Kapu, 1998. november-december (11. évfolyam, 11-12. szám)
KULTÚRA - Deák Mór: A stricik verse - Paksi József versei: Lehet - Paksi József versei: Nekem
KULTÚRA. Deák Mór A stricik verse Fel-,felsejlik még néha a régi hatalom. De lezárt országhatár immáron a bőr — a szurdok betemül, nem járja senki, s a homlokon nincs izzadtság-glória. Ráncok folyói, dombok, völgyek. Elvesztünk mindent, ami kedves. Medveléptekkel cammog az elmúlásba az is, aki megerőszakolt. Kelletted magas s nem kellettél. Gőgödben minket megalázol, fillérekért megkaphat bárki, csak bizonyítsa, hogy semmibe vesz: mi öltünk volna egy mosolyodért, egy érintésedért meghaltunk volna. Követtünk, helyetted szégyenkezve, kerülve egymás tekintetét, s most üveges szemmel, részegen fekszünk egy távolba vesző út kövén. Paksi József Lehet Szeretlek mégis, elkurvult ország. Csak vágy helyett undor szorul belém. Paksi József Nekem Most elalszol végül estelente ébren nyújtóztál szerelmesen nyár csendesen még fáj este messze ébreszt felhő lehull szeress engem nincsen napfény harmat hull két szemed szélben könnyes jössz felém néztelek nevetés a szádon könnycsepp ég neked éjt mosolyogsz vissza rám féltelek félnek az álmok én rám emlékszel élsz távol kedves talán emlék kell el ne menjen nyárba bámulsz szeretlek szeressél szerettelek szeretett szemedben a fény délután lehetett lehullt hozzám délelőtt kereslek Arcodon álmodott nekem ébren éjszaka mégis visszajössz éjjel élsz most én velem itt az ősz éjjel álmodok ő neki te egészen álmos szél ébredez fák meztelen álmok égnek el fal felé fordulsz álmos a szemed most ne félj mozdulsz arra-álmodó est már testeden álmodik az élet vele alszol az álmot kergeti enyém leszel és mégis felhősebben elalszol az álmodon égre néz életed érint fáj zuhan te-érkezel talán naponta ezért képzeled 89