Karcagi Napló, 1930 (19. évfolyam, 1-107. szám)

1930-01-01 / 1. szám

POLITIKAI LAP. ■MWllllllllllllllllllllllllHlllllllllltllllltlHIUKIMlIHUXIUlIIIII WBMMIMB9nMMO<lfllIIUItJIMBMHHHHinnDlltlMnanBVIBlJlll1IOBHMIf)(inRlf)ll<niltlllll(lllinillttnilllll!tIlt1IIIItf]l!1ll!!lllttllll]|IIIIII|!IITIMMII!ini111lll1ll1IMIMIllllliIIIII!lllllllHRIIIIIIII!lll1ll!!l![t előfizetési Ar: 1930. január 1. Szerda, - XIX évfolyam. /. szám. szerkesztőség FELELŐS SZERKESZTŐ: DR. SZENTESI TÓTH KAIMAN J^SSS^ szerdán 8, szombaton 10 f. KíadÓtulajdonOS / KertéSZ József. TELEFON 26. Naplójegyzetek Új évtized küszöbén léptünk át ma éjfélkor. Sötét, fogyó, holdas éjszakán indultunk az ismeretlen jövő felé. Nyirkos-hideg ködben. Körülöttünk csend, de ez a csend a temető csendjével rokon. Távolról fojtott morajlást hoznak a szelek. Délen királygyilkosság (nem első azon a tájon) kísérletében nyomoznak, nyugaton milliárdokból építenek sáncokat a vacogó fogú győzők, keleten... hej, keleten megmozdult egy dermedt álmot alvó népóriás, bilincsek csörrennek félelmes erővel. Baj lesz keleten, de nagy! Vér fog ömleni keleten, nyugati vér is, de melyik fogy el hamarabb? Ott sok a vér, emitt sokféle a fegyver. Mi csak szemlélők leszünk remélhetőleg, de nem egészen közömbös néma szemlélők. Valami kis keletiesség maradt még bennünk, nyugatratévedt ázsiaiakban. És ha kötél szakad ott messze a mesés gazdagságú Indiában, a mi közelünk is lazul. Reméljük. Vékonyas“r reménység, de azt is örömmel dugjuk .tarsolyunkba ma, akkor a vak éjszakának nekivágunk. Mert nekünk nagyon megapadt újabbra a tarsolyunk: utolsó morzsánk a reménység is fogytán. Vezetőnk, akit a húsos fazekak visszaállítói annyit bántanak, most indul gőgös nagyurak asztalához, hogy a egy falat igazságot kirimánkodjon tőlük, de neki is kevés reménységet tudunk tarisznyázni az útra A sorsok forgatója, akit emiatt God, amott Brahma,nálunk Isitn néven imád a halandó talán mégis megszán és felemel újra a porból. % * i * Kincseskamaránk, gázkút, most már nyitva előttünk. Ideadták a kulcsát ötven esztendőre. Pompás újévi ajándék, csak tudjuk megbecsülni. Tudjunk ügyesen gazdálkodni a benne felhalmozott értékekkel, ez a fő. Hogy a félszázad elröppentével ne vádolhassanak unokáink könnyelműséggel, nemtörődömséggel. Az életet a szerencse és áldás teszi széppé, derűssé. A szerencse már bekopogtatott hozzánk ezzel a csodaforrással, most még az áldást kell kiérdemelnünk hív sáfárkodással, hogy ezután többre bízhassunk, ahogyan a közmondás szól: „Segíts ember magadon, Isten is úgy segí !” Hétfőn délelőttre rendkívüli közgyűlésre hívta össze Dr. Hajnal István polgármester a képviselőtestületet, amelynek elején Simon Sándor három interpellációt intézett a polgármesterhez. Az elsőben a tartásának hónapos vásárolt engedélyezési ügyét sürgette, amely már egy év óta várja a minisztériumban az elintézést, de hiába várja. Aztán kifogásolta, hogy az aszfalt járdákat egyes háztulajdonosok vagy bérlők nagy méretű teherautókkal összerombolják, végül pedig a vízvezetékkel rendelkezők által fizetett vízdíjakat kifogásolta, mert azok aránytalanok. A polgármester az első kérdésre közölte a képviselőtestülettel, hogy a hónapos vásárok tartása ügyében a formai részek a polgármesteri hivatal részéről elintéztettek a kérelem tényleg elintézetlenül a minisztériumban fekszik, és kérni fogja annak minél előbbi elintézését. A járdák rombolóival megtorló intézkedést szemben helyez a polgármester kilátásba, a vízdíjak arányos viselése pedig a vízszolgáltatási szabályrendeletnek miniszteri jóváhagyása után létesülhet. E szabályrendelet jóváhagyása nem késhetik soká, mert már ötödik esztendeje várja a jóváhagyást. Meg fogja sürgetni ismételten. Az interpellációkra adott válasz elhangzása után Péntek József főjegyző felolvasta a gázkút átadására vonatkozó miniszteri leirat feltételeit. E szerint a gázkút vizét ingyen kapja a város, a gáznak köbméteréért 1 fillért kell fizetni, állami gépeket nagy árkedvezménnyel ad a pénzügyminisztérium a városnak, állami költséggel egy tartalékkutat furat a minisztérium a Berekben, tíz évi üzem után a tiszta jövedelem tíz százalékát a pénzügyminisztérium a kincstár javára követeli. A pénz és jogügyi bizottság javasolja, hogy a feltételeket a közgyűlés fogadja el és a pénzügyminiszternek és a minisztérium bányászati főosztálya vezetőinek, jelesül Böhm miniszteri tanácsos és Pávay Vajna Ferenc főgeológusnak a várossal szemben tanúsított nagy jóakaratáért mondjon a közgyűlés köszönetet. A közgyűlés a javaslatot 7 nem szavazattal szemben túlnyomó nagy többséggel elfogadta. A határozat kimondása előtt azonban a tárgy UJEV. Kikötőbe érkeztünk, amelyben a kétségnek és a jóreménységnek hajói várnak reánk. Előttünk az életnek végtelen tengere háborog, a jövendő titokzatossága. Az ég alján, a távol messzeségben vésztjósló fellegek, mint valami lesben álló, ugrásra kész fenevadak gomolyognak, de másfelől felhőtlen az ég s a reménység kék színével pompázik. A kikötő parton az öreg révész, a Sors rendezkedik, hogy ki melyik hajóra kerüljön. Észrevétlenül fátyolt borít az útra induló szemére s úgy vezeti fel a hajóra, hogy senki se tudja, hogy a jó reménység hajójára kerül-e, vagy pedig a nehéz kétségeknek, a bánatoknak sötét gályájára. És útra kél a hajó s az utasok mindenikének szíve megremeg és egy titkos, magábaszállás pillanatában felsóhajtva kérdik, hogy melyik hajó utasává lettek ? És e magábaszállás idején, a bizonytalanság súllya alatt a fagyos szívek is olvadoznak és keresik a megnyugtatásnak, a vigasztalásnak mindenható, hatalmas Urát- És a sóhaj után jó a gyermeki bizalom boldog érzése, erősödik a hit, hogy a fényben és az árnyékban, a földön és a vizek felett a gondviselő Isten kezében vagyunk, aki nem hagyja el a benne bízókat. A bizonytalanságnak az új évre boruló ködében ez a hit erősítheti meg az egyeseknek, a népeknek, a nemzeteknek szívét. Ez a hit ad erőt arra, hogy a jövendő titkos kárpitja megett hiába leselkedik reánk a tűz, a jég, a víz, az aszály, betegség, szenvedés és halál. Mi mégis bátran indulunk neki az új évnek. Magyarok Istene! Tarts meg, éleszd, erősítsd ezt a hitet lelkünkben és add, hogy magyar népedet a Sors az új évben a jóreménység gályáján csendes vizekre, jellegtelen, kék ég alá, a megelégedésnek boldog vidékére vezesse! A gázkút átadásának feltételeit magába foglaló miniszteri leiratot a közgyűlés elfogadta.