Kapu, 1996. május (9. évfolyam, 5. szám)
KULTÚRA - N. Szabó József: Magyarország kulturális-tudományos kapcsolatai a II. világháború után II. rész
KULTÚRA II. Szabó József Magyarország kulturális-tudományos kapcsolatai all. világháború után II. rész Magyar-osztrák kulturális kapcsolatok A háború utáni politikai környezetben és a nemzetközi németellenesség idején Magyarországon sem jósoltak nagy perspektívát Németországnak. A fasiszta Németország bűne ellenére azonban a világkultúra elképzelhetetlen volt a német kultúra és tudomány nélkül. Ebben a helyzetben feltételezhető volt, hogy a német kultúrát Ausztria, illetve Bécs fogja reprezentálni. A háború után úgy látszott, hogy Németország nemzetközi kulturális-tudományos pozícióinak elvesztése miatt Bécs nemcsak a német kultúrát illetően fog meghatározó kultúrpolitikai miszsziót betölteni, hanem olyan centrummá válhat, amelyre csak Európa kevés kulturális központja vállalkozhat. Az osztrákok mindent elkövettek, hogy Bécs kultúráját újra felépítsék. A háború befejezése utáni első naptól kezdve nem szűnt meg kifelé és befelé egyaránt hirdetni, hogy az osztrák fővárosnak, Ausztriának létjogosultsága a magas, az egész világ előtt elismert kultúrájában rejlik, hogy Ausztria lehet ugyan kis ország és szegény, de kultúrában nagyhatalom. A háború befejezése azonban Ausztriában is identitászavart idézett elő. Az újrakezdést a győztesek segítették, a fasizmus maradványainak a felszámolását a szövetséges ellenőrző bizottság ugyanakkor különös szigorral végezte. A bécsi Magyar Kulturális Intézet Magyarország abban a szerencsés helyzetben volt, hogy a jól működő bécsi Magyar Kulturális Intézettel képes volt a Bécsben kibontakozó szellemi együttműködésbe bekapcsolódni. Egy olyan intézettel rendelkezett, amelynek könyvtára és kiépített kapcsolatai révén döntően hozzájárulhatott a magyar kulturális törekvések megismertetéséhez. A magyar kultúra háború alatt Bécsben maradt képviselői mindenekelőtt Dr. Miskolczy Gyula professzor, az intézet főigazgatója mindent elkövetett a kulturális pozíciók megtartása és lehetőleg újabbak kiépítése érdekében. Miskolczy Gyula a bécsi Collegium Hungaricum 1935-től kinevezett vezetője már 1945 tavaszán felvette az érintkezést a kultúrkapcsolatok kiépítése érdekében Fischer közoktatásügyi államtitkárral és Lugmayer államtitkárral. Lugmayer a megbeszélésen kijelentette, hogy ha a szövetséges hatalmak elismerik az osztrák kormányt, az rögtön iparkodni fog felvenni a szellemi kapcsolatokat a környező államokkal, elsősorban Csehszlovákiával és Magyarországgal, valamint Jugoszláviával és ebben az értelemben üdvözölné, ha a Magyar Intézet folytatná működését. Miskolczy Gyula 1945 tavaszán megkezdte előadásait a Bécsi Egyetemen, aminek kultúrdiplomáciai jelentőségén túlmenően felsőoktatás- és tudománypolitikai fontossága is volt, mert Bécsben 1945-ben 90 professzort függesztettek fel, és így Miskolczy a kiváló levéltáros-történész az osztrák tanításban hézagpótló szerepet töltött be. A magyar kulturális aktivitás Ausztriában azzal magyarázható, hogy a bécsi magyar kulturális intézetek épületei ritka szerencsével csak minimális kárt szenvedtek. Az intézet segített az ottrekedt magyaroknak. Várkonyi György grafikája 53