Kapu, 2013. szeptember (25. évfolyam, 9. szám)

KULTÚRA - Csohány János: Gyóni Géza ébresztése

golta, aztán a vizsgákat is. Járt szerkesz­tőségekbe, publikált, de egy tisztes újsá­gírói állást az után sem kapott Budapesten, hogy a jegyzői pálya lehe­tősége kútba esett. A közigazgatási tan­folyamon végül kedvezménnyel okleve­let kaphatott volna, ha végső vizsgáit leteszi. Nem tette le. Nem akart Arany János módjára falusi jegyző lenni. Az éjszakai élet vonzotta és már Pozsonyban elkezdte az ez irányú tapasz­talatok, élmények gyűjtését. Ady Endrének újságírói állása, publi­kálási lehetőségei biztosították megél­hetését, az más kérdés, hogy költekezési igényei messze nem voltak arányban keresetével, de e téren segítették Nagyváradon szabadkőműves barátai. Élete során mindig volt nyolc-tíz támo­gatója, amolyan „keresztapja”, Nagyvárad legjobban fizető újságjához került, mecénásai, köztük Léda férje, később Hatvani Lajos báró és mások nyúltak hóna alá egész további éle­­­tében, csupán arra vigyáztak, hogy támogatásukat úgy adagolják, hogy a féktelenül költekező Ady nélkülük ne tudjon létezni, szüntelenül rájuk szorul­jon, kérje segítségüket és teljesítse elvá­rásaikat. Fővárosi ösztöndíjat kapott, hogy Párizsban élhessen, ahonnan haza­küldött írásaiért még busás honorárium is járt. 1912-ben Budapesten belépett a Martinovics-páholyba, ez a nyíltan ate­ista páholy, amelynek oltáráról lekerült a Biblia, a Jászi Oszkár vezetése alatt állt. Jászi alapította meg a Polgári Radikális Pártot, aminek Ady is tagja lett, sőt a szociáldemokrata párttal és a marxizmussal is kapcsolatot találtak a radikálisok és Ady, aki a Népszavának is írta verseit­. Gyóni Géza mindezekből tudatosan kimaradt, és nem irigyelte Adyt, akit tisztelt és magát Ady mellé rangsorolta. Cézár, én nem megyek című versét 1912-ben írta, amikor a balkáni háború idején ismét behívták a k. u. k közös hadseregbe utásznak , és Boszniába vezé­nyelték alakulatát, ahol nem először szolgált és végzett kimerítő munkát. A helyzet háborús volt és Géza Achim pionír közlegény azzal nézett szembe, hogy dinasztikus érdekekért, Bosznia- Hercego­vinának a Monarchia kereté­ben tartásáért kell hadba szállnia. Ez ellen a pusztán birodalmi érdeket szolgá­ló, Magyarországnak semmit sem hasz­náló háború ellen tiltakozott versében. A vers majd csupán a Élet szeretője kötetben jelent meg. Van olyan iroda­lomtörténészi vélemény, hogy ha élet­ében csupán ezt az egy verset írta volna, akkor is rangos hely illetné meg az iro­dalomtörténetben. Szögezzük le, hogy a Versekhez képest óriásit fejlődött Gyóni Géza költészete 1914-re. Költőisége tel­jes fegyverzetében érte a háború. A habarás korszak Az Osztrák-Magyar Monarchia trón­örököse és felesége ellen Szarajevóban elkövetett sikeres szerb terrorista merénylet után egy hónap telt el a had­üzenetig. Gyóni Újvidéken érzékelte a szerb lakosság nyugtalanságát. A kortárs magyar értelmiségiek nagy részével egyetértett, hogy a Monarchia tényleg mindent megtett egy hónap alatt, hogy elkerülje a háború, hiszen Szerbiától is azt kérte, hogy nyomozó hatóságai részt vehessenek a terrorista csoport szerbiai szálainak felgöngyölítésében. A szerb kormány beleegyezett volna, de az orosz kormány arra utasította Szerbiát, hogy tagadja meg e kérést, hogy a Monarchiának ne legyen más lehetősé­ge, mint a Szerbiának történő hadüze­net. Napjainkban természetes, hogy a szarajevói merényletnél kisebb hordere­jű terrorista akció nyomozati munkájá­ban annak az országnak nyomozati szer­vei, amelyet a merénylet sújtott részt vegyenek más országban is. Köztudott volt az újságokból, hogy Ferenc József, de különösen Tisza István magyar miniszterelnök el akarta kerülni a hábo­rút. Vilmos császár biztosította magát Tiszát is, hogy Románia hű marad a Monarchiához fűződő szövetségesi viszonyához, és nem akarja majd Erdélyt elszakítani. A Monarchiának nem vol­tak hódító céljai, nem így Szerbiának, Oroszországnak, Franciaországnak, Angliának, később derült ki, hogy Romániának és a szintén a központi hatalmakkal szövetséges Olaszországnak is voltak ilyen céljai. Az Európán elural­kodott háborús lelkesedést Magyarországon az önvédelem motivál­ta. Az egyszerű emberek is úgy látták, hogy nem csupán a Monarchia, hanem benne Magyarország megvédése függ a háborútól, amelyben mi a megtámadott fél vagyunk. A maroknyi pacifistától eltekintve olyan vezető magyar értelmi­ségiek is, mint a nyugatos Ignotus azt vallották, hogy ezt a ránk kényszerített háborút meg kell nyernünk, mert más­ként megcsonkítják Magyarországot. Különösen felerősödött az 1849-es orosz intervenció életérzése. Akkor is az orosz katonai beavatkozás döntötte rabságba Magyarországot, ugyanaz lenne a sorsa a belföldön is könyörtelen elnyomó, kan­csukás, hazug külpolitikát folytató „békecár” győzelme esetén. Gyóni Géza osztozott kora magyar közvéleménye elsöprő többségének véleményében. A pacifista Ady Endre irányvonalától eltérően ő az igazságos, önvédelmi háború költője lett. Przemysl erődrendszerébe került utász alakulatá­val, ahol közkatonaként építette az erődrendszer körvasútját és ami erődíté­si munkálatokat kellett. Közkatonából - az erőd kiéheztetése miatt történt fel­adása korára - káplári rangig vitte. Saját önsorsrontó döntésének köszönhette, hogy nem lehetett tartalékos tiszt, ami érettségije után megillette volna. 1907- ben lemondott e jogáról, mert közkato­naként csupán két hónapos kiképzés után került póttartalékosi állományba. Az erőd magyar nyelvű Tábori Újságja hamarosan rendszeresen közölte Gyóni verseit, sőt tíz kiadásban Przemyslben ezer-ezer példányban megjelent Lengyel mezőkön, tábortűz mellett c. kötete, amit magyar nyelvű bajtársai elkapkodtak. Hazaküldött példányát Budapesten is gyorsan kiadták. Rákosi Jenő ekkor fel­karolta Gyóni költői pályájának elő­mozdítását, és egyszerre országosan meg­ismert és elismert rangos költő lett. Formailag csiszolt, sokszor népdalszerű verseiben a harcoló katona közvetlen, valóságos, nem íróasztal mellett megírt gondjai, félelmei, elszántsága, lelkesedé­se, győzni akarása, a szabadság megvédé­se és a méltányos béke érdekében kifej­tett önfeláldozó küzdelmének adott hangot. Ábrázolja a háborút, annak árnyoldalaival, és mindezen közben vígasztal. Még 1915-ben német fordítás­ban Drezdában is megjelent kötete. A kötet csúcsát jelenti az egész vilá­gon egyedülálló erejű verse, a Csak egy éjszakára című. Ez nem pacifista és nem háborúellenes vers. A magukat hadi­­szolgálatból kivont, otthon lapító és onnan másokat hadba küldő, háborús uszító, hadiszavalóknak, az okoskodó „kávéházi Conradoknak­” szól. Hangsúlyos a versben mindenütt az „egy” szó. Csak egy éjszakára küldjék el ezeket, és megtudják, hogy min mennek keresztül azok, akik ott vannak helyet­tük. Nincs igazuk azoknak, akik Babits Mihály: Húsvét előtt c. korabeli versét hasonlítják össze Gyóni halhatatlan versével. Babits tényleg egy elvtelen pacifista, háborúellenes verset írt, amelynek az a refrénje, hogy mindegy, hogy milyen áron, csak legyen vége már. 13. KAPU XXV. ÉVFOLYAM

Next