Kapu, 2005. március (18. évfolyam, 3. szám)
INTERJÚ - RIPORT - DOKUMENTUM - Gergely Attila: A titkosügynökök leleplezése nemzeti vagy pártpolitikai érdek?
INTERJÚ- RIPORT- DOKUMENTUM Ezért kizárt, hogy napjaikban vitatott Krakus fedőnevű hálózati személy jelentéseiben szerepelt volna, hogy gyereke mikor született, testvére mikor házasodott. Ha ilyen előfordult, akkor a tisztet és vezetőjét dekonspiráció miatt felelősségre vonták. Azonkívül a jelentésekben szerepelhetett olyan adat is, amely egy másik szerv (köztörvényes bűncselekmény esetén a rendőrség) illetékességébe tartozott. Ekkor a hálózati jelentésből kivonat készült, amit megküldtek illetékességből. A kivonatból sem lehetett következtetni a hálózati személy kilétére. A különösen fontos hálózati személyt a nyilvántartásban titkosítani kellett. Ilyenkor nem azt válaszolta a nyilvántartó, hogy a kérdezett személy milyen nyilvántartási számon szerepel, hanem csupán annyit közölt, hogy vegye fel a kapcsolatot „X” állambiztonsági szervvel. Gyakran előfordult, hogy ha a beszervezésre kiválasztott személy tanulmányozása előreláthatólag hosszú ideig tartott, akkor az adott személyről figyelő kartont kellett kiállítani. Ez kizárta annak veszélyét, hogy ugyanazt a személyt két szerv egymástól függetlenül, párhuzamosan kísérelje meg beszervezni. A hálózati nyilvántartás holt anyagában tárolták a meghiúsult beszervezések során keletkezett anyagokat, a kizárt, meghalt stb. ügynökök anyagait. Ez volt tehát az üldözők nyilvántartása. Az üldözöttek nyilvántartását az ún. antidemokratikus személyek nyilvántartása végezte. Két élesen elhatárolt nyilvántartás volt, külön az üldözők és külön az üldözöttek. Ha a mostani ügynöklistákon a szereplők össze vannak keverve, akkor eleve manipulált anyagról van szó. Itt szerepeltek az állam- és politikai bűncselekményekért elítélt vagy eljárás alá vont személyek (pl. internáltak), akik ellen bizalmas nyomozást folytattak, akiket köröztek, és előírták meghatározott kategóriák kötelező nyilvántartásba vételét. Pl. volt csendőrök, polgári politikusok, magasabb beosztású államigazgatási tisztviselők, katonatisztek, amnesztiások, hazatért disszidensek stb. Ezt a felsorolást a 002/1972 sz. BM paranccsal hatályba léptetett nyilvántartási szabályzat írta elő. Nagyon meghökkentem, amikor olvastam a kategóriák között az 1919/20-as évek fehérterrorista különítményeseit. Arra gondoltam, hogy ha 20 éves volt valaki akkor (a valóságban sokkal idősebb, az I. világháborút megjárt tisztek), most már 72 éves. Ha pedig a rendszer a vénektől is fél, akkor nagyon gyenge. Ezt a véleményemet ma is fenntartom. A mai szóbeszéd azt is hangoztatja, hogy el kell választani az önként és a kényszerből vállalt besúgást. A valóságban senki sem jelentkezett önként. Az ávo (ÁVH) teljes személyi állományát (Budapesten és vidéken) a kommunista párt jelölte ki és helyezte pártmegbízatásra hivatkozva e szervekhez. 1956 után már az állambiztonsági szolgálatnál a pártból, a KISZ-től áthelyezettek mellett a BM más szerveitől kiválasztottakból biztosították az utánpótlást. Tehát nem lehetett az utcáról önként jelentkezni. Az 1970-80-s években ezzel a feladattal megbízott személyzetis tisztek kutattak a főiskolák, egyetemek végzős hallgatói között, és ettől kezdve kerültek állományba a polgári életből nagyobb számban diplomások. De ezek sem önként jelentkeztek, hanem felkérték őket. A hálózat tagjává sem válhatott senki önkéntes jelentkezés alapján Azokat meghatározott konkrét feladatra az operatív alegységek jelölték ki, és ha tanulmányozásuk megfelelő eredményt hozott, megkísérelték a beszervezés végrehajtását. Ennek nem mond ellent, hogy az internálótáborokban tömeges beszervezéseket hajtottak végre. 1953-ig az ÁVH tömeghálózatát részben innen duzzasztotta. 1957-ben pedig azzal a céllal szervezték be az arra kiszemelt internáltakat, hogy segítségükkel felderítsék 1956 szereplőit. Aki önként jelentkezett, mert ilyenek is voltak (szóban, írásban), azokat mint provokátort elutasították. Olyan eset persze gyakran előfordult, hogy ha valaki önként be- ill. feljelentést tett általa gyanúsnak tekintett esetről, személyről, akkor - ha szükséges volt - a bejelentőt is beszervezték az eset felderítésére. A hálózat tagjai között tehát ilyen értelemben nem volt vett önkéntes spicli (kivéve a különböző okból feljelentők), csak a diktatúra áldozata. Ismertek voltak olyan esetek, amikor a beszervezett hálózati személy nem tudta feldolgozni a vele történteket, depressziós lett, felbomlott családi élete, vagy öngyilkos lett. A közbeszédben össze-vissza használják az ügynök, informátor, besúgó stb. elnevezéseket. A valóságban két főcsoport volt a titkos felderítésbe bevont kapcsolatoknak: a szervezetszerű hálózat és a hálózaton kívüli kapcsolatok köre. A titkos hálózat tagjainak kategóriái 1945-1972 között a szovjet minta szerint volt besorolva: informátor, ügynök és rezidens. 1972-től titkos megbízott (periferikus információt szerző), titkos munkatárs (kiképzett, önállóan kezdeményező, mesterséges helyzeteket teremteni képes) és ügynök (fizetett vagy terhelő, kompromittáló adatok alapján kényszerből vállalt együttműködő). A hálózat tagjainál két dolgot kell megjegyezni. Az akkor hatályos sza- Gréta öntetek: minőséggel az élen 1200. 600, csoki 430,csoki 290.eper 430.eper 290.karamella 430.karamella 290.áfonya 480.áfonya 330.Göteborgs Food Budapest Rt. H-1184 Budapest, Jegenye fasor 1-3. Telefon/fax: 291-4369 Kiválóan alkalmasak fagylaltokhoz gyümölcskelyhekhez, süteményekhez, palacsintához, turmix italokhoz. 8 KAPU XVIII. ÉVFOLYAM