Kapu, 2007. augusztus (20. évfolyam, 8. szám)

KULTÚRA - Szávai Attila írása

W­illiam Brozovsky, a régácsi Herri Pottersz kultúrzenekar tagja, aki magát csak ritmusfogalma­zónak nevezi, elmondása szerint nemrégiben a ten­gerparton sétált Szűz Máriával. Szűz Mária a tengerparti sé­ta előtt néhány órával, nagy fények és sejtelmesen átvilágí­tott felhők közepette jelent meg William Brozovsky szobá­jában a radiátor fölött. A zenész szokatlan nyíltsággal vallot­ta be séta közben Szűz Máriának, hogy kellemetlen dolog átlátni néha a világban végbemenő, elsősorban emberi fo­lyamatokat. Ezeket az emberi folyamatokat aztán részlete­sen kifejtette a tengerparti vendéglőben, ahová egy könnyű nyári ebéd terveivel invitálta be a hosszú ruhás szép arcú nőt. Szűz Mária elfogadta a meghívást, ám mielőtt belépett volna a helyiségbe, még odakiáltott a tengerben nem messze szörföző Jézusnak, hogy vigyázzon magára, cápák, medúzák, egyebek, továbbá ne hagyja magát szörfözés után leitatni a részeges strandmesterrel. A részeges strandmester kedvelte az okos fejű fiatalokat, és gyakran meghívta őket sörözni, hogy aztán elmondhassa teóriáját a tenger morajlásáról, pontosabban arról, hogy a tenger morajlása az tulajdonképpen egy ez idáig ismeretlen nyelv. A tenger beszél, közli önmagát. Sőt, szerinte több di­alektust is meg lehet különböztetni. Nemrég a vízben térdig gázoló és hangosan káromkodó strandmesternek azt mondta a tenger: elég legyen már a rengeteg ivásból. És azt mondta még, hogy elnyeli, ha nem fogja vissza magát pia­ügyben. William Brozovsky részletesen kifejtette Szűz Mári­ának, hogy a részeg strandmester nem véletlenül gázolt tér­dig a vízben. Az ok: miután a nála - mármint a strandmes­ternél - húsz évvel idősebb kolléganője, a strand kövér és bikanyakú takarítónője már évek óta nem reagált a strand­mester udvarlására, a férfi elhatározta, hogy az alkonyi lan­gyos szélben tengerbe veti magát, és beleúszik a lenyugvó napba. Mert már gyerekkorában is szerette, ha másokban is intenzív idegi hatásokat váltott ki valamely cselekedetével, így lassú karcsapásokkal kezdett tempózni a sárgás csíkban, amit a lenyugvó nap vetített a tenger puhán remegő felszí­nére. Ám kis idő elteltével egy nem várt fordulat következett. Meghallotta a strandon mindig nagy hangerővel szóló rég­ácsi rádió hírei közt a bejelentést: megyei bajnok lett a he­lyi tekecsapat. A strandmester mindig is imádta a tekét és az ezen sportág körül kialakult minden pozitív képzetet. Rövid ideig megállt az úszással, lebegett a vízben, vacillált, hogy valóban most kell-e világgá úsznia magát, bele a lenyugvó napba, pont most, mikor bajnok lett a tekecsapat. Rövid ideig töprengett, majd visszaúszott a partra. Visszafelé úsz­ván nem messze haladt el az éppen szörfdeszkára ugró Jé­zustól, aki éppen meglovagolni készült a partközeli szilaj hullámokat. Odakint a parton barátai biztatták a fiatal sza­kállas fiút, tizenkét egyetemista, akik vakációjukat töltötték, szünetelt a tanítás. A szörfölő Jézus nagy igyekezetében még nyelvét is kidugta szájának bal sarkában, közben mere­ven előre nézett. Hiába - mondta Szűz Máriának William Brozovsky­­, az első az, hogy az ember maradjon talpon, az­tán csak az arckomolyság és a fotogén entellektüel. Állítólag mondta is Jézusnak már többször a munkásőr­ből lett temetőgondnok, hogy kedves Jézus elvtárs, más­ként tényleg nem megy, csak úgy, hogy az ember előre néz. Előre. Hisz maga is tudja, Jézus elvtárs, hogy nem illik túl gyakran hátranézni, mert aztán csak az idegeskedés van. A munkásőrből lett temetőgondnok ezután mindig felhívta hallgatója figyelmét olyan gondokra és következményekre még, hogy vodka, meg kisfröccs, meg az izzadt-puha kézfo­gás a válóperes ügyvéddel. Csak előre szabad, sose hátra, mondta az idős ember többször Jézusnak. A strandmester kievickélt a vízből, majd úgy döntött, iszik valamit a tengerparti vendéglőben, és úgy ahogy volt, csuromvizesen és tengerszagúan elindult a vendéglátóhely irányába. Egyszerre érkezett a pulthoz az önkéntes tűzol­tók néhány tagjával. Szűz Mária és William Brozovsky ép­pen egy-egy adag juhtúrós sztrapacskát rendelt, mikor megérkeztek az új vendégek. Az önkéntes tűzoltók söröket rendeltek, mindannyian kezet fogtak a strandmesterrel, majd illedelmes fejbiccen­tésekkel köszöntek Szűz Máriának és William Brozovskynak. Miután a szép arcú asszony és a zenész el­fogyasztották a sztrapacskát, kávét ittak, majd visszamen­tek a tengerpartra, hogy további sétát ejtsenek meg a le­nyugvó nap szelíd fényében. Maguk mögött hagyott lábnyomaikat lassan elmosta a tenger. Aktuátor Szávai Attila írása Jézus és a temetőgondnok ! KULTÚRA Muri Jani, ti puhányok, álarcos helyzet-seggnyalók! Neked is, neked is, mutatott egy-egy irányba, de nem volt már kö­zelebb senki. A szél hullámokban lökődött bőrének, s ahogy ott ropta pucéran, didergés járta át. Aztán eső, darás ólmos eső se­pert végig a hídon, s őt benyelte lassan a dermedés. — Ihaj... aj... csuhaj... jaj! - csujogatta meg, de olyan tá­vol volt már önmagától, hogy visszhangként érte fülét a hang, s mintha minden becsukódott volna, körötte az eső csörrenése elnyomta a hangját. - Neeeeem - ordította -, neeeem! Megébredt. Lassan felkászálódott a szénáról, nagyokat roppantak térdei, s amikor elindult az úton, már szállin­góztak az emberek a hajnali vonathoz. Nem köszöntek reá, ő sem senkinek, ez az új idők divatja, csak ment a kis pal­lón át hazafelé. Az út másik oldalán a fia sündörgött el mellette, amikor egymás iránt voltak, összenéztek, aztán mentek tovább, mígnem egymás szemei elől elnyelte őket a hajnali köd. KAPU XX. ÉVFOLYAM

Next