Kapu, 2005. március (18. évfolyam, 3. szám)
INTERJÚ - RIPORT - DOKUMENTUM - Gergely Attila: A titkosügynökök leleplezése nemzeti vagy pártpolitikai érdek?
bályzat szerint hálózati személyt ’’csak más úton be nem szerezhető titkos információk felderítésére szabad beszervezni”. Ezt sok vezető figyelmen kívül hagyta, és statisztikai alapon követelt mennyiségi beszervezést. Pl. olvastam a “Luzsnyánszki” fedőnevű titkos megbízott (az ismert színkritikus) 258 lapszámmal lezárt munkadossziéját publikáló könyvet. Ezekben a jelentésekben egy mondat sincs, amely titkos információt tartalmazott volna. Minden jelentése ismert, sőt a sajtóban megjelent információt tartalmazott. Úgy tűnik, a nagy neveket a III/III-as csoportfőnökségen jobban becsülték, mint a tényleges felderítést. A hálózatra vonatkozóan előírás volt, hogy a jelentősebb ügyekben, bonyolult helyzetekben párhuzamos hálózatot kell foglalkoztatni. Az így nyert információk, ha két forrásból származtak és megegyeztek, már ellenőrzöttnek volt tekinthető. Más vonatkozásban pedig így ellenőrizték a hálózati személy tevékenységét. A hálózaton kívüli kapcsolatok nem szerepeltek a központi nyilvántartásban. A szóbeli tájékoztatójukról írt jelentésben a forrást csupán valódi monogramjukkal jelölték. A hálózaton kívüli kapcsolatok kategóriái: hivatalos kapcsolat (intézmények, szervek, vállalatok vezetői, személyzetisek, titkos ügykezelők stb.), társadalmi kapcsolatok (különböző nyilvántartók, portás, házmester stb.) és végül az operatív kapcsolatok voltak, akik egyegy akciót, vagy konkrét feladat végrehajtásának feltételeit biztosították (pl. figyelőhelyet adtak saját lakásukban). Azt, hogy egy hálózati személy milyen káros tevékenységet végzett, csakis munkadossziéjába eredetileg bevarrt (tehát nem kiemelhető) jelentéseiből lehet kétséget kizáró módon megállapítani. Az a magyarázat, hogy valaki nem írt alá együttműködési nyyatkozatot, vagy soha nem írt jelentést, általában elfogadhatatlan. A beszervezést engedélyező parancsnok kellő indok esetén engedélyezhette, hogy a beszervezés során eltekinthetnek a nyilatkozat megíratásától (ez csakis ügynök esetében volt elengedhetetlen) és a jelentések szóban is megtehetők. Ilyen esetben a találkozón a kapcsolattartó feljegyzéseket készített, és annak alapján írta meg jelentését. A jelentés írásától el lehetett tekinteni, ha a hálózati személy körülményei nem tették lehetővé, hogy a lebukás veszélye nélkül jelentését megírja, vagy a találkozásig azt magánál tartsa, illetve nem tudott magyarul. A hálózat tagjainak feladata és tevékenysége igen sokrétű volt. Ezért nem lehet azonosan meg- és elítélni annak volt tagjait. Más mértékkel kell mérni, aki az 1956-os események résztvevőit kutatta fel, vagy aki csupán levelező cím tulajdonosa volt. De hálózati dossziét kellett nyitni arról a nagyobb lakással (2 szoba) rendelkező özvegyasszonyról, aki férje halála után nem tudta a rezsit kifizetni, és az egyik szobát szerződéssel bérbe adta. Ezek voltak a titkos találkozóra használt lakások. Az ilyen periférikus feladatra felhasznált személyek esetenként nem is tudták, hogy az állambiztonsággal állnak kapcsolatban. A megfontolásra utaló körülmények között kell mérlegelni azt a követelést is, hogy az állambiztonsági szolgálat minden tisztjét, hálózatát, mint a diktatúra elnyomó szervezetét nyilvánosságra kell hozni. Erről csupán két szempont: nem igaz, hogy az állambiztonsági szolgálat csupán a KGB egyik alvállalata volt. Voltak külön nemzeti érdekek is, mint pl. a terrorelhárítás. Mi érdeke lehetett abban Moszkvának, hogy az “X” vonal megjelölés alatt román és jugoszláv elhárítás folyt? A Kadhafival elmélyült barátság idején milliárdos beruházást vállaltunk Líbiában, de ennek a pénzpocsékolásnak a folytatását az elhárítás megszakította. Az 1980-as évek elején a hírszerzés írásos direktívájában már megfogalmazódott a nemzeti érdekekre való hivatkozás a tudományos, műszakitechnikai hírszerzés területén. Ennek konkrét anyagi előnyei jelentkeztek a növénynemesítésben, a gyógyszer- és vegyiparban. Felépült a chipgyár Ez hát a hon... Ez irdatlan hegyek közé szorult katlan. S az út... kígyó vedlett bőre. Hány népet vitt temetőre. S hozott engem, ezer éve, Árpád török szava, vére bélyegével homlokomon... Szerzett ellen, vesztett rokon átka hull rám, mint a rontás. Perli-e még ezt a hont más? Fenyő lussan, lombja lebben, besenyő-nyíl a mellemben, szakadékok, szakadt sebek, útpart-felleg: megy a sereg, elmegy, s engem hagynak sírnak... (mely aztán sajnos elégett). A szovjet autógyártásba nagyszériájú szerelvénygyártással tudtunk bekapcsolódni, mert azok mintapéldányait idejekorán megszerezték a szemfüles ügynökök. Most ezeket az embereket is megszégyenítik, esetenként olyan ügynökvadászok, akik ötleteiken kívül még semmit sem tettek a hazáért. Azt a körülményt is figyelembe kell venni, hogy a világ demokratikus országaiban önálló szervezet volt a politikai rendőrség, az elhárítás és a hírszerzés. Mindegyik szervezet más állami hatóság felügyelete és a parlament ellenőrzése alatt állt. Úgy, ahogyan az ma már nálunk is megvalósult. Ezzel szemben a náci és a kommunista diktatúrákban ezeket egy szervezetbe és az állampárt irányítása alá rendelték. Ez nálunk is így történt, kivéve a katonai hírszerzést, amely a HM alá tartozott. Ezzel nem azt akarom sejtetni, hogy csakis a III/III-as csoportfőnökség fejtett ki politikai rendőrségi tevékenységet. Ilyen részfeladatokat a többi hálózati csoportfőnökség is végzett. Azonban ezeknél el kell határolni a különböző tevékenységi köröket. Pl. a kémelhárításnál az alaptevékenységet az 1-5 osztáyok végezték. A többi osztálynál már más a helyzet. Pl. a népgazdaságvédelem, a közlekedés és hírközlés, a cionista vonal, a disszidensek területén van mit nyilvánosságra hozni. A hírszerzésnél is akadnak területek, amelyeken a diktatúra érdekeinek megfelelő szolgáltatás folyt. Pl. az emigránsok, szervezeteik, sajtójuk vonala, a Vatikán, a Szabad Európa Rádió stb. A katonai elhárítás vonalán Ágyékomból most fák nyílnak, fényes szemem kivirágzik, szájam havas vihart habzik, málló szirtbe temessetek, fejem alatt korhadt nyereg, két lábamnál lócsont sárgul — ősi jognak bizonyságul, mert ez az út, kígyó bőre, kit nem vitt már temetőre, s ki tudja még, kit hoz erre, menni vele ölre, perre. www.kapu.ee 1INTERJÚ - RIPORT - DOKUMENTUM KOVÁCS VILMOS (KÁRPÁTALJA), VERECKE 2003. 03.