Kapu, 2014. március (26. évfolyam, 3. szám)

VILÁGSZERTE - Czegő Zoltán: A turul anyaföldet markol

VILÁGSZERTE 14 A TURUL ANYAFÖLDET MARKOL A­nyaföldet, szülőföldet, melyet ma is meglaknak fiai Emese álmától a mai napig Székelyföldön, Erdélyország­­ban. De olyan szapora oláh nép kapta meg ezt az álombéli országot, amelyik mai napig sem hiszi el, hogy fegyverek nélkül kapott országnyi területet, szá­­mára abszolút idegen kultúrával, istennel és szokásrenddel, hagyomány­rendszerrel és erkölcsiekkel. A fegyver 1920-ban is a pénz volt, a nyugati gyarmatosítás és a piaci kelen­dőség... Sepsiszentgyörgyön is, akár a székely s magyar falvakban - egyre gyakrabban Magyarországon is - emlékoszlopra reb­bent a kerecsensólyom, a székely madár, 2014­ márciusában. Antal Árpád András mostani polgármester, újabb metafora szerint a város Bernády Györgye, kérésemre válaszolta nemrég, hogy a Székely Szabadság napja illő alkalom a szoborszentelésre, örök tanul­ságul. Csak úgy emlékeztetőül, a szük­ségszerű nemzeti összefüggések jelzése­ként említem itt, hogy Sepsiszent­györgyön indította el egy törékeny, fia­tal református lelkész, Sánta Imre egy­maga a küzdelmet 2011. forró nyarán a híres Székely Mikó Kollégium román államosítása ellen, s tartott a harc naponta gyarapodó résztvevőkkel közel 60 napig, székely zászlókkal a kezekben, s torkollott óriási felvonulásba, tünte­tésbe Erdélyország minden sarkából érkező csapatokkal. Sepsiszentgyörgy imigyen is magá­hoz vonzotta a Kökös és Bereck közti 55 kilométer hosszú Székely Nagy Menetelés oszlopát tavaly október végén, hogy hét országnyira hallatszott az örömujjongás egy déli órában: „Uram Isten! Összeért a sor, a kezek össze!” Még akkor is, ha a legmodernebb POM­­PIERI, tűzoltó cégre keresztelt ételgyar­matosító kocsi minden rádiókapcsolatot eltörölt. A turulmadártól indult a székely karaván 18 busszal, számtalan más jár­művel Háromszék megyéből Marosvá­sárhelyre, emlékeztetni a tavalyi Székely Szabadság napjára, 50 ezer ember felvonulására. Mostani március 10-re azonban a dák-féle polgármester és a kormánymegbízott (prefektus) nem engedélyezte a tüntetést, csak a népgyű­lést a Postaréten, a székely szabadság­­vértanúk emlékoszlopánál. Onnan tovább már csak gyalog a járdákon s haza! Izsák Balázs, a kezdeményező Székely Nemzeti Tanács elnöke beszélt. -Tavaly is elmondottuk itt, Marosvásárhelyen, hogy nem adhatjuk fel a területi autonómia követelését, jogunk sincs hozzá, gyávaságunk is egyre kevesebb. Annál több és erősebb az aka­ratunk és politikai, nemzetközileg is elismert jogunk. A székely szabadságot nem mondhatjuk le. Az 1596-os véres farsang, 1764- es Madéfalva, az 1848-49 -es forradalom és szabadságharc, a pos­taréti 1854-es székely kivégzések után már nem hátrálhatunk. Autonómiánkat akarjuk, mely Kökös és Bereck között láthatóvá vált világszerte. Követe­léseinket román rend szerint szerte visz­­szautasította a kormány, mi beadvány­nyal fordultunk az Európai Unió Luxemburgi Bizottságához. Itt is elmondhatjuk, hogy beadványunkat ott is támogatja Magyarország, melletünk áll! Romániát is meg kell győznünk, hogy álljon jogaink mellé! Most a napokban ismét magyar kormánytagok is vannak Bukarestben... Óriási fütyülés, ordítás hosszasan, PE N SE ES A GRANDES FLEURS KAPU XXVI. ÉVFOLYAM

Next