Kapu, 2015. február (27. évfolyam, 2. szám)
TÁRCA NÉLKÜL - Krausz Tivadar: Néhány dolog vége
Olrausz Tivadar Néhány dolog vége em is olyan rég elfogadott hipotézis volt, hogy a történelemnek vége. Nagyjából abban az időben, amikor ez az idő megcáfolta, ezért több szóra nem is érdemes nézet született, jómagam valami teljesen mást tettem pont ugyanebben a tárgykörben. Végiggondoltam az összes valamirevaló történetfilozófiai nézetet. A nem kedvemre valókat is. Ez volt ám az igazi radikális eklektika! Szinte valamennyi okfejtést, célzatos gondolatot, értelmezést, értékelést történelem ügyében újraemésztettem, mindet elvetettem, de mindből épültem, a megfejtés ismeretlennél maradtam, azonban derengni kezdtek számomra a történelemformáló folyamatok valószínű kimenetelei. Nem nagy ügy. Aki nem a szovjetológusok vetítéseiben élt, az nagyjából sejtette, érezte, látta, tudta /mindenki a maga módján/ előre a rendszerváltás előtt ezt az akkor még csak ránk váró, s azóta megtörtént negyed évszázadot. Tehát eszerint a történelem végének van vége. A történelem, óráját újra felhúzták, a történelemben kicserélték a lemerült elemet, s az láthatóan forog tovább. A hagyján, hogy forog tovább, de erőteljesen gyorsulunk. Krím visszavétele mérföldkő az Új Történelemben. És mind gyarapodnak a Vetített Storynak ellentmondó események. Néhány dolognak, azért tényleg vége lett. Vége a pánszlávizmusnak. A pánszlávizmus bár lengyel főből pattant ki, a lengyelek számára a történelmi lengyel-orosz viszály lehetetlenné tette a pánszlávizmussal való azonosulást, ők egyetlen szlávként kilógtak belőle. (A futball huligánok pánszlávok, ha pl. dönteniük kell, hogy a Slovan Bratislavának vagy a Fradinak szurkolnak, s melyikre fogadnak, akkor csakis a Slovan mellé állnak.) Az eredetileg a kelet európai birodalmi dominanciáért indult versengés tartós katolikus-pravoszláv/lengyel-orosz nemzeti ellentétté merevedett. Ebben a dominanciaharcban kiderült, nem a lengyelek, hanem az oroszok minden szlávok legerősebbjei. Ez az orosz erő, amely a többi szlávnak kedvez, ez volt a pánszlávizmus. Most már csak múlt időben. A Szovjetunión kívül Csehszlovákia és Jugoszlávia is a nagy pánszláv birodalom bástyái voltak. Bulgária megengedhette magának, hogy nem csatlakozik a többi délszlávhoz, mert ők voltak az orosz-pánszláv anyácska legkedvesebb gyermekei. A bulgárok jelenleg csak sutyiban kedvelhetik az oroszokat, hiszen uniós tagok. A szlávok égtájak szerinti osztályozásával sem minden esetben járt jól mindenki. Pl. a Jugoszláviához tartozott katolikus szlovének még Titónál is jobban szerették az egykori Habsburg Birodalmat. Az ő szláv kultúrájuk inkább hasonlított a csehekére, morvákéra, szlovákokéra, mint a szerbekére és szlavomacedónokéra. A pánszlávizmusnak nem a szovjet pánszláv birodalom szétesése, nem a csehszlovák és jugoszláv pánszláv birodalmacskák szétesése vetett véget. Hanem természetesen az ukrán -orosz háború. Pedig az ukránok voltak a pánszlávizmus legnagyobb kedvezményezettjei. Akkora, korábban sosem létezett Ukrajnát kaptak ajándékba az orosz testvérektől, amekkoráról a legvadabb ukrán nacionalista sem álmodott korábban. Ukrán - orosz háború. Ez így leírva is teljesen abszurd, nem még a valóságban! Hogyan volt lehetséges ez a hihetetlen háború? Persze tudjuk, amerikai ügynökök, stb. De mégis? Az ukránokban mindig volt az oroszokkal szemben egy büszkeség. Mert, hogy mindkét nemzet a Kijevi Rusz igazi örökösének tekinti magát. Az orosz közben meg ezt gondolKAPU XVII. évfolyam * *kép: Román vásár, XV-XVI. században épült püspöki templom, 2015.02