Kapu, 2013. szeptember (25. évfolyam, 9. szám)
KULTÚRA - Csohány János: Gyóni Géza ébresztése
golta, aztán a vizsgákat is. Járt szerkesztőségekbe, publikált, de egy tisztes újságírói állást az után sem kapott Budapesten, hogy a jegyzői pálya lehetősége kútba esett. A közigazgatási tanfolyamon végül kedvezménnyel oklevelet kaphatott volna, ha végső vizsgáit leteszi. Nem tette le. Nem akart Arany János módjára falusi jegyző lenni. Az éjszakai élet vonzotta és már Pozsonyban elkezdte az ez irányú tapasztalatok, élmények gyűjtését. Ady Endrének újságírói állása, publikálási lehetőségei biztosították megélhetését, az más kérdés, hogy költekezési igényei messze nem voltak arányban keresetével, de e téren segítették Nagyváradon szabadkőműves barátai. Élete során mindig volt nyolc-tíz támogatója, amolyan „keresztapja”, Nagyvárad legjobban fizető újságjához került, mecénásai, köztük Léda férje, később Hatvani Lajos báró és mások nyúltak hóna alá egész további életében, csupán arra vigyáztak, hogy támogatásukat úgy adagolják, hogy a féktelenül költekező Ady nélkülük ne tudjon létezni, szüntelenül rájuk szoruljon, kérje segítségüket és teljesítse elvárásaikat. Fővárosi ösztöndíjat kapott, hogy Párizsban élhessen, ahonnan hazaküldött írásaiért még busás honorárium is járt. 1912-ben Budapesten belépett a Martinovics-páholyba, ez a nyíltan ateista páholy, amelynek oltáráról lekerült a Biblia, a Jászi Oszkár vezetése alatt állt. Jászi alapította meg a Polgári Radikális Pártot, aminek Ady is tagja lett, sőt a szociáldemokrata párttal és a marxizmussal is kapcsolatot találtak a radikálisok és Ady, aki a Népszavának is írta verseit. Gyóni Géza mindezekből tudatosan kimaradt, és nem irigyelte Adyt, akit tisztelt és magát Ady mellé rangsorolta. Cézár, én nem megyek című versét 1912-ben írta, amikor a balkáni háború idején ismét behívták a k. u. k közös hadseregbe utásznak , és Boszniába vezényelték alakulatát, ahol nem először szolgált és végzett kimerítő munkát. A helyzet háborús volt és Géza Achim pionír közlegény azzal nézett szembe, hogy dinasztikus érdekekért, Bosznia- Hercegovinának a Monarchia keretében tartásáért kell hadba szállnia. Ez ellen a pusztán birodalmi érdeket szolgáló, Magyarországnak semmit sem használó háború ellen tiltakozott versében. A vers majd csupán a Élet szeretője kötetben jelent meg. Van olyan irodalomtörténészi vélemény, hogy ha életében csupán ezt az egy verset írta volna, akkor is rangos hely illetné meg az irodalomtörténetben. Szögezzük le, hogy a Versekhez képest óriásit fejlődött Gyóni Géza költészete 1914-re. Költőisége teljes fegyverzetében érte a háború. A habarás korszak Az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse és felesége ellen Szarajevóban elkövetett sikeres szerb terrorista merénylet után egy hónap telt el a hadüzenetig. Gyóni Újvidéken érzékelte a szerb lakosság nyugtalanságát. A kortárs magyar értelmiségiek nagy részével egyetértett, hogy a Monarchia tényleg mindent megtett egy hónap alatt, hogy elkerülje a háború, hiszen Szerbiától is azt kérte, hogy nyomozó hatóságai részt vehessenek a terrorista csoport szerbiai szálainak felgöngyölítésében. A szerb kormány beleegyezett volna, de az orosz kormány arra utasította Szerbiát, hogy tagadja meg e kérést, hogy a Monarchiának ne legyen más lehetősége, mint a Szerbiának történő hadüzenet. Napjainkban természetes, hogy a szarajevói merényletnél kisebb horderejű terrorista akció nyomozati munkájában annak az országnak nyomozati szervei, amelyet a merénylet sújtott részt vegyenek más országban is. Köztudott volt az újságokból, hogy Ferenc József, de különösen Tisza István magyar miniszterelnök el akarta kerülni a háborút. Vilmos császár biztosította magát Tiszát is, hogy Románia hű marad a Monarchiához fűződő szövetségesi viszonyához, és nem akarja majd Erdélyt elszakítani. A Monarchiának nem voltak hódító céljai, nem így Szerbiának, Oroszországnak, Franciaországnak, Angliának, később derült ki, hogy Romániának és a szintén a központi hatalmakkal szövetséges Olaszországnak is voltak ilyen céljai. Az Európán eluralkodott háborús lelkesedést Magyarországon az önvédelem motiválta. Az egyszerű emberek is úgy látták, hogy nem csupán a Monarchia, hanem benne Magyarország megvédése függ a háborútól, amelyben mi a megtámadott fél vagyunk. A maroknyi pacifistától eltekintve olyan vezető magyar értelmiségiek is, mint a nyugatos Ignotus azt vallották, hogy ezt a ránk kényszerített háborút meg kell nyernünk, mert másként megcsonkítják Magyarországot. Különösen felerősödött az 1849-es orosz intervenció életérzése. Akkor is az orosz katonai beavatkozás döntötte rabságba Magyarországot, ugyanaz lenne a sorsa a belföldön is könyörtelen elnyomó, kancsukás, hazug külpolitikát folytató „békecár” győzelme esetén. Gyóni Géza osztozott kora magyar közvéleménye elsöprő többségének véleményében. A pacifista Ady Endre irányvonalától eltérően ő az igazságos, önvédelmi háború költője lett. Przemysl erődrendszerébe került utász alakulatával, ahol közkatonaként építette az erődrendszer körvasútját és ami erődítési munkálatokat kellett. Közkatonából - az erőd kiéheztetése miatt történt feladása korára - káplári rangig vitte. Saját önsorsrontó döntésének köszönhette, hogy nem lehetett tartalékos tiszt, ami érettségije után megillette volna. 1907- ben lemondott e jogáról, mert közkatonaként csupán két hónapos kiképzés után került póttartalékosi állományba. Az erőd magyar nyelvű Tábori Újságja hamarosan rendszeresen közölte Gyóni verseit, sőt tíz kiadásban Przemyslben ezer-ezer példányban megjelent Lengyel mezőkön, tábortűz mellett c. kötete, amit magyar nyelvű bajtársai elkapkodtak. Hazaküldött példányát Budapesten is gyorsan kiadták. Rákosi Jenő ekkor felkarolta Gyóni költői pályájának előmozdítását, és egyszerre országosan megismert és elismert rangos költő lett. Formailag csiszolt, sokszor népdalszerű verseiben a harcoló katona közvetlen, valóságos, nem íróasztal mellett megírt gondjai, félelmei, elszántsága, lelkesedése, győzni akarása, a szabadság megvédése és a méltányos béke érdekében kifejtett önfeláldozó küzdelmének adott hangot. Ábrázolja a háborút, annak árnyoldalaival, és mindezen közben vígasztal. Még 1915-ben német fordításban Drezdában is megjelent kötete. A kötet csúcsát jelenti az egész világon egyedülálló erejű verse, a Csak egy éjszakára című. Ez nem pacifista és nem háborúellenes vers. A magukat hadiszolgálatból kivont, otthon lapító és onnan másokat hadba küldő, háborús uszító, hadiszavalóknak, az okoskodó „kávéházi Conradoknak” szól. Hangsúlyos a versben mindenütt az „egy” szó. Csak egy éjszakára küldjék el ezeket, és megtudják, hogy min mennek keresztül azok, akik ott vannak helyettük. Nincs igazuk azoknak, akik Babits Mihály: Húsvét előtt c. korabeli versét hasonlítják össze Gyóni halhatatlan versével. Babits tényleg egy elvtelen pacifista, háborúellenes verset írt, amelynek az a refrénje, hogy mindegy, hogy milyen áron, csak legyen vége már. 13. KAPU XXV. ÉVFOLYAM