Kapu, 1997. április (10. évfolyam, 4. szám)
VILÁGSZERTE - Asztalos Lajos kolozsvári levelei: A változások folytatódnak...
VILÁGSZERTE_____________________________________ Asztalos Lajos kolozsvári levelei A változások folytatódnak... A magát építő jellegű ellenzéknek nyilvánító egykori kormánypárt, a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja (RTDP) és volt szövetségesei, a Nagy Románia Párt (NRP) meg a Román Nemzeti Egységpárt (RNEP) berzenkedését, tiltakozását látva Emil Constantinescu elhatározta, hogy megbeszélést folytat velük. Ennek előkészítése során derűs jeleneten szórakozhatott a tévénéző, Iliescu szenátor, az RTDP elnöke egy adásban ugyanis kifejtette, hogy nagy érdeklődéssel várja a Ceausescu elnökkel tervezett találkozót. Műsorvezető és meghívott egyaránt tapintatosan figyelmen kívül hagyta a nyelvbotlást. Az AM Press viszont emlékeztetett arra, hogy Iliescu nem először “keresztelte át” Constantinescut. A tévénéző eltöprenghet azon, mi motoszkál ilyenkor a volt elnök tudatalattijában. Egyesek szerint Iliescu mintha idült betegségként küszködne ezzel a mind gyakoribb nyelvbotlással. Mintha Ceausescu szelleme könyörtelen átokként telepedett volna rá. Az új kormány minden ellenzéki bírálat, akadékoskodás ellenére folytatja a tavaly őszi választási kampány során meghirdetett programjának gyakorlatba ültetését. Ennek során átszervezésre került sor a belügyben is: több csendőr- és rendőrtábornokot felmentettek belügyi beosztásából és rendelkezési állományba vagy vidéki egységekhez helyezték őket. Az intézkedés olyan vezetőket is érintett, akiknek a bukaresti bányászjárások és más események során játszott szerepét az akkori ellenzék élesen bírálta. Egyébként a letűnt hatalom egyik támasza a tisztikar volt. Hogy ezek bizalmát megnyerje, az elmúlt hét év alatt Iliescu 641 ezredest ütött tábornokká, 67 tábornokot pedig előléptetett. Ezen a téren Románia nem csupán az európai országokat, hanem a banánköztársaságokat is túlszárnyalta. A bányászokat illetően is most más szelek fújnak Bukarestben, mint az Iliescurendszer idején. A letartóztatott Zsil-völgyi bányászvezér, Miron Cozma szakszervezetéhez tartozó vezetők fenyegetésére, amely szerint másfélezren Bukarestbe készülnek Cozma szabadon bocsátása érdekében, Gabriel Dejeu belügyminiszter kijelentette, hogy az állam nem engedi megfélemlíteni magát, s a törvény senki előtt sem hátrál meg. A bányászok tüntetési jogát tiszteletben tartják, de erőszakos akciót a hatóságok nem tűrnek el. A politikai változások körébe tartozik az is, hogy többek által támogatott törvényjavaslatot nyújtottak be a parlamentbe az egykori titkosrendőrség irattárában levő iratcsomókat illetően. Ennek lényege az, hogy minden állampolgár számára betekintést biztosítanak ezekbe az eddig szigorúan titkos iratokba. Ezzel kapcsolatban óhatatlanul fölmerül a kérdés: mit keresünk mi majd ezekben? Azt, hogy mit róttak fel rólunk a titkosrendőrségen, vagy azt, hogy kik voltak azok, akik bennünket besúgtak? Az egykori szeku utódjának, a hírszerző szolgálatnak a még Iliescu által 1990-ben kinevezett igazgatója támogatta, hogy mindenki hozzáférhessen a saját iratcsomójához. A besúgók névjegyzékét illetően azonban az igazgató nem volt hajlandó állást foglalni. Úgy vélte ugyanis, hogy ezek nyilvánossá tétele politikai bosszúállás eszközévé válhat, noha ezeknek az iratoknak a hitelessége nem bizonyított. Minthogy az 1989. évi decemberi, valamint az 1990. évi júniusi — bukaresti bányászjárással kapcsolatos — eseményekről — bár mind a parlamentben, mind a titkosszolgálatnál több ezer oldalas jelentés készült róluk — még mindig nem derült ki az igazság. Constantinescu elnök az államügyészség évi gyűlésén tartott beszédében arra kérte a joghatóságot, hogy gyorsítsa meg ezek kivizsgálását. Gazdasági téren sem tétlenkedik az új hatalom: Victor Ciorbea miniszterelnök február 17-én bejelentette a kormány várva várt programját. E gyökeres változásokat kitűző reformprogram lényege a magánosítás felgyorsításával, a gazdaság átszervezésével, a deviza- és tőkepiac szabaddá tételével, a valós árakhoz való visszatéréssel, a külföldi tőkebefektetők bevonásával a szabadpiaci kezdeményezés és a versenyfeltételek megteremtése. Hét évi halogatás után, miközben az Iliescu- rendszer úgy tett, mintha tenne valamit a lényeges változtatások helyett, a kevésbé népszerű mutatók rovására, a minden áron való gazdasági növekedést helyezték előtérbe. Románia gazdaságát még mindig az állami tulajdon és ellenőrzés határozza meg; a munkaerő foglalkoztatását sok esetben csak igen jelentős állami támogatással biztosították; a külföldi beruházások szintje alacsony maradt; a megélhetési körülmények romlottak, a szegények száma, a gyermekhalandóság nőtt, csökkent az átlagéletkor— mindez immár elkerülhetetlenné vált. A gyökeres változások — ahogy sokan emlegetik, a sokkterápia — jelentős, ha nem éppen rendkívüli megpróbáltatással járnak majd a lakosság nagy részét illetően. A nem kifizetődő vállalatok felszámolásával nő a munkanélküliek száma, az árak felszabadításával sokan máris alig tudják megvásárolni a legszükségesebb élelmiszereket. A nehézségeket fokozza, hogy a kormány nem tudja minden ígéretét teljesíteni, így például, a kormányprogramot a miniszterelnök ugyan csupán február 17-én jelentette be, s 18-tól alkalmazzák, a jelentős pénzromlás azonban már december végén elkezdődött. Ezt ellensúlyozandó januárban még arról volt szó, hogy a fizetéseket, a nyugdíjakat, a családi pótlékot, a tanulmányi ösztöndíjakat január elsejével emelik. A kormányprogram bejelentése után viszont kiderült, hogy csupán február elsejétől, de ez is csak márciusban jut az érintettek kezébe. Az ellenzéki pártok nem sokkal a program meghirdetése után közvetlenül a Nemzetközi Valutaalap, közvetve pedig többé-kevésbé nyíltan a Nyugat ellen indítottak támadást, persze ismét megpendítve a nacionalista és a populista húrokat. Teodor Melescanu volt külügyminiszter, az RTDP alelnöke és szóvivője szerint a Ciorbea-kormány programja ugyan következetes, logikus, de egy elméleti gazdaságot céloz meg, eszményi feltételezésekkel, hibás alapból indul ki és kiszámíthatatlan következményekkel jár majd. Mircea Cosea, aki a reformért és a magánosításért felelt az előző kormányban, kijelentette, hogy bár pártja mindig az INA-val és a Világbankkal tartott szoros kapcsolatok híve volt, a két szervezet által tervezett sokkterápiát hiba Romániára alkalmazni. Ez igen költséges és csak az olyan országok viselik el, mint az NSZK. 1997 elején Románia az egyetlen ország, amelyik a termelés csökkentését, a felszámolás révén történő szerkezet-átalakítást tűzi maga elé és nem szab határt a nemzeti tulajdon eladásának. Ily módon az a veszély fenyeget, hogy a nemzeti vagyon nagy részét eladják a külföldieknek. Az NRP képviselője szerint a kormányprogramot az NVA dolgozta ki, a kormánytagok csak egyszerű statiszták, s a javasolt intézkedésekkel megadják a kegyelemdöfést a román gazdaságnak. A legélesebb hangot Gh. Funar, az RNEP elnöke ütötte meg. Szerinte a Ciorbeakormány “elfogadta a külföldi szakértők által megállapított diagnózist, s a miniszterelnök ismertette a román gazdaságra és népre kimondott ítéletet”. A program céljai közül csak a mintegy 3600 társaság és “román haza földjének eladása” számíthat sikerre, a szabadkereskedelmi politikával végül is elérhető lesz, hogy “há