Kapu, 2005. március (18. évfolyam, 3. szám)
JÓZSEF ATTILA CENTENÁRIUM - Hering József: Izrael, halljad és olvasd!
Izrael, halljad és olvasd! József Attilának a trianoni diktátum következményei ellen írt verse mellett van még egy hányatott sorsú költeménye, a Smá Jiszrael! A lényeges különbség az, hogy ezen utóbbi költemény megismertetése az 1941- es első kiadását követően nem ütközött és ma sem ütközik olyan ellenállásba - sőt egyáltalán nem mint a magyar fájdalomnak emléket állító Nem! Nem! Soha! című vers. A költemény címe, amely egyben a zsidóság legszentebb imájának a neve is, az egyistenhit, a monoteizmus legrégibb máig fennmaradt írásos kinyilatkoztatása. Imá Jiszráel ! Ádomnáj Elejkém, Ádomnáj ehod (Halljad Izrael! Az Örökkévaló Istenünk ő az egyetlen Isten). Hogy kitől és hol hallhatta ezt a Tórából kiemelt imádságot József Attila, arról csak elképzeléseink lehetnek. Nem kizárt, hogy a szálak, akárcsak a Nem! Nem! Soha! című vers esetében, ezúttal is a makói évekre vezethetők vissza. Makóra, amint azt fentebb már említettük, dr. Makai Ödön, a gyámja „jóvoltából” került 1920 októberében. József Jolán, a költő nővérének asszimilált zsidó, urizáló férje ugyanis ilyen módon kívánta távol tartani Pesttől, és természetesen saját magától a túlságosan proletár külsejű és árvasága miatt szegény sorú kamaszt. Makai Ödön jómódú, a kommunista eszmével is kacérkodó, de azért annak kedvéért, óvatos duhaj lévén, a polgári jólétről soha le nem mondó ügyvéd maga is Makóról származott (innen a Makai magyarosított név), akinek édesapját még Löwenstein Adolfnak hívták. Makai Ödön anyai nagyapja, Fischer Antal Enoch híres makói főrabbi, míg az unokaöccse, a fiatalon elhunyt Makai Emil, igen tehetséges és termékeny költő, műfordító volt. Makón, mint másutt is a XIX. század második felében ortodox és neológ irányzatra szakadt a helyi zsidó közösség, külön zsinagógával és temetővel. Makai Ödön Makón maradt családtagjain kívül József Attila a városkában más zsidókkal is megismerkedhetett. Például azzal a dr. Fried Árminnal is, akiről később azt írta: „Egy zsidó orvostól kaptam kabátot”. De volt Makón egy másik zsidó orvos is, dr. Rottenstein Antal, akiért a korábban már említett Galamb Ödön, az atyai jó barát rohant el, hogy az mentse meg az 59 darab aszpirint öngyilkossági szándékkal lenyelt ifjú életét. Jolántól, vagy ahogyan a Lovag utcai polgárlakásban nevezték, Lippe Lucie-től csak igen vékonyan csordogált az ifjú Attila segítésére szánt pénz, s ezért az ott lakó számos zsidó család és a romantikus homlokzatú ortodox zsinagóga miatt a makóiak által csak Kiszsidó utcának nevezett Eötvös utcában rendszeresen korrepetálta a rosszabbul tanuló gyerekeket. Gimnáziumi tanárai közül biztosan zsidó volt Altmann Jakab, aki görögre, illetve Hoffmann János, aki rajzra okította. Később, már a fővárosi, illetve a párizsi tartózkodása alatt olyan ismert zsidókkal került kapcsolatba, mint Déry Tibor, Kner Imre, Osvát Ernő, Németh Andor, Hatvany Lajos, Lukács György és Balázs Béla. (Ezen utóbbi kettő szájából persze aligha hallhatta a Smá Jiszróel kezdetű zsidó imádságot...) A Smá Jiszróel vers nagyjából az 1933-1936 közötti időszakban, tehát mindenképpen életének utolsó esztendeiben keletkezett. A költemény kézirata elég furcsa körülmények között maradt fönn, illetve került először kiadásra. Az Országos Izraelita Leányárvaház kiadásában - Komlós Aladár szerkesztésében - 1940-1944 között Ararát címen megjelent egy igen színvonalas irodalmi, zenei és képzőművészeti írásoknak is helyet adó zsidó évkönyv. Az 1941-es évkönyvben az Adalékok a magyar-zsidó irodalom történetéhez cím alatt olvasható József Attila addig kiadatlan Smá Jiszráel költeménye is. Mindenesetre az Ararát szerkesztősége 1941-ben, lábjegyzet formájában „a félreértések elkerülése céljából” fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy „a fiatalon elhunyt nagy költő őskeresztény”. Az Ararát lábjegyzetéből azt is megtudjuk, hogy a költő addig kiadatlan versét a nővére, József Jolán vitte be 1941-ben az évkönyv szerkesztőségébe és járult hozzá annak megjelentetéséhez. A Smá Jiszrael, vagy amiképpen a későbbi kiadásokban a vers első két szava után a Szegénység szennylepleiben... címen is megjelent, a keletkezése után jó hathét esztendővel jutott el az Ararát szerkesztőségébe. A zsidó évkönyv szerkesztőségébe bevitt kézirat - ma már a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzik - valójában a költő különféle följegyzéseit is tartalmazó, ceruzával írt, 14 lapos tömb, amelyben a témánkat tekintve számunkra legérdekesebb a 9-10. oldalon olvasható, a „Szegénység szennylepleiben” szavakkal kezdődő vers. Ma már irodalomtörténeti érdekességként tartják számon azt, hogy az általunk is közölt, illetve az eddigi összes kiadásban megjelentetett versváltozattal ellentétben a József Jolán hagyatékában fennmaradt füzetecskében az első után egy olyan torzó szakasz következik, amelynek negyedik sora számára a költő üres helyet hagyott. Így hangzik ez a nagyközönség számára ismeretlen, s kizárólag a ceruzával rótt kéziratban, illetve az Ararát által 1941-ben közölt első kiadásban olvasható torzó szakasz: „Volt üzletem, volt aranyam / s otthon selyempárnákon ültem. / Szolgahad leste a szavam / (sorkihagyás) / s mikor adhattam, boldogan / mondtam magamban emelt fővel / Smá Jiszrael!” S hogy József Attilának elég sok zsidó ismerőse ellenére sem lehetett erőssége a héber nyelv, ezt bizonyítja, hogy az Ararát szerkesztőségébe bevitt kéziratban a Jiszróel szó eredetileg ceruzával két helyütt is ,Jiszróelnek” van írva, amit a költő, valószínűleg valakinek az észrevétele után még életében saját maga, vagy esetleg az Ararát szerkesztőségében a héberül elég jól tudott Komlós Aladár utólag, áthúzással kijavított. A Waldapfel József és Szabolcsi Miklós által sajtó alá rendezett József Attila Összes műve I-III (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1952) a verset, akárcsak 1941-ben az Ararát, szintén Smá Jiszrael címmel jelenteti meg, mint ahogyan a Stoll Béla közzétette József Attila Összes versei I-II kiadvány is (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1984). Mindenesetre az Ararát 1941-es első közlését követő második világháború utáni kiadványokban eddig akár Smá Jiszróel, akár Szegénység szennylepleiben címen jelent is meg a vers, a József Jolán megőrizte eredeti kéziratban olvasható negyedik sor nélküli második szakaszt egyik kiadványban sem találjuk. A manapság már csak a tiszta héber címváltozatában (Smá Jiszróel) ismert verset - ami egyébként szinte egyedülálló jelenség a magyar költészetben - sem az ortodox vallásos cionistából Palesztinában marxistává lett Áví-Saul Mordeháj, sem pedig a magyarországi világi zsidóból Izraelben nemzeti vallásos cionistává vált Itámár Jáoz-Keszt nem tartotta érdemesnek arra, hogy átültesse a próféták nyelvére. Ezért gondoltunk arra, hogy József Attila születésének 100. évfordulóján mi itt, Magyarországon pótoljuk ezt a mulasztást. (H.J.) KAPU XVIII. ÉVFOLYAM