Kapu, 2007. augusztus (20. évfolyam, 8. szám)

KULTÚRA - Varga Géza: Leltárhiány

KULTÚRA Olvasatlan díszletek? ,A hivatkozott, de - többnyire - nem olvasott feldolgozások nem egy­szer csak díszletek" - állítja Bakay Kornél professzor. Ez az észrevétel tükörképe a fenti­nek, amelyben a hivatkozások elmara­dása miatt lettem megróva. így van ez rendjén bizonyára, mert kétfélekép­pen lehet hibát elkövetni: ha hivatko­zom, és ha nem hivatkozom. Amint a kritika is csak arra irányulhat, amit ír­tam, s amit nem írtam. Nos, az irodalomjegyzékben valóban szerepelnek olyan idegen nyelvű mű­vek, amelyeket nem olvastam. Rövid és fontos idézetek származási helyéről van szó, amelyeket más szerzők hosz- szabb érvelésének részeként vettem át, s olyanokról, amelyek a kérdésben tá­jékozódni kívánó olvasót érdekelhetik. Ezt a gyakorlatot helyesnek érzem, s a jövőben is így fogok eljárni. Ha csak azokat a műveket lehetne hasznosítani vagy hivatkozni, amelye­ket teljes terjedelmében, eredetiben el is olvastunk, akkor nagyon kevesen számolhatnának be pl. a kínai króni­kákról és a sumér agyagtáblákról. Nyilvánvaló hibáim Sajnos, vannak a könyvben megbo­csáthatatlan hibák is. Ilyen Szőcs Géza nevének szerepeltetése a kitűnő apa, Szőcs István neve helyett; vagy Molnos Angéla művének kifelejtése az irodalomjegyzékből. Az általam nagy­ra becsült érintettektől ezúton is elné­zést kérek, Bakay Kornél hiányossága­imra figyelmeztető segítségét hálásan köszönöm. (A megállapodásunk sze­rint a társkiadónak gondoskodnia kel­lett volna a lektorálásról, de az elma­radt.) Remélem, hogy lesz egy követ­kező kiadása is a kötetnek, amelyben majd ki tudom javítani őket. Elítélő jelzők ,JVem elégséges elítélő jelzőket fel­sorakoztatni" - int meg Bakay Kornél professzor úr. S valóban, ezzel csak egyetérthetünk. Az őstörténeti bizonyítás lényege olyan hipotézis felállítása, amely ki­zárja a tárgyalt kérdés másfajta megol­dását (azt kell valószínűsíteni, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján nem történhetett másként). A hipoté­zis cáfolata pedig ennek megfelelően egy másik, valamilyen szempont miatt mégiscsak jobbnak látszó megoldás kidolgozása lehet. Ebből következően az elítélő jelzőknek elvileg sem lehet sok közük a tudományos bizonyítás­hoz, hiszen pusztán az elítélő jelzők felsorolásával sem felépíteni, sem megcáfolni nem lehet egy hipotézist. A gyakorlat mégis az, hogy a tudo­mányos igényű dolgozatokban is sze­repelnek jelzők, mert nélkülük tudo­mányos műveket sem lehet írni. S hogy ki mennyire tartja ezeket elítélő­nek vagy enyhének, az nézőpont kér­dése. Esetemben az eshet súlyosan a latba, hogy a könyvemben egy „körön kívüli” bírálja a „tudományt”. Azon­ban lehetnek olyan helyzetek (s ez ép­pen az), amikor a jelzőket egyébként bőven osztogató finnugrista „tudo­mány” képviseli a helytelen nézeteket nyelvészeti és írástörténeti kérdések­ben egyaránt. Azaz valakinek végre jól tagoltan és mindenki számára érthe­tően ki kellett mondania, hogy a ki­rály meztelen. Ezt tettem a könyvem­ben, amelynek jó a fogadtatása (1), de nem számítok arra, hogy minden em­ber tetszését elnyerem vele. Persze a kötetemben nem csupán jelzők találhatók, hanem tudományos igényű érvek is, ez utóbbiakkal azon­ban Bakay Kornél nem foglalkozik. Eredeti források „A nyelv és nyelvészet c. fejezet lé­nyegében Götz László kiváló könyve­ire épül, itt-ott színesítve más szerzők megállapításaival, például László Gyuláéval, ám ismét nem merítve az eredeti forrásokból." Bakay Kornél professzor úr itt láb­jegyzetben a saját, 2004-ben megjelent kötetére hivatkozik, amely Götz László és László Gyula általam idézett írásai­nak kiadása és a szerzők halála után je­lent meg. Nem látom be, miért kellett volna Götz László és László Gyula gon­dolatait Bakay Koméi művében keres­nem, s miért kellene ez utóbbit eredeti forrásnak tekintenem hozzájuk képest? írástörténet „Varga Géza kiváló írástörténész - írja Bakay Kornél professzor -, az írástörténet azonban, érthetetlen ok­ból, csak néhány sorban jelenik meg a munkájában. (...) értetlenül ál­lunk a talány előtt: az íráskutató szakember vajon miért nem fejtette ki, mutatta be a szkíta betűk („jel­kincs”) és a székely rovásírás szoros és fontos kapcsolatát?" A szkíta és a székely jeleket összeha­sonlító táblázatom azért nem került e kötetbe, mert már szerepelt egy másik, kiadásra kész kötetem (A Szent Korona születésének ideje, helye és alkalma) kéziratában. Nem lett volna szerencsés egyszerre két könyvet is kiadni ugyan­azzal a táblázattal. A székely és szkíta íráskapcsolattal foglalkozó tanulmá­nyomnak, A hurrita lineáris írásnak. egy korábbi változatát azonban évek óta be lehet szerezni CD-n, s erre hivat­kozom is a most bírált kötetben. Ebben a kötetben azonban néhány írástörténeti felfedezésem is helyet kapott. A bírálóm által fentebb lényegében Götz Lászlónak tulajdonított Nyelv és nyelvészet c. fejezetben például egy írástörténeti táblázat (38. oldal) szere­pel, amelyben az írástörténeti és nyelvtörténeti korszakokat vetem össze, s amely rendkívül érdekes kö­vetkeztetések alapját képezheti. A budapesti hun jelvényen (142. ol­dal) székely betűkkel írt magyar nyelvű szöveg olvasható. Ez „csak” a magyar ős­történet legfontosabb (a hun-magyar azonosságot illető) kérdését dönti el. Az anaszazi felirat (185. oldal) pedig a magyar nyelv és egyúttal az emberiség legkorábbi (másolatokban fennmaradt, kőkori eredetű) fonetikus felirata. Ezeket a feliratokat a 8 évvel ezelőtt megjelent kötetemben (Varga/1998) már átadtam Bakay Kornél professzor úrnak, de akkor sem, és azóta sem tisztelt meg az értékelésükkel. Nyelvrokonság ,A nyelvrokonság ismérvei c. íejezet ebben a formájában nem teszi világos­sá a magyar ősnyelv viszonyát más nyelvekhez, így mindenekelőtt a türk- höz (törökhöz) és például a sumerhoz." Bakay Kornél helyesen ismerte fel, hogy tartózkodtam az állásfoglalástól olyan kérdésekben, mint a ma- gyar-türk vagy a magyar-sumér nyelvi kapcsolatok kérdése. Azt hiszem, hogy a magyar nyelv eredete sokkal korábbi időpontra nyúlik vissza an­nál, hogysem a sumér vagy a türk nyelvek leszármazottjának tekinthet­nénk. Nem könnyű állást foglalni a legfontosabb nyelvtörténeti kérdések­ben, s szerénytelenség is lenne, ha én akarnám ezeket eldönteni. Azonban a kötet olvasója a sok idézett szerző kü­lönböző álláspontjából szinte elkerül­hetetlenül kialakít magának egy új ké­pet, amely árnyaltabb és megalapo­zottabb lesz, mint a finnugrista desz- kamodell. Remélem, az átlagolvasó úgy érzi majd, hogy karnyújtásnyira vagyunk a megoldástól (s talán ennek köszönhető Bakay Kornél professzor 2007. 08.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék