Kapu, 1999. március (12. évfolyam, 3. szám)

KULTÚRA - Sass László: Ne számítsatok rám! - Kecskés Péter (68. o.), Holbay László (21. o.), Dancs József (55, 58. o.), Paksi József (58. o.), Deák Mór (29. o.), Vámos György (37. o.) versei

kultúra Azért se csapom le a feldobott labdákat. Csapja le más, másnak a fejére. Már régen rájöttem. Mondják, a döntés és a szabadság az enyém, de az én gerincem törik ketté, ha döntésre kényszerülök. A halál komolysága épít házakat. Sárgák, mint az elszáradt emlék. Mondják, a sárga, a maffia színe. Emelkednek, bele a fákba, hivalkodva, bele a pofámba, hogy én nem vagyok Bárány úr palotája. Nem is. A kőkerítéses Birodalomra sárban taposva letekint az ember a Normafától. Közben issza a rossz lőréből melegített forralt bort. Jeges lehet a víz az úszómedencében, füstöl a kémény a fegyveres őrség háza tetején. A mély árnyékláncokban ott tenyészik a szomorúság, az - Egyszer szépen akartam élni! - elveszett szomorúsága. Bárány lett a szomszéd is. Ellopták szőnyegét, fázott a lába, inkább meghalt. Az elem nem fogyott ki, csak a töltőt lopta el valaki. Hol van, hova tették, ki tette el? Ezek azt akarják, felejtsem el Bárány múltamat. Nincsenek észnél. Hogy adjam fel gondolkodásmentes létemet? Most, amikor érzem, újra csak az én időm jön el? Rongyos szélű pártigazolványokat kell felmutatni a holnapba induló metró­szerelvényeken. Semmi baj, az ellenőrnek is ilyen van. Politikai szociális otthonok páholyai között lavírozok, de pechemre, mindenki nekem akar adni párttagkönyvet... Lépjél be hozzánk, mi vagyunk a jövő, mondja, aki tegnapelőtt is ezt mondta... Igaza volt... Ma is ő a jövő... Szemembe néz, mondja nem lopok... Tegnap lopta el az autórádiómat... Vissza intek, tudom, te nem most lopsz... Vasbeton rétegek magyarázzák meg, miért van rájuk szükség? Kettőig nem tudnak számolni, három a csúcs, de Einstein szerintük a hülye... Egy középületen azért nem ég a reflektor, mert azok a fránya galambok évek alatt lecsinálták. Nem megy át a fény, nyugdíjba ment a villany kapcsolgatója. És egyébként sincs a belső munkaköri leírások egyikében sem, hogy bárkinek is kötelessége lenne a galambürülék eltávolítása... Tartósan nem is ég a reflektor. Arra mégis volt idő, kiszámolták, ennyi és ennyi idő alatt ennyit és ennyit, spóroltak meg azzal, hogy nem is égett... Semmi baj, táborunk növekszik. Mind több bárány társammal találkozom. Egyik bárány társam megmagyarázza, három gyereke van, egy hite és egy felesége... Kölcsöne és túlélési ösztöne... Neki nem kell tovább tanulni, megvásárolta a tartós hülyeséget a gyerekcsinálással. Leendőnek mondott államelnökünk meccsen ül. Nyomulnak. Zöld ■ fehér szín, a lila se kutya, lelátó, VIP páholy, miniszterek a forró pesti kávé felett... Mátészalka táján pedig? Hideg a víz, belép az ablakon az ár, emlékek, tárgyak, egyszer igaz volt esküvői fényképek, elhalt anyák és gyermekek apró tárgyai tutajoznak bele a semmibe. A miniszteriális képviselő úr, vabankra játszik. Adok én száz milliót hétfőn, pénteken egy milliárdot... Van miből... A hülyéknek hideg villamosokon lopják el a tízóraira valót... A víz csak elmegy egyszer, egyetlen repülőgép sem maradt fenn... De a pálya... Az a fontos... , A potenciális népszerűség mindenkori alattvalói... A drukkerek... A be nem rúgott labdákhoz a folyamatos hűség... A kisebbség fogalma is változóban. Kisebbségben van, aki nem pisál bele a lépcsőház csendjébe... Aki harminchat kulccsal zárja be ajtaja mögött a csendesen elmúló életét. Kisebbségben van immár, aki nem fél. A többségtől. Az üres többség árnyékában jó dolog Bárány úrnak lenni. 66 Kapu 99/2 Sass LáSZlÓ (Szabadka) Ne számítsatok rám!­­ Ahogy kiléptem az ajtón, hűvösen csapott meg az éjszakai esőtől nedves, erősen föld- és fűszagú levegő. Fejembe nyomtam a sapkámat, krákogtam, köptem, szerettem volna kiköpni magamból minden keserűséget. Felnéztem az égre. Kelet felől magasan rozsdavörös és szürke ködcsomók lebegtek, míg nyugaton teljesen tiszta és kék volt az ég. A falevelekről kövér vízcseppek hullottak, s a zápor apró vályúkat, medreket ásott a talajba. Olyan tiszta, illatos és jól mosott volt minden, mint egy kitakarított szoba. Valami megmozdult bennem. Minden, amit tegnap és tegnapelőtt átéltem, végigfutott az agyamon, s egyszerre csak nagyon fáradtnak éreztem magam. És az, amit a jelenben élek át, ez a kétségbeesés, ez a szánalom, ez nagyon hülye dolog. De tudom, hogyha múlttá válik, mindjárt megszépül. Mindig így volt. Tudtam, a fene egye meg, hogy az ember sohasem lehet boldog, mert boldogság mindig és csakis a múltban létezik. Rohadt egy élet. Semmi sem tart soká, ami jó. Az ember mindig belekeveredik valami marhaságba, de mindig és mindig. Majdnem sírva fakadtam, és a torkom összeszorult. A szentségit, szentimentális vagyok, mint egy kurva. De nagyon szomorú voltam. Mi közöm nekem Gerzsonékhoz. Mi közöm nekem akárkihez, mondogattam magamban, minek félni? Az, ami nem velünk történik, olyan, mintha nem is történne. Ezért nyugodtan el lehet viselni. Mi közöm hozzájuk, azonkívül, hogy rokonok vagyunk. Biztosan az emlékek. De azok szépek voltak - csakhogy az emlékek mindig szépek. Semmi közöm a más

Next