Kapu, 2007. április (20. évfolyam, 4. szám)
KULTÚRA - László György: A Hold-szemű király
2007. 04 KULTÚRA ■ László György (Kalotaszeg) A Holdszemű király Független-függőség Felnőtt vagy, sem anyádtól, sem apádtól nem függsz, örömöd, fájdalmad a tiéd, nem szólnak bele mindennapjaidba, csupán üzengetnek tudatod mélyéről. Modellálod a nőket: anyád zöld szeme, szép szomorú arca jön fel a tűnődés tükréből, s ha magadat méred, apád egyenessége, egyszerű embersége épül be alakuló magatartásodba. Doktrínák jönnek-mennek - ma ez, holnap az az ideális férfi, női modell, de túl a szerepek határán tudod: ők mindig jelen lesznek elvárásaid mérlegénél. Divatok változnak, nemi szerepek süllyednek múlandóságba, összekeverednek a nemek vonásai, stílusok tűnnek el a társadalmi igények változásaiban, úgy, hogy önmagukat nem igazolták. Te tudod, jól van ez így, és azt is, hogy nincs jól. Férfiasodnak a nők, nőiesednek a férfiak, összekuszálódnak az elvárások, s olyan világba nőttél bele, amely már nem tartja számon a határt. Képzeleted megformálta nő az illető, aki nincs ott. Partnered cserbenhagyod, sok esetben nem is tudod miért. Kompenzációja a meg nem érkezettnek, akit elképzeltél de végül is nem tudtad milyen kéne legyen, így önmagad partnere leszel, végigkíséred magad az életen. Nincs bűntudatod, mert ő veled marad, mert ő te vagy, és ő a hűség, nem becsülteti le önmagát előtted teáltalad. Felnőtt vagy hát, szinte észre sem vetted. Miért lettél az, nem tudod. Ösztöneid, érzelmeik harmonikusan kapcsolódnak felnőttiséghez. Szereted a nőket, és szánod is: saját önáltatásuk áldozatai. Szerelmeid korában nem lett potenciazavarod, alkalmi nőkbe sem szédültél bele. Végül szocializált a szex, társkapcsolat lett belőle. Odafigyeltél párod szokásaira, fontos volt, hogy örömet szerezz neki. Rájöttél a másik elfogadásának fontosságára, s ez nem járt önfeladással. Viselkedésed is megváltozott, jobban figyeltél magadra, de nem lettél önző, sem a karriered alakításában sem a társas életben. Mintha begyakoroltad volna, kialakult az összhang. Ez azért van, mondta a párod, mert benned van a mérték. Nem lettél patologikus eset sem. Vonzó lett a sorsod, megpróbált keményen az élet. Nyílttá tett, nincs szégyellnivalód. A szégyen bűntudatba csap át, szorongás közepette nincs igazi öröm. Mostoha körülmények között jó párkapcsolat sincsen. A harmónia egészséges lelki és testi állapot eredménye. (Szemben a tükörrel) Ülsz és nézed a szemben ülő alakot. Keresd magad rajta, s ő szemlél, elemez téged. Azt keresi rajtad, amit te rajta, ami nem lettél, aki vagy. Nem lettél tőzsdéző, űrpilóta, autóversenyző, torreádor, kórboncnok, pártvezér, pap, gügye szociológus, reszkető kezű pszichiáter stb. stb. Egyszerűen csak te vagy, és ő. Ha felállsz, feláll, ha leülsz, leül, mosolyogsz, mosolyog, könnyezel, könnyeket ejt. Volt úgy (borús időkben), hogy elhagyott, s egyedül maradtál. Szinte személytelenül éltél. Akkor voltál a legboldogabb, amikor nem akartál valakinek tűnni, nem estél címkórságba, csak élted az életet az örök egyszerűségében. Vézna kisfiú korodban nem képzelted, merre tekeredik a sorsod. Foglalkozni kezdtél vele, s már nem voltál szabad. Magad felé fordított e kényszer. Teljesítményeid naponta felülmúlták a tegnapit, őt múltad felül a tükörben levőt, és ő téged, tudván, hogy egyszerre érkeztek a beteljesüléshez. Mégis valamelyiketek kimarad az elégtétel megéléséből. Egyedül - ha ő nem lett volna veled „miattad” láthatatlanul - nem sikerült volna, amire vállalkoztál. Társ jelenléte kell az ösztönzéshez. Mint a tükör előtt méritek egymást és keresitek, aki már nincs jelen. Olyan érzésed van, mintha te hátrafelé mentél volna, mint a szomszédos sínen levő vonat, ha a tied mellette elindul. Hirtelen sötét lesz. Eltűnik az arca, de a szeme világít, két sötét pont a tükör végtelenében. Érzékcsalódás - mondod magadban. Igaz, de a két világító pont csak elmozdult. Mert megmozdultál a sötétben. Ketten vagytok most is, így az ámítás nem tömegméretű. Mert végzetes dolgokra képesek hóbortos ámítok. A tömeget mételyezi a „lelki fertőzés”, s végig kell mennie az úton az ocsúdás pillanatáig. A csődület pszichológiája - hallottad, olvastad, s mert a XX. század bőven szolgált jó és szörnyű példákkal, messze elkerülted az ámítás lehetőségét. Önmagad ámítójaként, nem szűntél meg létezni. Ő az a tükörben , te az övé vagy. Mindig azt tette, amit te, milliomodnyi másod-