Állami Polgári Fiú és Leányiskola, Karánsebes, 1908
Antal Lipót polg. isk. rendes tanár Iskolánk küzdelmes, sok verejtékkel áztatott porondjáról egy lelkes tanár, egy nemesen érző jó hazafi, egy becsületes ember alakja örökre letűnt. Akit mindannyian: tanár, tanítvány, egyaránt tiszteltünk, becsültünk és szerettünk. Antal Lipót 1908. évi november hó 18-án rövid szenvedés után jobblétre szenderült. Nagy szomorúsággal és mély bánattal fogadta e lesújtó hírt mindenki, aki csak ismerte és városunk, vidékünk társadalmának minden számottevő tagja ismerte. Ismerte a humánus érzésű, ritka szakavatottságú tanárt, ki intézetünknél 18‘/г éven át az ifjúságot kiváló ügybuzgalommal és odaadással oktatta és nevelte; kinek kötelességérzete, hivatali állása, a közpálya, a társadalom és családja iránt mindenkor mintaszerű volt; ki tudásának fáklyájával még akkor is világosságot szórt, midőn teste már roskadozott és ólomsúllyal nehezedett reá a halál és aki tanítványai keblében a hazafiságot, az emberszeretetet még akkor is élesztette, fejlesztette, midőn már saját keblében a pusztulás férge rágódott. Ismerte itt mindenki az egyszerű megjelenésű, de nemes érzelmű tanárt, ki hivatásának teljesítése közben férfi javakorában összeroskadt. Legnagyobb fájdalmunkra korán költözött el az őszinte, jó kortárs, a gondos apa és nemes emberbarát, kinek e siralomvölgy gyötrelmei és szenvedéseiből oly bőven kijutott. Csongrádon 1857. született; apját korán elvesztvén, már zsenge gyermekkorában kénytelen volt felvenni az élettel való küzdelmet. Hogy a nevelés-oktatás magasztos pályája felé törekvő lelkét művelhesse, hogy tanulhasson és hogy