnem egészen 150 év alatt, mint helység vagy személynév, 16 alkalommal találkozhatunk e szó valamely változatával, feljegyzéseink között. Csak Kézai krónikájának megtalálása után válik újra ismertté, mert maradt annak, amit eredetileg jelöl Szent Madárnak. A késő-avar és kora-magyar régészeti leletek között az asszony sírokban gyakran találni ragadozó madár leletet, pl. rakamazi mellkorong. (dr. Garam Éva régész szerint állatalakos veretek csak női sírokban találhatók.) Tudomásom szerint eddig egyetlen férfi, a zempléni fejedelmi sír őrzött állatalakos veretet. A mellkas táján rendszertelenül elhelyezett öt veret volt, ebből kettő madár alakú. Dr. Fettich Nándor régész véleménye szerint a gyászoló nők helyezték a koporsóba, így kerülhetett férfi sírba az állatalakos veret. (4. kép) Az asszonyok valószínűleg azért viseltek ilyen vereteket, mert a „szent megtermékenyülést” várták a madár közvetítésével, Isten akaratából. A magyar nyelv korábban nem ismerte a „terhes” kifejezést a gyermekvárásra, mert az áldott állapot volt számára. Ez lehetett oka annak, hogy a gyászoló asszonyok a koporsóba helyezték a veretet hajfonatuk FOTÓ: LUKÁCS JÓZSEF