Kapu, 1997. április (10. évfolyam, 4. szám)

VILÁGSZERTE - Asztalos Lajos kolozsvári levelei: A változások folytatódnak...

VILÁGSZERTE_____________________________________ Asztalos Lajos kolozsvári levelei A változások folytatódnak... A magát építő jellegű ellenzéknek nyil­vánító egykori kormánypárt, a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja (RTDP) és volt szövetségesei, a Nagy Románia Párt (NRP) meg a Román Nemzeti Egység­párt (RNEP) berzenkedését, tiltakozását látva Emil Constantinescu elhatározta, hogy megbeszélést folytat velük. Ennek előkészítése során derűs jeleneten szó­rakozhatott a tévénéző, Iliescu szenátor, az RTDP elnöke egy adásban ugyanis ki­fejtette, hogy nagy érdeklődéssel várja a Ceausescu elnökkel tervezett találkozót. Műsorvezető és meghívott egyaránt ta­pintatosan figyelmen kívül hagyta a nyelv­botlást. Az AM Press viszont emlékezte­tett arra, hogy Iliescu nem először “ke­resztelte át” Constantinescut. A tévéné­ző eltöprenghet azon, mi motoszkál ilyen­kor a volt elnök tudatalattijában. Egyesek szerint Iliescu mintha idült betegségként küszködne ezzel a mind gyakoribb nyelv­botlással. Mintha Ceausescu szelleme kö­nyörtelen átokként telepedett volna rá. Az új kormány minden ellenzéki bírá­lat, akadékoskodás ellenére folytatja a ta­valy őszi választási kampány során meg­hirdetett programjának gyakorlatba ülte­tését. Ennek során átszervezésre került sor a belügyben is: több csendőr- és rend­őrtábornokot felmentettek belügyi beosz­tásából és rendelkezési állományba vagy vidéki egységekhez helyezték őket. Az in­tézkedés olyan vezetőket is érintett, akik­nek a bukaresti bányászjárások és más események során játszott szerepét az ak­kori ellenzék élesen bírálta. Egyébként a letűnt hatalom egyik támasza a tisztikar volt. Hogy ezek bizalmát megnyerje, az elmúlt hét év alatt Iliescu 641 ezredest ütött tábornokká, 67 tábornokot pedig elő­léptetett. Ezen a téren Románia nem csu­pán az európai országokat, hanem a ba­nánköztársaságokat is túlszárnyalta. A bányászokat illetően is most más sze­lek fújnak Bukarestben, mint az Iliescu­­rendszer idején. A letartóztatott Zsil-völ­­gyi bányászvezér, Miron Cozma szak­­szervezetéhez tartozó vezetők fenyege­tésére, amely szerint másfélezren Buka­restbe készülnek Cozma­ szabadon bo­csátása érdekében, Gabriel Dejeu belügy­miniszter kijelentette, hogy az állam nem engedi megfélemlíteni magát, s a törvény senki előtt sem hátrál meg. A bányászok tüntetési jogát tiszteletben tartják, de erő­szakos akciót a hatóságok nem tűrnek el. A politikai változások körébe tartozik az is, hogy többek által támogatott törvény­javaslatot nyújtottak be a parlamentbe az egykori titkosrendőrség irattárában levő iratcsomókat illetően. Ennek lényege az, hogy minden állampolgár számára bete­kintést biztosítanak ezekbe az eddig szi­gorúan titkos iratokba. Ezzel kapcsolat­ban óhatatlanul fölmerül a kérdés: mit ke­resünk mi majd ezekben? Azt, hogy mit róttak fel rólunk a titkosrendőrségen, vagy azt, hogy kik voltak azok, akik bennünket besúgtak? Az egykori szeku utódjának, a hírszerző szolgálatnak a még Iliescu ál­tal 1990-ben kinevezett igazgatója támo­gatta, hogy mindenki hozzáférhessen a saját iratcsomójához. A besúgók névjegy­zékét illetően azonban az igazgató nem volt hajlandó állást foglalni. Úgy vélte ugyanis, hogy ezek nyilvánossá tétele po­litikai bosszúállás eszközévé válhat, no­ha ezeknek az iratoknak a hitelessége nem bizonyított. Minthogy az 1989. évi decemberi, va­lamint az 1990. évi júniusi — bukaresti bányászjárással kapcsolatos — esemé­nyekről — bár mind a parlamentben, mind a titkosszolgálatnál több ezer oldalas je­lentés készült róluk — még mindig nem derült ki az igazság. Constantinescu el­nök az államügyészség évi gyűlésén tar­tott beszédében arra kérte a joghatósá­got, hogy gyorsítsa meg ezek kivizsgálá­sát. Gazdasági téren sem tétlenkedik az új hatalom: Victor Ciorbea miniszterelnök február 17-én bejelentette a kormány vár­va várt programját. E gyökeres változá­sokat kitűző reformprogram lényege a magánosítás felgyorsításával, a gazda­ság átszervezésével, a deviza- és tőke­piac szabaddá tételével, a valós árakhoz való visszatéréssel, a külföldi tőkebefek­tetők bevonásával a szabadpiaci kezde­ményezés és a versenyfeltételek megte­remtése. Hét évi halogatás után, miköz­ben az Iliescu- rendszer úgy tett, mintha tenne valamit a lényeges változtatások helyett, a kevésbé népszerű mutatók ro­vására, a minden áron való gazdasági nö­vekedést helyezték előtérbe. Románia gazdaságát még mindig az állami tulaj­don és ellenőrzés határozza meg; a mun­kaerő foglalkoztatását sok esetben csak igen jelentős állami támogatással bizto­sították; a külföldi beruházások szintje ala­csony maradt; a megélhetési körülmé­nyek romlottak, a szegények száma, a gyermekhalandóság nőtt, csökkent az át­lagéletkor— mindez immár elkerülhetet­lenné vált. A gyökeres változások — a­­hogy sokan emlegetik, a sokkterápia — jelentős, ha nem éppen rendkívüli meg­próbáltatással járnak majd a lakosság nagy részét illetően. A nem kifizetődő vál­lalatok felszámolásával nő a munkanél­küliek száma, az árak felszabadításával sokan máris alig tudják megvásárolni a legszükségesebb élelmiszereket. A ne­hézségeket fokozza, hogy a kormány nem tudja minden ígéretét teljesíteni, így például, a kormányprogramot a minisz­terelnök ugyan csupán február 17-én je­lentette be, s 18-tól alkalmazzák, a jelen­tős pénzromlás azonban már december végén elkezdődött. Ezt ellensúlyozandó januárban még arról volt szó, hogy a fi­zetéseket, a nyugdíjakat, a családi pótlé­kot, a tanulmányi ösztöndíjakat január el­sejével emelik. A kormányprogram beje­lentése után viszont kiderült, hogy csu­pán február elsejétől, de ez is csak már­ciusban jut az érintettek kezébe. Az ellenzéki pártok nem sokkal a prog­ram meghirdetése után közvetlenül a Nemzetközi Valutaalap, közvetve pedig többé-kevésbé nyíltan a Nyugat ellen in­dítottak támadást, persze ismét megpen­dítve a nacionalista és a populista húro­kat. Teodor Melescanu volt külügyminisz­ter, az RTDP alelnöke és szóvivője sze­rint a Ciorbea-kormány programja ugyan következetes, logikus, de egy elméleti gazdaságot céloz meg, eszményi felté­telezésekkel, hibás alapból indul ki és ki­számíthatatlan következményekkel jár majd. Mircea Cosea, aki a reformért és a magánosításért felelt az előző kormány­ban, kijelentette, hogy bár pártja mindig az INA-val és a Világbankkal tartott szo­ros kapcsolatok híve volt, a két szerve­zet által tervezett sokkterápiát hiba Ro­mániára alkalmazni. Ez igen költséges és csak az olyan országok viselik el, mint az NSZK. 1997 elején Románia az egyetlen ország, amelyik a termelés csökkentését, a felszámolás révén történő szerkezet-át­alakítást tűzi maga elé és nem szab ha­tárt a nemzeti tulajdon eladásának. I­ly mó­don az a veszély fenyeget, hogy a nem­zeti vagyon nagy részét eladják a külföl­dieknek. Az NRP képviselője szerint a kor­mányprogramot az NVA dolgozta ki, a kormánytagok csak egyszerű statiszták, s a javasolt intézkedésekkel megadják a kegyelemdöfést a román gazdaságnak. A legélesebb hangot Gh. Funar, az RNEP elnöke ütötte meg. Szerinte a Ciorbea­­kormány “elfogadta a külföldi szakértők által megállapított diagnózist, s a minisz­terelnök ismertette a román gazdaságra és népre kimondott ítéletet”. A program céljai közül csak a mintegy 3600 társa­ság és “román haza földjének eladása” számíthat sikerre, a szabadkereskedelmi politikával végül is elérhető lesz, hogy “há­

Next