Kárpáti Igaz Szó, 1991. január-március (72. évfolyam, 1-62. szám)
1991-01-09 / 5. szám
Petőfi Sándor Segesvárnál esett el A Szovjetszkaja Kultúra c. lap közreműködésével végre lezárult a Petőfi Sándor Inirguzint halálával kapcsolatos kérdés. Emlékeztetni szeretnénk az olvasókat, miről is van szó. Petőfi Sándor 27 éves korában mn,d 1819. július 21-én a segesvári csatában. De hamarosan olyan hírekerjedtek el Magyarországon, hogy úgymond inon temeték el közös sírban ti lutri mezőn, hanem sebesülten fogságba került és a távoli szibéni bányákban sínylődik. Valnak , tanúk is, akik állítólag ■találkoztak Petőfivel, aki az orosz birodalom különböző vidékein élt Alekszacurtr Petrovics néven, s Petőfi— Petrovics 1806-ban halt meg Barguzinban és az ottani temetőben vaneltemetve«, jelentette ki 1940-ben Svngel Ferenc egykori magyar katona, akit a sors a Bajkálontúlra sodort. A burját helytörténészek 16 év elteltével újabb »fontos” részletekkel egészítették ki ezeket az adatokat. Kiderült, hogy Petrovicsot, a »titokzatos embert« megerősített őrizet mellett szállították Barguzinba, járatos volt az orvostudományban, a helyi neves emberek otthonaiban színi és dudásokat rendezett, barátkozott a száműzetésben levő Mihail Kuchelbecker dekabristával, aki, igaz, egyszer sem tett említést híres bajtársáról, nem írt Verseket és feleségül vette az ottani postamester lányát. Született egy fia, Alekszandr Petrovics tüdővészben halt meg. F. nyomok alapján 19811 nyarán a Megamorv—Petőfi Nemzetközi Expedíció felkutatta atitokzatos emberi sírját. A Morvai Ferenc magyar vállalkozó által szervezett expedíció résztnevei a következőket állították: a sírban talált csontok Petőfi Sándor csontjai. Érthető, hogy a szenzációs lelet iránt nem maradtak közömbösek a történészek és a nagy költő tisztelői. Petőfi honfitársai nem akarták elhinni, hogy a szabadságszerető költő ilyen könynyen megbékéltvolna a fogsággal, nyugodtan élt volna Barguzinban, lemondott volna a harcról, amelyre olyan szenvedélyesen és fáradhatatlanul szólított, ilyen gyorsan elfelejtette volna hőn szeretett feleségét, Szendrei Júliát és kisfiát, és nem próbált volna hírt adni magáról hozzátartozóinak és barátainak. 1990 januárjában egy nemzetközi bizottság V. Alekszejev akadémikus, a Szovjetunió TA Régészeti Intézetének igazgatója vezetésével szovjet részről, valamint magyar részről Harsányi L. professzor, a Magyar Tudományos Akadémia képviselőjének részvételével azt a megbízatást kapta, hogy ellenőrizze le Morvai Ferenc expedíciójának anyagait. Mi derült ki? Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, ismertetjük a törvényszéki orvostani szakértői bizottság szakvéleményének azokat a fő következtetéseit, amelyek nem szorulnak különösebb kommentárra: a síriban egy nő csontvázára bukkantak, aki minden valószínűség szerint európai származású volt, de nincs kizárva az európai— mongoloid származás sem. 23— 27 éves korban halt meg. Nos, hol keressék most Petőfi Sándor sírját? Határozottan állítjuk: a segesvári közös sírban. A költő halálának éppen ez a hivatalos verziója rtós a legvalószínűbb, vagy pontosabban szólva az egyedüli,. V. Zvjagin, a Szovjetunió Egészségügyi Minisztériuma Törvényszéki Orvostani Tudományos Kutató Intézete fizikai-műszaki osztályának vezetője NEM LESZ KÖZKEGYELEM Ezekben a napokban százezrek várták az amnesztiát. Az ürügy a Szovjetunió születésének napja lett volna. Azonban, amint megtudtuk, az államnak nincs szándékában szabadságot ajándékozni, ahogyan azt korábban tette, a hagyományok szerint. Erről beszélgetett el V. Seserbany, a lap tudósítója G. AGAMOVVAL, az ügyészség tudományos főmunkatársával. — Elképzelem, mi zajlik le azok lelkében, akik a szögesdrót mögött amnesztiát lentettek, és azokéban, akik odahaza vártak rájuk. Mi történt? — Még kérdi? Amikor az országban ilyen a társadalompolitikai helyzet, amikor a társadalmat elárasztotta a bűnözés, könnyelműség lenne még csak beszélni is az amnesztiáról. — Mindezt tudom. De hiszen a nyolcvanas évek elején sem volt alacsonyabb a bűnözési szint. Akkor azonban az állam megbocsátott a megtévedt embereknek... — Az elmúlt években olyan körülmények közepette fogadták el az amnesztiát, amikor egyszerűen nem volt hová tenni az elítélteket. A javító munkatáborok túlzsúfoltak voltak azok révén, akik olyan iűincselekményeket követtek el, ame A mai Törökország dinamikusan fejlődő ország. A fantos ipari, agrár- és szociális programok következetes megvalósítása a világ fejlett országai közé emelte. Törökországban maradéktalanul teljesítették az élelmiszerprogramot. Megoldódni látszik a lakáskérdés. Rohamosan fejlődik az ipar. A kedvező éghajlat, a természeti nevezetességek, a gazdag történelmi és kulturális örökség folytán egyre több turista látogat az országba. Felvételeinken: Kemal Atatürk mauzóleuma Ankarában; utcarészlet; az ősi Fiesz romjai. II. Kolesznyikov felvételei (TASZSZ) A TÁBORNOKOKAT IS MEGLOPJÁK Először V. Arhipov, a honvédelmi miniszter helyettesének lakásába törtek be. Később J. Salaim, a belügyi csapatok vezérkari főnökének apartmanjába. A lakások egy szinten vannak, csak szomszédos lépcsőházakban. Van ebben valamilyen intő törvényszerűség. A különbség csak az, hogy Katalin lakása riasztóberendezéssel volt felszerelve. ...A bűnözök este 9 óra körül érkeztek. Hosszú ideig keresgélték a kivilágítatlan ablakokat. Nem volt nehéz dolguk. A felső szinteket figyelmen kívül hagyták. A harmadik emeletnél nem mentek tovább. Valószínűleg abban a reményben, ha valami veszély adódik, kiugrattak az erkélyről. Miután kiszemelték a lakást, hosszú ideig csengettek. Ha senki nem jelentkezett, akkor megjelölték a lakást, hogy észre lehessen venni, kinyitották-e az ajtót. Majd éjfélkor megint visszatértek. Leellenőrizték a jelzést. Vajon nem verték-e le? A lépcsőházból kijutottak az erkélyre. Nem sokat teketóriáztak, hanem kinyitották az ablakot és behatoltak a lakásba. Nem kapkodtak, hanem kiválogatták a legdrágább és a legértékesebb holmikat. — A kerületben nehéz a helyzet — mondotta M. Oszkin, a belügyi osztály vezetője. — Olyan újabb bűncselekmények tapasztalhatók, amelyek nem jellemzők társadalmunkra. Például komolyan megfenyegették Karisza Medvegyet, a kerületi tanács képviselőjét, úgy néz ki, hogy ma veszélyes társadalmi tevékenységgel foglalkozni. Egyeseket zavarnak a becsületes emberek. A lopásokról nem is érdemes szólni, mivel ezek igen elterjedt bűncselekmények. Két nappal ezelőtt például lelepleztünk egy négy főből álló csoportot, amely kocsifosztogatással foglalkozott. Arhipov lakásának kifosztása sajátos ellenőrzés alatt áll, és nemcsak azért, mert tábornok. A tolvajok nagyon ravaszak, ügyesek és arcátlanok. ...A riasztóberendezés jelzését Jurij Andrianov és Szergej Bobov milicisták észlelték. Segítséget kértek, hiszen nem tudhatták, hogy a bűnözök hányan vannak és mivel vannak felfegyverkezve. A bűnözök pedig eközben épp konyakoztak, és uborkát ropogtattak. Fiatal koruk ellenére, az egyik 19 éves, a másik 22 éves volt, eléggé hidegvérüieknek bizonyultak. Csak azután adták meg magukat, miután kiürítették az üveget. — Köztudott, hogy a lakásbetöréseket általában délelőtt 10 és 12 óra között követik el — magyarázták nekem a bűnözők taktikáját. — Ekkor a legvalószínűbb, hogy nem találják odahaza a lakástulajdonosokat. Egy évvel ezelőtt szintén feltártunk egy fosztogatást ugyanebben a házban. Ezt is nappal követték el. A manapság a lakásbetörők egyre találékonyabbak és rafináltabbak. V. Cserepanov mme lyek a társadalomra nézve nem voltak veszélyesek. Az elhelyezési gondok miatt időről időre »tehermentesíteni« kellett a büntetésvégrehajtási intézményeket. Jelenleg gyökeresen megváltozott a helyzet. Az országban végbemenő demokratikus átalakulások kihatottak a bírósági gyakorlatra is. Ennek eredményeképpen a nem túl nagy társadalmi veszélyt jelentőbűncselekményeket elkövető állampolgárok többségét nem büntetik szabadságvesztéssel. A lágerekben manapság minden második elitélt súlyos bűncselekményért ül. Minden ötödik kényszerkezelésre szorul. — Mégis, az amnesztia fő célja az, hogy megkönnyítse azok sorsát, akik büntetésüket töltik. Végül is ez jótékonysági cselekedet. Azt jelenti-e, hogy a társadalom sokkal kegyetlenebb álláspontra helyezkedik az elítéltekkel szemben? — A hetvenes—nyolcvanas években a serdülő bűnözők, a nők, a rokkantak, az időseik, a háború résztvevői részesültek amnesztiában. Általában ezek a személyek feltételesen kerültek szabadlábra, és építkezéseikre irányították őket. Azonban megérkezve az építkezésekre, amelyek még nem voltak felkészülve az olcsó munkaerő fogadására, italoztak, megsérülték a rendet... Ennek következtében kb. 30 százalékuk visszakerült a börtönbe. Ezzel az amnesztia a visszaeső bűnözők számát gyarapította. — Amennyire tudom, amnesztiában általában a forradalom jubileumai alkalmából, a Szovjetunió megalakulásának évfordulója, a győzelem napja alkalmából részesültek. Minden új vezetésnek megvoltak a maga amnesztiái — Hruscsovnak, Brezsnyevnek, Andropovnak, Gorbacsovnak.. — Egy amnesztia sem — s ezekből 1945 után húsz volt, kivéve 53 »hideg nyarának« amnesztiáit, amikor a március 27-i rendelet értelmében több mint egymillió veszélyes visszaeső bűnözőt engedtek szabadon — állt kapcsolatban azzal, hogy új ember került az ország vezetésébe. Bár az amnesztia kezdeményezése rendszerint fentről indult ki. — Jelenti-e ez azt, hogy az amnesztia, mint a múlt csökevénye, a feledés homályába merült? — Ha elvontan fogalmaznánk, akkor a hagyományból kiindulva a közkegyelem ürügyéül a Szovjetunió megalakulásának 1992-ben esedékes 70. évfordulója és a nagy honvédő háborúban aratott győzelem 1995. évi 50. évfordulója szolgálna. Ezt azonban, mint mondani szokás, még meg kell érni.