Kapu, 1999. november-december (12. évfolyam, 11-12. szám)
VILÁGSZERTE - Boros Béla: Sydney-i krónika
60 Egy új kulturális létesítmény Erdélyben Kézdivásárhelyen 1999. szeptember 30.-án nagyszámú érdeklődő jelenlétében avatták fel Tolvaj József fafaragó művész állandó kiállítását. Harmincéves művészi munkásságának eredményei: a különböző foglalkozásokat ábrázoló figurák, a népművészeti motívumokkal díszített használati és dísztárgyak, amelyek a székely leleményességet, kitartást, a munka tiszteletét örökítik át a következő nemzedékre. A művész saját megtakarításából vett egy romos házat, azt minden segítség nélkül felújította és berendezte állandó kiállításával és új alkotóműhelyével, amelyek látogatása ingyenes. Az állandó kiállítás a kézdivásárhelyi Városi Múzeum mögött, a 9. sz. Udvartér 5. sz. alatt található. Az egyetemes magyar művészet otthonainak hálózata egy új alkotóműhellyel gazdagodott. Kapu 99/11-12 Világszerte Sydney-i krónika Beszámoló a Trianon Társaság 1999. évi tevékenységéről nagyon nehéz, de tartalmas év van a Társaság mögött. Azokat az elképzeléseket, amiket a tavalyi közgyűlésen közösen megszavaztunk, sikerült megvalósítani. Vegyük sorjában. - Január végén a Magyar Házért rendeztünk jótékonysági előadást, ami 1650 dollárt jelentett a Magyar Háznak. Ellentétként hat részjegyet kaptunk, amit leglelkesebb segítő tagjaink nevére írattunk. - Márciusban a délszláv háború kitörésekor, kapcsolatba léptünk a délvidéki magyarokkal, leveleink erőt és hitet adtak a válságos helyzetben ott élőknek. Azóta is élő kapcsolat van szervezeteikkel, kikérik és igénylik tanácsainkat. Ugyanakkor előbb 1000 majd 500 példányban kiadtuk angol nyelven azt a tanulmányt, amit Csapó Endre és Földvári Gábor állított össze hét éve. Erről a beszámoló, megjelent a Magyar Élet áprilisi számában. - Áprilisban látogatást tettem a Victoriában működő Trianon Társaságnál, amit mind a két oldalon fontosnak és eredményesnek ítélt meg a vezetőség. - Májusban, az Ausztráliai Kisebbségi Alap javára tartottunk emlékezetes jótékonysági előadást, mely a délvidéki diákok megsegítését célozta. Júniusban a Kereszténydemokrata néppárt felső vezetősége látogatott el Sydneybe és tartották meg velünk együtt emlékezetes előadásaikat. Ugyanekkor kiadtuk 250 oldalas angol nyelvű könyvünket, amely tartalmazza a trianoni témakörben az emigrációban írt, és publikált jelesebb dolgozatokat. - Júliusban Wollongongban tartottunk előadást a délvidéki helyzetről, dokumentumok felhasználásával. - Augusztusban a magyar érettségizők részére adtunk át emlékkönyveket. - Szeptemberben a Történelmi Társulatnál tartottam "Titkos társaságok története" címen előadást, amelynek témája szervesen illeszkedik a trianoni témakörhöz. - Októberben a Vértanúk Napján kiadtuk a 200 oldal terjedelmű "Legyen úgy, mint régen volt" című könyvet, az emigrációban megjelent magyar nyelvű Trianon-tanulmányok válogatott gyűjteményének első kötetét. Nemcsak a délvidéki szervezetekkel, hanem a "világhálónak" is nevezett Interneten keresztül szinte minden jelentősebb lobbyval megalapozottak külügyi kapcsolataink. Ugyancsak említést érdemel, hogy a Magyarok Világszövetségén keresztül angol nyelvű kiadványaink vélhetően megfelelő helyekre jutva, elérik azt a hatást, amiért mindnyájan dolgoztunk. Úgy gondolom, az évközben megjelent beszámolók egyegy részeredményről, szükségtelenné teszik azok megismétlését. Röviden összefoglalva az a véleményem, hogy az egyik legnehezebb, de egyben legeredményesebb évet zárta a Társaság, ami az összmunkát illeti. Sajnos a különböző helyen működő más társaságokkal még ma sem sikerült teljesen összehangolni a feladatokat, így néhol nem értik azt sem: miért adunk ki például ilyen könyveket? Ennek a kérdéskörnek a feloldása lesz a Társaságot illetően a jövő év egyik legfontosabb feladata, a XI. Találkozón Melbourneban, ahol remélhetően jelen lesz az világ több más részén működő Trianon Társaság egy-egy képviselője is. Ebben az évben nem tudnék igazán senkit kiemelni tagjaink közül anélkül, hogy ne írjak neve mellé legalább egy féloldalt, így helyszűke miatt kérem, fogadja minden tagunk és pártolótagunk a vezetőség teljes elismerését és azt a jelzésértékű hírt, hogy legújabban tagjaink közé jelentkezett a Darwinban működő Magyar Közösségi Szervezet is. Nem állom meg, hogy ne emeljem ki ABC szerint: Bánki Éva, Bene Ferenc, Bogsányi Dénes, Csapó Endre, Csonka József és Teréz, Czakó László, Goór György, Herendi János, Huszár Lia, Rogán Károly, Szentirmay Gyula, Sztopity Rózsa, Tekel Magda, Tóth Mihály és Totth Jenő nevét. A nem tagjainkhoz tartozók közül meg Badinszky Lászlót, Bősze Ferencet, Hajdú Gábort és Mercz Miklóst. Támogató szervezeteink közül nagyon sokat segített a Cserkészet Szöcske-csoportja, a DMSZ és a Szent Korona Társaság, a wollongongi Magyar Egyesület mellett. Minden kedves segítőnknek, tagunknak és barátunknak ezúton nyilvánosan is köszönetet mondok a Társaság nevében. Sydney, 1999 november 1. Boros Béla ügyvezető