Karcagi Napló, 1936 (35. évfolyam, 1-101. szám)

1936-01-01 / 1. szám

Karcagi Naplór POLITIKAI LAP.­­­ ELŐFIZETÉSI AR: Egy negyedévre 2 penge. KDVES SZÁM­ÁRA: Szerdán 6, szombaton 8 f. 1936. január 1. szerda — XXXV. évfolyam. 1. szám. Felelős szerkesztő: Dr. Szentesi Tóth Kálmán. Megjelenik szerdán és szombaton.— Kiadótulajdonos Kertész József SZERKES­­­TŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Karcag, Kossuth­ tér 760 TELEFON : 26. és 92. SNapló ÚJÉVI JÓKIVÁNAT illenék legjobban az első hasábunk el­ső soraiba, de ennél is többet­ érő a jó hír, pedig talán ez hi­­hetetlenül hangzik. Gazdasági helyzetünk további javulásáról számolunk be. Nemrégen már beszéltünk ehelyütt bizonyos ja­­vulásról, amelyet most — leg­­nagyobb örömünkre,a további­akra tetézhetünk. A Magyar Gaz­­daságkutató Intézet legutóbbi jelentése szerint gazdasági ter­­ményeink nagykereskedelmi ár­­indexe májustól novemberig 11­8- al emelkedett, s még mindig e­­melkedőben van. Ez az egyik ö­­römhír, a másik pedig az, hogy a Népszövetség közlése szerint nálunk az építőipar tevékenysé­ge a múlt évihez viszonyítva 43 százalékra emelkedett. Iga , hogy van olyan hely is, ahol 90 szá­­zalékos az emelkedés, de nem Európában, hanem Amerikában, Kanadában. Ellenben egész Eu­rópában nálunk a legjobb az e­­redmény ebben a tekintetben. A csodás gazdagságú Angliában például mindössze 17 százalék. Lengyelországban viszont 4 szá­zalékos visszaesés mutatkozik, Franciaországban pedig 17 szá­­zalékos . Igen a poraiból m­ege­légedett a feltámadott Lengyel­ország, négyszer akkora területé­­vel, háromszor annyi lakosságá­­val mögötte marad szegény, szét­­roncsolt kis országunknak. És Franciaország, a dölyfös, a büsz­ke győztes, hol áll mi mögöt­tünk ? Pedig hát annyi az ara­­nye, hogy szinte több baja van annak a megtartásával, mint szegény magunknak a meg nem levő, a szükséges előteremtésével. Levonhatjuk ebből azt a jó tanul­­ságot, hogy a gazdagság és a jó­lét nem járnak mindig egy uton. Mint az egyes emberek életsor­­sában, úgy az országéban sem. Arról is beszéltünk már e helyen, hogy az ezernyi holdas erdősé­gekkel gazdagodott egyik utód­államban a bírósági díjnok ujjai megfagytak írógépén, amíg a bí­ró bundazsebbe sülyesztett kezek­kel diktálta a jegyzőkönyvet. Nem valami helyszíni tárgyaláson a ha­­vas hegytetőn, fergeteges hófúvás, van, hanem bent a tárgyalóterem­­ben, amelyet állami erdőségek fájával­­ sütöttek“... Hát persze nálunk is előfordul, hogy a fő­­tisztviselő megtéved egy fürdőká­dig, párszáz pengőig, de mégis... A városi képviselőtestületi tagok választása ellen a vá­lasztást követő 10 nap alatt az igazoló választmányhoz fellebbezést lehet beadni. A választás eredményeinek hirdetésekor a választási ki­el­­nök kérdést intézett a jelen­­levőkhöz, hogy a választás ellen akar e panasszal, vagy fellebbezéssel élni valaki, kérdésre akkor senki sem vá­­­laszolt. A felebbezési 10 nap lejárta előtt azonban többen nyújtottak be fellebbezést és pedig a II. 111. és IV. vá­lasztókörzetben megejtett vá­lasztás ellen. A II. választókörzetben Gyöngy Mihályt és Szabó Sándort választották meg ren­­des tagokká, póttagokká R. Szabó Lőrincet és Bene Sán­dor. E választást támadta meg két fellebbezés, amelynek egyikét Katona Antal és tár­sai, a másikat Sándor és társai pedig Klein adták be. A fellebbezők azt állítják, hogy a szavazók számára nem állott rendelkezésre an­­­nyi idő, amennyit a törvény előír. A 111. szavazókörzetben rendes tagok lettek dr. Mé­száros Elek, Mándoki And­rás és Mándoki Imre, pótta­gok ifj. L. Kiss István, id. Vajó János és Mándi János. E választ­ás elten öt fellebbe­­zést adtak be és pedig Mi­kulás István és társai. Torma Sándor és társai, Német Pál és társai, Kovács Péter és társai, és ifj. Mészáros István. Mindegyik fellebbezés arra hivatkozik és amiatt kéri vagy az egész választás megsem­misítését,, vagy csak dr. Mé­száros Elek választásának ér­vénytelenné tételét, mert dr. Mészáros Elek a megválasz­tásához szükséges és törvény által­ előirt 30 évet még nem töltötte be. A IV. választókörzetben Puskás Sándor, vitéz K. Sza­bó Imre és Kerékgyártó Pé­ter lettek rendes tagok, míg póttagok Bőgős I., Andrási M. és Vajó. A fellebbezést ifj. Győri Mihály adta be és azt kifogásolja, hogy a sza­vazó cédulákról az ő nevét az ő tudta nélkül lehuzogat­­ták. A fellebbezések felett az igazolóválasztmány hivatott dönteni és ez a döntés sze­rény véleményünk szerint a IV. választókörzet választásá­ra nézve nagyon könnyű lesz, mert egyik vagy másik jelölt nevének a szavazócéduláról valamelyik szavazó által való lehúzása nem tiltott dolog, éppen az volna a baj, ha az egyes párt által kinyomott szavazólapról a szavazóknak nem volna joguk, vagy mód­juk valamelyik nevet törölni és helyettük más nevet írni. A II. és III. szavazókörzet­­ben lefolyt választás ellen beadott fellebbezések sorsát csak a körülmények alapos ismerete után lehetne elkép­­zelni. A tényállás alapos ki­vizsgálása azonban az igazo­ló választmány feladata. A II. és HI. szavazókörben érvényesített fellebbezések fe­­lett való döntés mindeneset­re nehezebb lesz, mint a IV. választókerület választása el­len beadott felebbezés feletti döntés. Amíg azonban a fellebbe­zések végérvényesen befeje­­zést nem nyernek s a végső határozat jogerőre nem emel­kedik, mindenik megválasz­­tott képviselő megtartja a a képviselői tisztségét, még akkor is, ha elsőfokon meg­semmisítették a választást. Fellebbezések érkeztek be a képviselőtestületi tagok választása ellen A heremagügy befejezést nyert igen nagy kedélyhullám­zást okozott az elmúlt évben több herecséplőgép tulajdo­nos és alkalmazottai ellen megindult az a vád, hogy a csépeltető gazdákat csalárd módon megkárosították. Több százra emelkedett azoknak a kisebb és nagyobb gazdák­­nak a száma, akik megkáro­sítva érezték magukat. A panaszosok azonban teljes határozottsággal sem azt nem tudták a bíróság előtt el­­mondani, hogy mi módon tör­­tént a megkárosítás, sem azt nem voltak képesek ponto­san megállapítani, hogy ká­rosodásuk milyen nagyságú. Csak feltételekből indultak ki és következtetésekből, ami a bíróság helyzetét nagyon ne­hézzé tette. A számos tanú és több­­rendbeli szakértő meghallga­tása után valamennyire mégis csak kezdett határozott for­mát venni a tényállás, de a nagy bűnper, éppen azért, mert a károsultak nem mutathattak rá, tényekre össze­zsugorodott. A bíróság özv.

Next