Kapu, 2017. június-július (29. évfolyam, 6-7. szám)
GONDOLKODÓ - Gazdag László: Orbán Viktor leváltásának receptje
Gazdag László ORBÁN VIKTOR LEVÁLTÁSÁNAK RECEPTJE (Üzenet a magyar baloldalnak) „Mert atyámfiai, törekedni kell a tökéletességre, de jaj annak, aki el is éri!” Szent Hilárius intelmei Baloldal-e a baloldal? A magyar baloldal a 2010-es választási vereség óta nem tud talpra állni, darabokra hullott, a különböző felmérések évek óta azt mutatják, hogy az MSZP a Jobbikkal folytat megalázó versenyfutást a második helyért a pártok népszerűségi listáján, és a 10-12 százalékról nem képes előbbre lépni. Rögtön az elején hadd szögezzem le: ennek fő oka az, hogy az emberekbe szinte pavlovi reflexként ivódott az a szomorú, ismétlődő tapasztalat, miszerint ha a baloldal hatalomra kerül, jön a „menetrendszerű” egyensúlyteremtő, fiskális megszorító csomag. Mint Mórickának mindenről mindig ugyanaz, úgy a baloldalnak is azonnal ez, tehát a megszorítás jut az eszébe, amint kormányra kerül. De lehet-e baloldali egy olyan párt, amely állandóan csak megszorításokban látja a gazdasági egyensúly megteremtésének egyetlen megoldási lehetőségét? A fiskális-restrikciós csomag, tehát az úgynevezett sokkterápia egyértelműen a jobboldali, konzervatív, ortodox neoliberális gazdaságpolitikai eszköztár része valamilyen egyensúlyi zavar idején. Kiindulópontja mindig a „túlfogyasztásnak”, a bérek fedezet nélküli kiáramlásának képzete (hozzáteszem: általában tévképzete!), amelyet csakis a fogyasztás visszaszorításával, az úgymond fedezetlenül kiáramlott bérek és egyéb jövedelmek elinflálás révén történő „visszaszívásával” lehet kezelni. Magyarországon a legklasszikusabb példája volt ennek a téves terápiának a Bokros-Surányi csomag 1995-1997 között. Mára már elegendő bizonyíték gyűlt össze arra, hogy ez a gazdaságfilozófia alapvetően hibás, mert: 1. Nem számol a tényekkel, ugyanis az egyensúlyi zavarok oka nem a „túlfogyasztás”. 2. Téves elméleti megközelítésből indul ki. A tévedés lényege a makrogazdasági körfolyamat átlátásának, az összgazdasági jövedelemképződés valós mechanizmusának meg nem értése, többnyire elméleti felkészültségbeli hiányosságokból következően. (Erről majd később bővebben.) Nagyon sok ország gazdaságpolitikai gyakorlata, az egész modernkori gazdaságtörténet (gazdasági világtörténet!) igazolja ennek az elméleti logikának a helytelenségét. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a sokkterápia, a fiskálisrestrikciós csomag eleve, a „természetéből” következően nem lehet baloldali gazdaságpolitikai gyakorlat, csakis jobboldali. Különös fejezete a rendszerváltás utáni magyar gazdaságpolitikák történetnek az 1995-1997 között magát baloldaliként meghatározó Horn-kormány által megvalósított Bokros-Surányi csomag. Ugyanis maga Bokros Lajos hangoztatta az elhíresült „Tavares-vitában”, hogy ő az Európai konzervatívok és reformerek képviselőcsoportjának tagjaként, konzervatív, jobboldali politikusként bírálja Orbán Viktor kormányát, miután Orbán Viktor baloldali támadásként értékelte ezt a jelentést. Ha előbb nem, de legalább ekkor fel kellett volna hördülnie a magyar baloldalnak, és fel kellett volna tennie a kérdést: „Bokros úr! Akkor ön mit is keresett az állítólag baloldali Horn-kormány legfontosabb posztján 1995-1997 között?” De baloldalon a fű se rezdült! Ez a nagyon is különös epizód jól jellemzi a magyar baloldalt, amely teljesen eltávolodott a valós baloldali értékektől, abból a hibás felfogásból kiindulva, miszerint a jobboldalt sok tekintetben, például a gazdaságpolitika terén jobbról érdemes előzni. Emlékezzünk csak a rövid életű Szociáldemokrata Pártra, amely Petrasovics Anna vezetésével ugyancsak ezt az illúziót kergette, azt hitték, hogy a jobboldalnál is jobboldalibb antikommunista retorika szükségeltetik a politikai sikerhez. Csakhogy az a térfél mások által már foglalt volt természetszerűen. A Magyar Szocialista Párt retorikájában ugyan baloldali maradt, ám gazdaságpolitikájában bemutatta a legvegytisztább jobboldali, konzervatív, neoliberális gazdaságfilozófia minden ismérvét, aminek eredménye eme idejétmúlt gazdaságfilozófia tökéletes kudarcának újabb bizonyítéka lett. Csak sajnos ennek a magyar gazdaság és a magyar társadalom szenvedte meg a következményeit, fizette meg az árát. De még ezen is túlmegyek: a Bokros- Surányi csomag a chilei szélsőjobboldali Pinochet-rezsim első korszakának (1973-1979), vagyis egy színtiszta szél,sőjobb gazdaságpolitikának a magyarországi adaptációja volt, annak kudarcait megismételve. (Erről majd később.) A Horn-kormány gazdaságpolitikája jobboldali, konzervatív, neoliberális, ortodox gazdaságpolitika volt a javából, majd ugyanez ismétlődött meg 2005- 2010 között, a Gyurcsány-és Bajnai kormányok idején. Vagyis a baloldal nem tanult a leckéből. Csak emlékeztetnék rá, hogy 1998-ban éppen a Bokros- Surányi csomag, tehát a szocialista-szabaddemokrata Horn-kormány gazdaságpolitikája „ágyazott meg” Orbán Viktor KAPU XXIX. évfolyam * 2017.06-07.