Kárpátmedence, 1943 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1943-01-01 / 1. szám

TANULMÁNYOK AZ IPAR HELYZETE A TŐKE- ÉS HITELVISZONYOK SZEMPONTJÁBÓL Irta: Dr. Liptay Lajos felsőházi tag, a Budapest Székesfővárosi Községi Takarékpénztár R.­T. vezérigazgatój­a Ha a magyar ipart a rendelkezésére álló saját tőkék és az igényelhető hitelforrások szempontjából vizsgáljuk, itt sem mellőzhetjük el, hogy külön ne tárgyaljuk a kis-, közép- és nagyiparos helyzetét. A kisiparban természetes, hogy az iparos, a kis­vállalkozó saját tőkéje kevés, de bizonyos az is, hogy a magyar kisiparos tőkeszegénysége sokkal nagyobb fokú, mint másutt. Messze vezetne, ha ennek okait fel akarnánk sorolni, — egy részük, pl. a versenyben a nagyobb gyári iparral szemben való aránytalan nagy lemaradás közismert — bizonyos mindenesetre, hogy a magyar kisiparos és kis vállalkozó tőkével alig rendelkezik. Az állam és a főváros felismerték a kisipar válságos helyzetét s ezért helyes elgondolással iparkodtak egyrészt külön és e speciális célra alkotott hitelszervezetek útján a szükséges hiteltőkéket rendelkezésre bocsátani (Iparosok Országos Központi Szövetkezete, Budapesti Kisipari Hitelintézet Rt.,­ másrészt a kisipart közmunkákhoz jut­tatni. Több-kevesebb zökkenővel mind a két eszköz egyre jobban meg­felel a kitűzött célnak. Természetes azonban, hogy a közmunkákban való részeltetés az egyes iparosok csoportba­ szervezését teszi szükségessé s e téren még sok a nehézség, amit valószínűleg csak akkor lesz lehetséges kiküszöbölni, ha a közösségi érzet és akarat a kisiparostársadalomban erősebben ki fog fejlődni s a munkaszövetkezetekbe való tömörülés a maga valódi értelme szerint létrejöhet. A hitelnyújtás terén az elgondolás persze közelebb juthatott céljához, mert hiszen, az ilyen jellegű hitelezéssel szükségképen velejáró veszteségvállalás a közület vállaira hárult. Itt is eredményesebb és tökéletesebb lesz a munka, ha a közösség gondolata — amire ezeknek a szerveknek kellene az iparosságot ránevelni és rá­vezetni — megfelelő formákban kiépülhet. A középipar helyzete a tőke szempontjából bizonyos mértékig még rosszabb, mint a kisiparé. A saját tőke hiánya éppen úgy fennáll, mint a kisiparnál s ezért nem is igen tudott számottevő középipar kialakulni. A kisiparosság megvolt a múltban is, leszegényedett, kivérzett, de a maga tömegében legnagyobbrészt megmaradt és itt van, a középipar viszont nem alakulhatott ki nagyobb mértékben, éppen a tőkeszegénység okából. Rosszabb helyzetben van a kisiparnál azért is, mert hitelforrások nem állanak olyan mértékben a rendelkezésére, mint az utóbbinak.

Next