Kapu, 2017. június-július (29. évfolyam, 6-7. szám)

GONDOLKODÓ - Gazdag László: Orbán Viktor leváltásának receptje

­ Gazdag László ORBÁN VIKTOR LEVÁLTÁSÁNAK RECEPTJE (Üzenet a magyar baloldalnak) „Mert atyámfiai, törekedni kell a töké­letességre, de jaj annak, aki el is éri!” Szent Hilárius intelmei Baloldal-e a baloldal? A magyar baloldal a 2010-es választási vereség óta nem tud talpra állni, dara­bokra hullott, a különböző felmérések évek óta azt mutatják, hogy az MSZP a Jobbikkal folytat megalázó versenyfutást a második helyért a pártok népszerűségi listáján, és a 10-12 százalékról nem képes előbbre lépni. Rögtön az elején hadd szögezzem le: ennek fő oka az, hogy az emberekbe szinte pavlovi reflex­ként ivódott az a szomorú, ismétlődő tapasztalat, miszerint ha a baloldal hata­lomra kerül, jön a „menetrendszerű” egyensúlyteremtő, fiskális megszorító csomag. Mint Mórickának mindenről mindig ugyanaz, úgy a baloldalnak is azonnal ez, tehát a megszorítás jut az eszébe, amint kormányra kerül. De lehet-e baloldali egy olyan párt, amely állandóan csak megszorításokban látja a gazdasági egyensúly megteremté­sének egyetlen megoldási lehetőségét? A fiskális-restrikciós csomag, tehát az úgynevezett sokkterápia egyértelműen a jobboldali, konzervatív, ortodox neoli­berális gazdaságpolitikai eszköztár része valamilyen egyensúlyi zavar idején. Kiinduló­pontja mindig a „túlfogyasztás­nak”, a bérek fedezet nélküli kiáramlá­sának képzete (hozzáteszem: általában tévképzete!), amelyet csakis a fogyasztás visszaszorításával, az úgymond fedezetle­nül kiáramlott bérek és egyéb jövedel­mek elinflálás révén történő „visszaszí­vásával” lehet kezelni. Magyarországon a legklasszikusabb példája volt ennek a téves terápiának a Bokros-Surányi cso­mag 1995-1997 között. Mára már ele­gendő bizonyíték gyűlt össze arra, hogy ez a gazdaságfilozófia alapvetően hibás, mert: 1. Nem számol a tényekkel, ugyanis az egyensúlyi zavarok oka nem a „túlfo­gyasztás”. 2. Téves elméleti megközelítésből indul ki. A tévedés lényege a makrogazdasági körfolyamat átlátásának, az összgazdasá­­gi jövedelemképződés valós mechaniz­musának meg nem értése, többnyire elméleti felkészültségbeli hiányosságok­ból következően. (Erről majd később bővebben.) Nagyon sok ország gazdaságpolitikai gyakorlata, az egész modernkori gazda­ságtörténet (gazdasági világtörténet!) igazolja ennek az elméleti logikának a helytelenségét. Ugyanakkor azt is lát­nunk kell, hogy a sokkterápia, a fiskális­restrikciós csomag eleve, a „természeté­ből” következően nem lehet baloldali gazdaságpolitikai gyakorlat, csakis jobb­oldali. Különös fejezete a rendszerváltás utáni magyar gazdaságpolitikák történetnek az 1995-1997 között magát baloldaliként meghatározó Horn-kormány által meg­valósított Bokros-Surányi csomag. Ugyanis maga Bokros Lajos hangoztatta az elhíresült „Tavares-vitában”, hogy ő az Európai konzervatívok és reformerek képviselőcsoportjának tagjaként, kon­zervatív, jobboldali politikusként bírálja Orbán Viktor kormányát, miután Orbán Viktor baloldali támadásként értékelte ezt a jelentést. Ha előbb nem, de legalább ekkor fel kellett volna hör­dülnie a magyar baloldalnak, és fel kel­lett volna tennie a kérdést: „Bokros úr! Akkor ön mit is keresett az állítólag bal­oldali Horn-kormány legfontosabb posztján 1995-1997 között?” De balol­dalon a fű se rezdült! Ez a nagyon is különös epizód jól jellemzi a magyar bal­oldalt, amely teljesen eltávolodott a valós baloldali értékektől, abból a hibás felfogásból kiindulva, miszerint a jobb­oldalt sok tekintetben, például a gazda­ságpolitika terén jobbról érdemes előz­ni. Emlékezzünk csak a rövid életű Szociáldemokrata Pártra, amely Petrasovics Anna vezetésével ugyan­csak ezt az illúziót kergette, azt hitték, hogy a jobboldalnál is jobboldalibb antikommunista retorika szükségeltetik a politikai sikerhez. Csakhogy az a térfél mások által már foglalt volt természet­szerűen. A Magyar Szocialista Párt reto­rikájában ugyan baloldali maradt, ám gazdaságpolitikájában bemutatta a leg­vegytisztább jobboldali, konzervatív, neoliberális gazdaságfilozófia minden ismérvét, aminek eredménye eme ide­jétmúlt gazdaságfilozófia tökéletes kudarcának újabb bizonyítéka lett. Csak sajnos ennek a magyar gazdaság és a magyar társadalom szenvedte meg a következményeit, fizette meg az árát. De még ezen is túlmegyek: a Bokros- Surányi csomag a chilei szélsőjobboldali Pinochet-rezsim első korszakának (1973-1979), vagyis egy színtiszta szél­­,­sőjobb gazdaságpolitikának a magyaror­szági adaptációja volt, annak kudarcait megismételve. (Erről majd később.) A Horn-kormány gazdaságpolitikája jobboldali, konzervatív, neoliberális, ortodox gazdaságpolitika volt a javából, majd ugyanez ismétlődött meg 2005- 2010 között, a Gyurcsány-és Bajnai kor­mányok idején. Vagyis a baloldal nem tanult a leckéből. Csak emlékeztetnék rá, hogy 1998-ban éppen a Bokros- Surányi csomag, tehát a szocialista-sza­baddemokrata Horn-kormány gazdaság­­politikája „ágyazott meg” Orbán Viktor KAPU XXIX. évfolyam * 2017.06-07.

Next