Kapu, 2015. március (27. évfolyam, 3. szám)
Kereszturi Endre: Meddig védheti még meg Orbán Viktort "keresztyéni Józsué-komplexusa"?
2015.03 * KAPU XVII. évfolyam : Keresztúri Endre MEDDIG VÉDHETI MÍG ORBÁN VIKTORT A „KERESZTYÉNI JÓZSUE-KOMPLEXUSA" ? Helyzetünk - megint egyszer... - „fokozódik”. Alapos átalakulások a világpolitikai peremfeltételekben arra kényszerítenek bennünket, hogy „maradandóságunkat a változásban” (Goethe) igyekezzünk biztosítani. A helyzet komolysága megkívánja ugyan, hogy a címben megfogalmazott kérdésre irgalmatlan őszinteséggel keressük a választ, de ez nem azt jelenti, hogy „személyeskedő lélekelemzésbe” fogunk bonyolódni. Orbán neve itt a támadások alá vett összmagyar érdekek kódszavaként, de egyben a kétharmados népképviselet és kormányzati felelősség emblematikus megtestesítőjeként is szerepel. Egyszerűen - de azt is mondhatnám, hogy szükségszerűen — azért, mert a bennünket manipulációs műveleti területként kiszemelt hatalmi csoportok is így látják ezt, s terveikben központi szerepet játszanak a közvetlenül a magyar miniszterelnök személyét és kormányát lejáratni kívánó „civil kezdeményezések”. Figyelve a kibontakozó frontális támadások jellegzetességeit, nem nehéz észrevenni, hogy ezek alapvetően más taktikát követnek, mint amelyekhez már korábban is hozzá voltunk szokva, s amelyek ellen Orbán és kormánya már kialakított bizonyos, többé-kevésbé hatásos elhárító mechanizmusokat. Ugyanis most nem a pénzügyi-gazdasági területek felől indult a támadás - ezek korábban rendre vakvágányra futottak, csakúgy mint az antiszemitizmus vádjával operáló kezdeményezéseik - ,hanem közvetlenül a politikai síkon léptek fel igaztalan és képtelen vádjaikkal, nyíltanhangoztatva a legutóbbi választásokon megnyilvánult népakarat semmibe vételét, amennyiben a „diktatórikus és korrupt Orbán-rezsim” hatalomból történő eltávolítását tűzték ki célul. „Amerika” - kell ide az idézőjel? - ezt akarja. Nagyjából ennyit tudhat, ennyit érthet meg az „utca embere”, ezt „ragozza” nap mint nap a média, ezzel az újfajta letámadási stílussal küszködik a kormány - jól érzékelhető tanácstalan meglepettséggel... Miért is? Elhárításunk kitűnően működik, időben jelezte a politikai viharok közeledtét, a helyzet hetek óta a legnaivabb lelkek számára is világos és egyértelmű. Hol van akkor a bénító blokád válaszlépéseinkben, miért nem lép a támadások jellegének és erősségének megfelelően a nemzetközi kapcsolatokban és fórumokon a kormány? Ezekre a háttérkérdésekre keressük először a választ, hogy a címben megfogalmazottra is meg tudjunk felelni. És itt jön be a képbe Orbán „Józsuékomplexusa”, pontosabban annak sajátosan keresztyéni változata. Ez volt ugyanis az a hajtómotor, amely az elmúlt években - mióta a Fidesz a „csurkizmussal” szemben fogalmazta meg „polgári plebejus” (van ilyen is!) törekvéseit - minden nehézségen átsegítette „Viktort”, a kétharmados győzelmek specialistáját. Viszont most éppen ennek találták meg a gyönge pontját a „liberális demokrácia” stratégái, ezért kell behatóbban szemügyre vennünk Orbán mélylélektani késztetéseit, mert pontos diagnózis nélkül lehetetlen helyes terű „...én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.” [Józsué könyve 24:15) piát alkalmazni a helyzet kezelésére, pedig enélkül ismét csak a „balek keresztények” ránk kiosztott szerepét játszhatjuk el a világ színpadán. A mottóként idézett ószövetségi jelmondatot alapvető fontossága miatt legyen szabad itt is megismételnem: „... én azonban és az én házam az Urnák szolgálunk.” - akkor választotta „vezérlő csillagául” Orbán Viktor, amikor elkerülhetetlenné vált, hogy valamilyen módon személyes kapcsolatot is létesítsen múltunk „zsidó-keresztény” gyökereivel. Alapos megfontolások után választotta a reformált keresztyénség - baráti köre által is preferált eszmekörét, mert így megőrizhette a „csuhások katolicizmusával” (és rajongva szeretett feleségével) szemben is a számára nélkülözhetetlenül szükséges, éltető alapfeltételt jelentő lelki-szellemi önállóságnak a továbbiakban oly fontossá váló politikai!!) - ha úgy tetszik: valláspolitikai - „játékterét”. Jó választás volt! (Erről is részletesen beszámol Igor Janke: Hajrá, magyarok! című könyvében.) Ám ezen a ponton egy igen fontos részletre kell rámutatnunk: az idézetben szereplő „UR” nem a keresztények Ur Jézus Krisztusa, hanem az ószövetségi istennév (a titokzatos Tetragrammaton: JHVH) tiszteletből kódolt megfelelője. Amennyiben tehát Orbán Józsué történetének „keresztyéni” értelmezését kívánta életfeladatként maga elé tűzni, akkor - mutatis mutandis - annak elemeit „adaptálnia” kellett. (Hangsúlyozom, hogy én tényszerű megkülönböztetésről, s nem holmi „marcionista” vagy éppen „cionista” szembeállít