Kárpáti Igaz Szó, 2000. október-december (81. évfolyam, 141-188. szám)

2000-10-05 / 141. szám

2. Kárpáti Igaz Szó Tartalmasan ünnepelt a megyeszékhely (Befejezés) Ezeket az alkotásokat pedig a filharmónia kamarazene­­kara, a zeneművészeti szak­középiskola népi hangszeres zenekara, a Cantus kama­rakórus, Natália Viszkca or­gonista, érdemes művész, Okszana Ilnicka énekes szó­lista, érdemes művész és mások szólaltatták meg ma­gas színvonalon. A képzőművészet iránt "ér­deklődő ungváriakra is gon­doltak. A Kárpátaljai Me­gyei Boksay Szépművészeti Múzeumban kiállítás nyílt Vlagyimir Klimkovics festő képeiből. A tárlatnyitáson felszólalók — Sztepan Szember ungvári polgár­­mester, Emil Landovszkij polgármester-helyettes és Vaszil Haborec, a műve­lődési főosztály vezetője — hangsúlyozták, hogy nem véletlenül esett a választás erre a művészre, mivel mun­káinak zöme Ungvárt áb­rázolja, tehát a kiállítás jól illeszkedik a város napja rendezvénysorozatába. S valóban, ha szétnézünk a múzeum két termében, azt tapasztaljuk, hogy megyei székvárosunk nevezetessé­gei, régi épületei, utcái, parkjai köszönnek vissza a vásznakról: a vár, a Káptalan utca, de itt van a város széles panorámája is madártávlat­ból. Néhány munka Ungvár környékét örökíti meg­­— a nevickei várat, a nevickei duzzasztót az Ungon, a haj­nali derengésbe burkolózó Gerényi, Onokóc egy rész­letét. A Függetlenség parton aszfaltrajz-versenyen mérték össze teremtő fantáziával párosuló tehetségüket az ungvári gyerekek, a Posta téren pedig diszkózhattak a fiatalok. Az Ungvár napja rendez­vénysorozat keretében szer­vezett programok közül ki­emelkedett a Posta téren vasárnap délután tartott ün­nepség. A megyeközpont minden tekintetben sokszínű, Kár­pátalja gazdasági, kulturális, politikai centruma. Történel­mi múltja ezredévre nyúlik vissza, patinás épületei jel­zik, múltjára büszke fejlődő európai város. A vár, a görög katolikus székesegyház, megannyi műemlék az előt­tünk járt nemzedékek szor­galmát bizonyítják, ezek megőrzése pedig jelzi, hogy mostani lakói valóban ott­honuknak érzik az Ung-parti települést, a fiatalok nagy száma pedig annak a bi­zonyítéka, hogy Ungvárnak van jövője — mondta be­vezetőjében Sztepan Szem­ber polgármester. Ungvár igazi európai város — emelte ki köszön­tőjében Viktor Baloga, a megyei állami közigazgatás elnöke. A városnak szá­mos híres szülöttje volt és van, akik tevékenységükkel nem csupán helyben, hanem országszerte, sőt világszerte is öregbítették Ungvár hír­nevét. Erre a városra joggal lehet büszke valamennyi la­kója. Nuszer Ernő, a megyei tanács elnökhelyettese az ifjúság váro­saként említette Ungvári. Meg­jegyezte, hogy az ilyen ünnepsé­gek fontosak és sokatmondóak, mivel közösséget formálnak. A történelmi előzményeket vázolta köszön­tőjében Sufrics Nesztor parla­menti képviselő, aki elmondta: büszke arra, hogy e város szü­lötte. A képviselő nagyra értékelte az első szabadon választott ungvári képvise­lőtestület azon tettét, hogy elsőként állt ki a demokrácia mellett, amikor Moszkvában­­megkísérelték a kommuniz­mus restaurációját. Sufrics Nesztor felolvasta azt az üdvözletét, melyet Viktor Medvedcsuk, a parlament első elnökhelyettese intézett Ungvár vezetőihez és la­kóihoz. A városi tanács legutóbbi ülésszakán döntés született az Ungvár díszpolgára cím odaítéléséről. E megtisztelő elismerésben Spenik Ottó professzor, az Ukrán Nem­zeti Tudományos Akadémia levelező tagja, az akadémia ungvári elektronfizikai kuta­tóintézetének igazgatója, Ivan Oznobkin, a Tisza Ter­melési Egyesülés nyugal­mazott igazgatója és Kont­­ratovics Ernő festőművész részesült. A kitüntetésről tanúskodó oklevelet Sztepan Szember adta át. Ő nyújtotta át azokat a díszokleveleket is, amelyekkel a kultúra, a közművelődés, a közoktatás, a társadalmi élet, a gaz­daság, a művészetek terén kiemelkedő teljesítményt nyújtókat jutalmaztak. Az ünnepség hivatalos ré­sze után nagyszabású kon­cert következett. Barát Mihály Horváth Sándor Fotó: Markovics Mátyás Karnevál és vásár (Befejezés) Délután a BMKSZ szer­vezésében került sor a Fedák Sári-emléktábla felavatására szülőháza, az egykori Fedák­­kastély falán (ma a Kár­pátaljai Református Egyház püspöki hivatala). Az em­léktábla domborművének al­kotója Tóth Emőke zsennyei szobrászművész. A felszó­lalók — Zubánics László történész, a Beregi Hírlap főszerkesztője, Pirigyi Béla, a BMKSZ elnöke, Revák István, a járási tanács el­nöke, Zsupán József pol­gármester — ismertették a neves színésznő életútját, illetve méltatták munkás­ságát. Dalmay Árpád, az emléktábla-állítás kezdemé­nyezője a színésznő reha­bilitálásának fontosságát hangsúlyozta. Horkay Sá­muel, a KMKSZ beregszászi városi szervezetének elnöke kiemelte, hogy Fedák Sári azért tudott naggyá lenni, mert becsvágya mellé szí­vósság és kitartás, is pá­rosult. Horkay László re­formátus püspök ünnepi kö­szöntőjében a szeretet, a megbocsátás fontosságára hívta fel a figyelmet. Nagy szeretettel köszöntötte az egybegyűlteket Szuromi An­tal, Magyarország ungvári konzulja. Az ünnepséget Dé­­vay Nagy Kamilla művésznő és a tanítvány, a beregszászi Csobolya József, illetve a Vérke-parti városból elszár­mazott Beregszászi Olga elő­adása tette még gazdagabbá. Igen sok érdeklődőt von­zott a szépségkirálynő-vá­­lasztás. Beregszász 2000 szépe a beregszászi Natasa Boriszevics lett. Ezen a ren­dezvényen került sor a Miss Bereginfo díj átadására is. A nyertes Orosz Márta (Be­regszász) lett. A fesztivál keretében ke­rült sor a Pro Urbe-díjak és a Beregszász díszpolgára cím átadására is. Idén két év — az 1998-as és a 2000-es — díjait adta át Zsupán József, Beregszász polgármestere és Pirigyi Béla,­a BMKSZ el­nöke. Az 1998-as Pro Urbe-díjat Jaroszlava Bandurovicsnak, az Ukrán Drámai Színház egykori rendezőjének ítélte oda a képviselőtestület, aki sajnos abban az évben el­hunyt, így már nem vehette át személyesen a megtisztelő kitüntetést. A ’98-as Pro Urbe-díjat (posztumusz) Drávai Gizellának adomá­nyozta a BMKSZ és a kép­­viselőtestület. A városi tanács képvise­­­lőtestü­lete 2000-ben a Pro Urbe-díjat posztumusz Ivan Hricnek, a beregszászi ok­tatási osztály egykori tan­­felügyelőjének ítélte. A BMKSZ ebben az évben Or­­tutay Zsuzsa keramikust je­lölte a Pro Urbe-díjra, aki­nek munkáját Beregszászban számtalan emléktábla őrzi. Idén dr. Lehr György minisz­teri főtanácsos kapta a Be­regszász díszpolgára címet. A fesztivál második nap­jának leglátványosabb része kétségkívül a virágkarnevál és az Oázis parkban tartott termény-, illetve virágki­állítás volt. A város és járás iskolái igazán kitettek ma­gukért, hisz olyan virágkom­pozíciókkal vonultak fel, amivel akár a debreceni vi­rágkarneválra is benevez­hettek volna. A felvonuláson kétségkívül a beregardóiak aratták le a babérokat, fel­díszített szekéren népvise­letbe öltözött lányok és fiúk énekeltek, virágkalapban, virágesernyővel és virág­kosárral vonultak a legki­sebbek. És szombaton egész nap szólt a zene az Oázis park­ban, főtt a bográcsgulyás, repült a hinta... Aki eljött, az jól is érezte magát. Mé­giscsak szükség van ezekre a rendezvényekre, mert a mindennapi rohanásban ilyenkor kicsit megpihe­nünk, barátkozunk, beszél­getünk, találkozunk rég nem látott ismerőseinkkel. (kovács) Hazai élet 2000. október 5., csütörtök Az Olvasóhoz Rendhagyó, mind formá­jában, mind tartalmában, mind pedig terjedelmében a megszokottól minden vo­natkozásában eltérő lapot tart a kezében a kedves olvasó, hiszen legutóbb va­lamikor az úgynevezett »ku­pon-korszakban« jelent meg ehhez hasonló. Akkor a sú­lyos gazdasági nehézség, a krónikus papírhiány kény­szerítette rá a szerkesztő­séget a lapterjedelem leszű­kítésére, ami a­­kor első­sorban és mindenekelőtt az újság létét és túlélését volt hivatva bizonyítani. Most viszont egészen más okai vannak a keddi lapszám ki­maradásának, illetve a mai újság, »megcsonkításának«. Ezúttal ugyanis valami kü­lönös, hihetetlen, egybén szólva is felháborítóan alat­tomos esemény történt szer­kesztőségünkben. Betöréses rablás áldozatai lettünk. A múlt hét péntekén, szombati lapszámunk lea­dását követően valamikor este—éjszaka betörő(k­) járt(ak) szerkesztőségünk számítógép-központjában, teljes egészében tönkretéve, »kibelezve« azokat a kom­putereket, amelyeken az új­ság készül. A tolvaj vagy a tolvajok magukkal vitték a lapkészítés legbonyolultabb fázisában használt számí­tógépek alapjait, videokár­tyáit, merevlemezeit. A lo­pás úgy derült ki, hogy a hétvégén karbantartást végző rendszergazda nem tudta be­indítani a számítógépeket. Az ügyben a rendőrség már szombaton megindította a nyomozást. Dióhéjban ennyi történt. A kár előzetes becslések szerint jócskán meghaladja az 1 ezer dollárt, ám ez csu­pán az elvitt alkatrészek fel­becsült értéke. A realitás ugyanis egészen más, mivel a tönkretett gépeket egy­szerűen nem lehet felújítani, tehát helyettük mindenkép­pen újakat kell vásárolnunk, ami pedig már lényegesen megnöveli a költségeket. Ez azonban a dolognak csupán az egyik oldala. Az új gé­peken ugyanis még nem lehet újságot készíteni, hiszen szükség van hozzá a megfelelő, újságkészítéshez szükséges programokra, és azok rendszerezésére, mivel a programok önmagukban is csupán több millió adat hal­mazát jelentik, így azok rendszerezése fölöttébb idő­igényes, számításaink sze­rint mindenképpen egy hét­nél több időt vesz­ igénybe, következésképpen­­ addig kényszerűségből — Vaszil Ilnickij vezérigazgató ön­zetlen felajánlásának kö­szönhetően — a megyei kia­dóvállalat készíti lapunkat, ám lehetőségeik miatt ki­sebb terjedelemben, amiért kedves olvasóink szíves el­nézését és megértését kér­jük. Érdeklődésből, együttér­zésből és megértésből, gond­­jaink­ bajaink átéléséből az elmúlt napokban nem is volt hiány. Nagyon sok olvasónk és barátunk keresett meg bennünket itthonról és kül­földről is személyesen és telefonon egyaránt. Akadt olyan kedves olvasónk is, aki például felajánlotta, hogy gyűjtést szervez a falujában, mert egyszerűen nem tudja elképzelni azt, hogy a Kár­páti Igaz Szó ne jelenjen meg. Az elsők között reagált gondjainkra a Magyar Új­ságírók Kárpátaljai Szövet­sége. Jóleső érzéssel töltött el bennünket az is, hogy kollégáink, a DINAU hír­­ügynökség, a Szribna Zemlja FESZT, a Sztarij Zamok, stb., valamint az anyaországi médiumok — köztük a Nép­­szabadság, az­ MTI, a Ma­gyar Rádió, az RTL Klub, a Duna Televízió, a deb­receni regionális televízió, stb. — a velünk történtek gyors közreadásával igye­keztek rajtunk segíteni. Kü­lön nyilatkozatot fogalmazott meg a Magyar Újságírók Közössége. És nagy örömünkre, nincs hiány segítő szándékból sem. Hétfőn gyorssegélyként a megyei állami közigaz­gatás 5 ezer hrivnyát utalt át a számlánkra, és jelezte anyagi hozzájárulását ne­hézségeink megoldásához a budapesti székhelyű Illyés Gyula Közalapítvány is. Ma­gyarán szólva: gondjainkban nem maradtunk magunkra, amiért ezúton is szeretnénk kifejezni hálánkat és köszö­­netünket. Mindebben ugyan­is mi a szerkesztőségünk, és mindenekelőtt a 80 éves Kárpáti Igaz Szó iránti tisz­­teleti megbecsülés és el­ismerés megnyilvánulását látjuk, s nem utolsósorban azt, hogy amit teszünk és ahogyan teszünk, talán még­sem hiábavaló. Erdélyi Gábor

Next