Kapu, 2013. augusztus (25. évfolyam, 8. szám)
KULTÚRA - Furkó Zoltán: Fent és lent
Furkó Zoltán FENT ÉS LENT Százötven éve született Herczeg Ferenc A magyar prózairodalomban Jókai Mór, Eötvös József, Kemény Zsigmond és Madách Imre a tizenkilencedik században olyan magaslatokra tört, olyan koncentrált és kimunkált nyelvezetet teremtett, ami a gyorsan változó világban folytathatatlan volt. Az újságok, a népszerű hetilapok gyors terjedése, majd a kilencszázhúszas években a rádiózás beindulása, szükségessé tette a váltást, egyfajta „zsúrnál” könynyítést. Jó esetben nem a felszínesség, hanem az oldottság irányában, ahogy Márai találóan mondta: szinte beszélgetett az olvasóival, lapja, az Újság hasábjain. Az újságírásból nőttek ki olyan írónagyságok is, mint Herczeg Ferenc, Molnár Ferenc, Krúdy Gyula, Bródy Sándor, Márai Sándor, Móricz Zsigmond, és ne feledkezzünk el Ady Endréről sem. 1863. szeptember 23.-án Versecen a patikusnak, a város polgármesterének fia született. A gyorsan fejlődő eszes fiúról a Herzog család sejtette, hogy nem lesz rendes polgárember, igaz ők nem az irodalomra gondoltak, hanem a festőművészetre. A betű szeretete korán jelentkezett nála. Olvasni - természetesen a család anyanyelvén, németül - már ötéves korában folyékonyan tudott. Felcseperedve, szülei nagyobb városba küldik, hogy megkezdje középiskolai tanulmányait, de miután Temesváron is jobbára németül beszéltek, a verseci polgármester jobbnak látta, ha fia gimnáziumba színmagyar városba megy, ezért 1876-ban Szegedre küldte, ahol magyar beszéde tökéletes lett, ám a szíve és az agya is megtanult magyarul. Sportfiúvá edzette magát, és a magyar nyelvvel együtt a magyar észjárást is magába szívta, művészi ösztönei pedig a Laetus-club nevű diákegyesület lapjának írására és illusztrálására vezették. A kormánypártiságot nagyra becsült apjától örökölte, aki meggyőződéses Deák-párti volt, majd Tisza Kálmán hívévé szegődött. „ Mi itt a szerb-román határvidéken, nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy a magyar kormánynak opponáljunk.”A balkáni telhetetlenséggel és fanatizmussal állandóan farkasszemet néző délvidékiek gondolataiban már évtizedekkel előtte kísértett Trianon szelleme. „Rabelais meséli, hogy Pantagruel kalandos útján olyan hideg vidékre is eljutott, ahol megfagyott hangok hullottak le a levegőből. Az én gyermekkoromban a verseci levegő tele volt megfagyott hangokkal. Ágyúdörgés, lármaharang jajgatása, dobpergés, hazafias szónoklatok pátosza, támadó vörös sapkások csatadala, haldoklók hörgése - szóval a negyvennyolcas évek hangzavara még ott keringett a háztetők felett. A békés svábok annak idején belezuhantak a bánáti harcok tűzfészkébe, és húsz esztendővel Világos után még rémületben zakatolt a város szíve. Csak szóba kellett ereszkedni valakivel az idősebbek közül, és rögtön kisült, hogy Damjanich katonája volt, és a tűztől, amely lelkéből kicsapott, megolvadtak a megfagyott hangok, és forró szózápor alakjában zuhogtak le reánk.” Így ír gyermekkori meghatározó emlékeiről, magyarosan „Herczeg” Ferenc, akinek döntő élménye volt a szülőföld méltatlan elcsatolása, és egész életében, íróként és politikusként is, küzdött a revízióért. A szülőföld idegenbe szakadása súlyos csapás volt a szabadkai Kosztolányi Dezső életében is, aki Vérző Magyarország címmel szerkesztett tiltakozó antológiát, Horthy Miklós előszavával. Akik fenntartják az igazságtalan, gyűlölködő hangulatot a kormányzóval szemben, elgondolkodhatnának azon, az ő államvezetése alatt sikerült a Felvidék, Erdély és a Délvidék igazságosabb határainak létrehozása. Márai Sándor a kormányzóval egy repülőn igyekezett Kassára, visszakapott szülővárosába. San Diegoban, szobájában a fő helyen függött Hufnagel jeles metszete. Kassa látképével, ottani beszélgetéseinken sokszor említette kassai gyermekkorának emlékeit, és ragaszkodott hozzá, hogy a Garrenek műve című összegező könyvének Kassa látképe legyen a borítóján. Illés Endre a legendás Révai Kiadó, majd a Szépirodalmi Kiadó igazgatója a Felvidéken, Csütörtökhelyen született. Ő is azok közé tartozott, akik életüket, sorsukat tették fel a magyar irodalomra. Kivételes személyisége és szakmai tudása miatt a kommunista hatalom, bár ő sosem azonosult a rendszerrel, néhány év félretolása után, irodalmi tájékozottsága és tekintélye alapján kiadói vezetést bízott rá. Illés próbálta a magyar irodalom folytonosságát szolgálni, ezért indította el 1965-ben a Magyar Remekírók sorozatát, amely a magyar írói alkotóerő folyamatát tükrözte és legnagyobbjaink műveit tette közkinccsé. Amint lehetett, kiadta Herczeg Ferenc emlékiratait és történelmi regényeit is. A Szépirodalmi Kiadó munkatársai döbbenten tapasztalták, hogy ezek a remek kép: Herczeg Ferenc portréja KAPU XXV. ÉVFOLYAM