Kapu, 2006. november-december (19. évfolyam, 11-12. szám)
MAGYAR MÚLT - Csukott szárnyú turulmadár - Egy székelyföldi falu élete az 1916. évi román megszállás alatt : Homoródszentmárton szenvedései
Csukott szárnyú turulmadár Újjáépítik Zilahon az 1968-ban ledöntött Turul-emlékművet. A nagyjából 80 centiméter magas, majdnem fél méter széles turult ábrázoló alkotást még 1902-ben adományozta Zilah városának Fadrusz János. Különlegessége, hogy ritka példaként őseink madarát összezárt szárnnyal mintázta meg a művész. Karmaival nem markol fegyvert, csőrét sem tartja védekező állásban. 1968-ban az emlékművet ledöntötték, darabjait eltüntették, széthordták. Egyik részét káposztáshordóban nehezéknek használták, később a rajta lévő rovásírásos versekről ismerték föl. Az obeliszktöredéken kívül Lakó Éva őrzött meg egy frízdarabot, ezeket a részeket beépítik a megújuló műalkotásba. „Zilahon mindenki nagyon várja a »madarat«, ahogy a helyiek nevezik. Most kaptuk meg az építési engedélyt, a gyűjtést is elkezdtük. 3-3,5 millió forintból fel tudjuk állítani a turult. A kezdeményezés összefogásra épül, támogatónk a Zilahi Református Egyházmegye Esperesi Hivatala, Tőkés püspök úr és a Magyarok Világszövetsége is” - nyilatkozta Tunyogi Károly, a rekonstrukció kezdeményezője. Az adományokat a 1012 Budapest, Várfok utca 15/C 3/10. szám alatti székhelyű Kersch Ügyvédi Iroda az OTP Bank Rt.-nél vezetett 11701004- 20215189 számú letéti számlájára várják, melyekre lehetőleg kerüljön rá az „Adomány a Turul Emlékműre” szöveg is. (A kezdeményezés megtekinthető a http://iwww.turulzilah.fiv.hu honlapon). II. VIL AlISZKKTI11 Gerendás Lajos gyűjtése Egy székelyföldi falu élete az 1916. évi román megszállás alatt Homoródszentmárton szenvedései Az unitárius egyház jegyzőkönyve, 1916. december 24. Elnök: Zoltán Sándor lelkész. „1. Elnöklő lelkész jelenti, hogy a román betörés alatt elveszett 2 db úrasztali terítő, 4 db pohárterítő, melyek közül 2 db selyemből való volt, továbbá 2 db papiszék-takaró. A takarók közül az egyik fél volt, s rajta a 17. század elejéről származó selyemhímzés, hímzett részének két darabját a lelkész udvarán megtalálta. A selyem pohárterítők kivételével az elveszett javak az avultabb, értéktelenebb holmik közé tartoztak. Az invázió alatt betörték az énekvezéri lakás kapuját, s az egyik kapuszárnyat leszakították, a magtárul használt iskolai pince ajtaját befeszítették, s a zárt elrontották, úgyszintén elrontották a lelkészi lakás ebédlője egyik ajtajának zárját is. Elveszett a keresztelőkanna is. (...) 2. Lelkész jelenti, hogy a román invázió alatt az ellenség két elesett katonáját templomunktól keletre 8-10 lépésre hantolta el. Ezek közül egyiknek koporsójából az úr asztalára - hová kiterítve, ill. ravatalozva volt - vér folyt ki, és az asztalon levő két térítőt is beszennyezte, úgyszintén a padlót is. Erről a Főt. Püspök úrhoz jelentést tett. A püspöki leirat erre vonatkozólag azt javasolja, hogy az egyházközség az úrasztalát cserélje ki mással, a beszennyezett térítőket a használatból vonja ki, s az eltemetett holttesteket exhumáltassa, s helyezze a köztemető valamely részébe. Kebeli tanács meghatározza, hogy az úrasztala helyett egy új, díszes asztalt állít, a térítőket többé nem használja, de emlékül elteszi, megőrzi, az ellenség eltemetett halottait egyelőre nem mozdítja. 3. Harangjaink közül a nagyszebeni katonai parancsnokság építészeti osztálya a kisebbiket 1916. október 27-én elvitette. (Székelyderzsben a harangrekvirálás tíz nappal korábban volt. G. L.) Lelkésznek tudomása van arról, hogy a vonatkozó katonai kimutatás szerint nem kellett volna azt elvinni, mert a meghagyandó műemlékek közé tartozott. (Az elvitt székelyderzsi harang 1827-ben öntetett. G. L.) Ezt a Főt. Püspök úrnak jelentette, honnan intézkedés történt a harang visszaadására nézve, de az eredménytelen idáig.” Jegyzőkönyv, 1917. május 4.: „Tárgy: az oláh betörés következtében a homoródszentmártoni unitárius egyházközségben előállt események és okozott károk. Az oláh hadüzenet és betörés napján, 1916. augusztus 27-én lelkész és énekvezér Kolozsvárott egyházi főtanácsi gyűlésen voltak, honnan 29-én, kedden délután érkeztek vissza az egyházközségbe. A betörés következtében a Háromszék és Csík megye területéről menekülő lakosság már a betörést követő napon, 1916. augusztus 28-án délután nagy tömegben kezdett átvonulni a községen, gyalog, szekéren, kocsin, általános megdöbbenést és rémületet keltve az itteni lakosság körében. Az alkonyodat felé érkezők részben a községen alul a Becsenyéd felé eső réten, részben a községen felül a Székelyudvarhelyre vivő út mellett és a községben telepednek meg éjszakára, s a felizgult fantázia rémmeséivel izgatják föl még jobban az amúgy is megrémült, felizgult helyi lakosságot. Községünkben a kiürítési rendeletet 30-án hajnalban hirdetik ki. Korán reggel a községi jegyző - családjával és a községi hitelszövetkezeti értékekkel - szekéren elutazik, napközben híre jön, hogy a járási közigazgatási tisztikar is, élén a főszolgabíróval, elmenekült. A lakosság rémülete nő, némelykor csaknem a kétségbeesésig fokozódik, aztán kezdi az apátia felváltani a rémületet. Minden rend felbomlik. A menekülők áradata még mindig tart, Oklánd felől a háromszékiek, Abás, Keményfalva felől a csíkiek jönnek szakadatlanul. Megkezdődik a fosztogatás. Híre jön, hogy az oklándi üzleteket, a homoródszentpáli 2006. 11-12