Kapu, 1996. május (9. évfolyam, 5. szám)

KULTÚRA - N. Szabó József: Magyarország kulturális-tudományos kapcsolatai a II. világháború után II. rész

KULTÚRA II. Szabó József Magyarország kulturális-tudományos kapcsolatai all. világháború után II. rész Magyar-osztrák kulturális kapcsolatok A háború utáni politikai környezetben és a nemzetközi németellenesség idején Magyar­­országon sem jósoltak nagy perspektívát Német­országnak. A fasiszta Németország bűne elle­nére azonban a világkultúra elképzelhetetlen volt a német kultúra és tudomány nélkül. Ebben a helyzetben feltételezhető volt, hogy a német kul­túrát Ausztria, illetve Bécs fogja reprezentálni. A háború után úgy látszott, hogy Németország nemzetközi kulturális-tudományos pozícióinak elvesztése miatt Bécs nemcsak a német kultúrát illetően fog meghatározó kultúrpolitikai misz­­sziót betölteni, hanem olyan centrummá válhat, amelyre csak Európa kevés kulturális központ­ja vállalkozhat. Az osztrákok mindent elkövettek, hogy Bécs kul­túráját újra felépítsék. A háború befejezése utáni első naptól kezdve nem szűnt meg kifelé és befelé egy­aránt hirdetni, hogy az osztrák fővárosnak, Ausztriá­nak létjogosultsága a magas, az egész világ előtt elis­mert kultúrájában rejlik, hogy Ausztria lehet ugyan kis ország és szegény, de kultúrában nagyhatalom. A há­ború befejezése azonban Ausztriában is identitás­­zavart idézett elő. Az újrakezdést a győztesek segí­tették, a fasizmus maradványainak a felszámolását a szövetséges ellenőrző bizottság ugyanakkor különös szigorral végezte. A bécsi Magyar Kulturális Intézet Magyarország abban a szerencsés helyzetben volt, hogy a jól működő bécsi Magyar Kulturális Intézettel képes volt a Bécsben kibontakozó szellemi együttmű­ködésbe bekapcsolódni. Egy olyan intézettel rendel­kezett, amelynek könyvtára és kiépített kapcsolatai ré­vén döntően hozzájárulhatott a magyar kulturális tö­rekvések megismertetéséhez. A magyar kultúra háború alatt Bécsben maradt képviselői mindenekelőtt Dr. Mis­­kolczy Gyula professzor, az intézet főigazgatója min­dent elkövetett a kulturális pozíciók megtartása és lehe­tőleg újabbak kiépítése érdekében. Miskolczy Gyula a bécsi Collegium Hungaricum 1935-től kinevezett vezetője már 1945 tavaszán felvet­te az érintkezést a kultúrkapcsolatok kiépítése érde­kében Fischer közoktatásügyi államtitkárral és Lug­­mayer államtitkárral. Lugmayer a megbeszélésen kije­lentette, hogy ha a szövetséges hatalmak elismerik az osztrák kormányt, az rögtön iparkodni fog felvenni a szellemi kapcsolatokat a környező államokkal, első­sorban Csehszlovákiával és Magyarországgal, vala­mint Jugoszláviával és ebben az értelemben üdvözöl­né, ha a Magyar Intézet folytatná működését. Miskol­czy Gyula 1945 tavaszán megkezdte előadásait a Bécsi Egyetemen, aminek kultúrdiplomáciai jelentő­ségén túlmenően felsőoktatás- és tudománypolitikai fontossága is volt, mert Bécsben 1945-ben 90 pro­fesszort függesztettek fel, és így Miskolczy a kiváló levéltáros-történész az osztrák tanításban hézagpótló szerepet töltött be. A magyar kulturális aktivitás Ausztriában azzal ma­gyarázható, hogy a bécsi magyar kulturális intézetek épületei ritka szerencsével csak minimális kárt szen­vedtek. Az intézet segített az ottrekedt magyaroknak. Várkonyi György grafikája 53

Next