Kárpáti Igaz Szó, 2001. április-június (82. évfolyam, 48-93. szám)

2001-04-03 / 48. szám

2. Kárpáti Igai Szó Nemzetközi élet, hazai élet 2001. április 3., kedd Milosevic börtönben Mintegy hétórás tárgyalás­­sorozatot követően vasárnap hajnalban véget ért a Slobo­dan Milosevic sorsa körüli belgrádi dráma: a volt jugo­szláv elnök vérontás nélkül megadta magát az igazságügyi szerveknek és a belgrádi köz­ponti börtönbe szállították. Hivatalos belgrádi források közlése szerint Milosevicet hajnali fél öt körül vették őri­zetbe az előkelő Dedinje ne­gyedben fekvő jugoszláv el­nöki rezidencián, ahol a po­litikus a hatalomból tavaly ok­tóberben történt távozása óta lakott. Milosevic nem tanúsí­tott ellenállást és a rendőrség sem alkalmazott kényszerítő intézkedést. Milosevicet át­adták a vizsgálóbírónak. Belgrádi tévék vasárnap ko­ra reggel egymás után sugá­roztak olyan felvételeket, amelyeken terepjárók kísére­tében három személygépkocsi hagyta el a rendőrség által nagy erőkkel körülvett rezi­denciát, illetve hajtott be ké­sőbb a belgrádi központi börtönbe. Milosevicet szolgálati be­osztással való visszaéléssel és bűnszövetkezetben való rész­vétellel gyanúsítják. Az őrizetbe vételéről szóló első hírek előtt a közelben tar­tózkodó újságírók öt lövést hallottak a rezidencia felől. Belgrádi sajtójelentések sze­rint ez Milosevic magántest­ , őreinek vezetője, Sinisa Vu­­cinic őrizetbe vétele idején történt és Vucinic ellenállást tanúsított. Dusan Mihajlovic szerb belügyminiszter a B92 belgrádi tévének elmondta, hogy a lövéseket Milosevic Marija nevű lánya adta le dü­hében, de a lövedékek senkit sem találtak el. Egyelőre nem tudni, hogy mi történt a Miloseviccsel együtt az épületben tartóz­kodott többi személlyel, azaz fegyveres testőreivel, család­tagjaival és a rezidencia sze­mélyzetével. Milosevic letartóztatásáról összesen mintegy hétórás tár­gyalássorozat folyt azután, hogy a rendőrség szombaton hajnalban sikertelen kísérletet tett a volt államfő előállítá­sára. Milosevic péntek dél­utántól kezdve két napon át­ nem volt hajlandó átvenni a bírósági idézést, feladni magát a hatóságoknak; a BK TV ér­tesülése szerint szombaton többször is elutasította, hogy megadja magát. A világ által lélegzetvissza­fojtva figyelt drámai esemé­nyek sorában a belgrádi veze­tés szombaton határozott tá­mogatásáról biztosította a le­tartóztatást célzó rendőrségi akciót és kilátásba helyezte, hogy Milosevicet őrizetbe vé­tele után fegyveres felkelésre való buzdítás miatt is elítélik. A volt elnök megadásáról szombat éjszaka tárgyalások folytak a rezidencián, ame­lyekbe Milosevicet pártjának mérsékelt tagjai is bekapcso­lódtak. A Politika belgrádi té­vé szerb szocialista forrásból úgy értesült, hogy Vojislav Kostunica jugoszláv és Milan Milutinovic szerb elnök is be­szélt Miloseviccsel, ered­ménytelenül. A Politika for­rása szerint a rendőrség haj­nalban az akció megismétlé­sére készült, ami egy »klasszi­kus deszantos akciót« jelentett volna. A hírekből ítélve a végki­fejlet másként is alakulhatott volna. Az éjszaka folyamán jelentősen megerősítették a re­zidencia köré vezényelt rend­őri egységeket. Egyelőre nem tudni, hogy mi volt a döntő tényező, amely Milosevicet rábírta a megadásra. Önégető pakisztáni Felgyújtotta magát hétfőn Canberrában az ausztrál par­lament előtt egy pakisztáni férfi, hogy így tiltakozzon a helyi bevándorlási törvény visszásságai ellen. A szörnyű öngyilkossági kí­sérletnek egy iskolás csoport is szemtanúja volt, és akadt, aki azt hitte, hogy egy filmet forgatnak kaszkadőrrel. A ma­gát benzinnel leöntő, pillana­tok alatt lángba boruló férfit a parlament biztonsági őrei oltották el, majd egy sydney-i kórház égési sérülésekre sza­kosodott osztályára szállítot­ták. Állapota válságos. Philip Ruddock bevándor­lásügyi miniszter az AP jelen­tése szerint elmondta: a férfi már évekkel ezelőtt letelepe­dési engedélyt kapott Auszt­ráliában, de a hatóságok el­utasították azt a kérvényét, hogy családját is maga után hozassa. Távirati stílusban A Közép-Tiszán Tiszafüred és Tiszabő között a korábbi napokhoz hasonlóan igen lassú az apadás, Szolnok környékén pedig már három napja változatlan a vízállás — hangzott el a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság szombati szolnoki sajtótájékoztatóján. A szolnoki aktuális vízállás 836 centiméter, amely több mint 2 méterrel kevesebb a tavaly mért 1041 centiméteres rekordnál. Nem lesz tragédia, ha a jövő évi prágai csúcsértekez­leten Románia nem kap meghívást a NATO-csatlakozásra — jelentette ki Ion Iliescu román államfő a hétfői román sajtónak adott nyilatkozatában, miután a hét végén »első nekifutásra« nem sikerült aláírni azt a dokumentumot, amely Románia NATO-csatlakozásának össztársadalmi támogatottságát hivatott bizonyítani. A román elnök kezdeményezésére szombaton a Bukarest melletti Snagov üdülőhelyen az ország vezető politikusai és a civil szervezetek képviselői a »NATO 2002 Fórum« elnevezésű összejövetel keretében tárgyalták meg az ország NATO-csatlakozásának támogatására felszólító nyilatkozat tervezetét. A Románia állampolgáraihoz és a NATO-tagországok közvéleményéhez intézendő felhívás szövegét azonban csak szerdán véglegesítik, miután a tanácskozáson számos bírálat érte a dokumentum tervezett szövegét. Merényletek Nepálban Harmincöt halálos áldozata volt annak a két támadásnak, amelyeket hétfőre virradóra intéztek nepáli maoista gerillák helyi rendőrőrsök ellen. A nepáli belügyminisztérium közleménye szerint a fegyve­resek az ország nyugati részén fekvő Rukum megyében támad­tak meg egy központot, harminc rendőrt megöltek, tizennégyet megsebesítettek és elvágták az őrs telefonvonalait. A közép­nepáli Dolaka megyében hajnalban lezajlott összecsapásokban öt rendőr és három gerilla vesztette életét, további 13 rendőr megsebesült. A nepáli szélsőbaloldali harcosok, akik a Reuters szerint ideológiai szempontból leginkább a Peruban tevékenykedő Fényes Ösvény gerillaszervezethez állnak közel, 1996 február­ban indították meg a fegyveres harcot az alkotmányos királyság ellen, hogy »kommunista köztársaságot hozzanak létre.­ Azóta az erőszakos cselekményekben több mint 1550-en haltak meg, közülük 260 rendőr. A lázadás immár kiterjedt az ország 75 közigazgatási területéből 30-ra. Az ellenségeskedések meg­fékezésére kezdett tárgyalások tavaly novemberben kudarcba fulladtak, a kormány és a gerillák egymást vádolták azzal, hogy nem veszik komolyan a párbeszédet. A közelmúltban a moz­galom merényletekkel fenyegetőzött az április 6-i általános sztrájk közeledtével. A sztrájk célja az, hogy mondjon le a nemzeti légitársasággal kapcsolatos gyanús üzlettel vádolt miniszterelnök, Giridzsa Praszad Koirala. Fegyverek az exelnök rezidenciáján Nagy mennyiségű fegyvert találtak vasárnap este Slobo­dan Milosevic volt jugoszláv államfő belgrádi rezidenciá­ján. Magát meg nem nevező, a szerb belügyminisztériumhoz közelálló forrás szerint, ame­lyet az AFP idézett, többek között harminc automata fegyvert, három géppuskát, egy akna­vetőt, valamint nagy mennyi­ségű lőszert és kézigránátot ta­láltak a rendőrök a villában végrehajtott házkutatás után. Milosevic lányánál is találtak három, 9 milliméteres pisz­tolyt, és egy kis kaliberű kézifegyvert. A már idézett informátor szerint a Milosevic letartózta­tásakor végrehajtott rendőrro­hamban legalább húszan éle­tüket vesztették. A B92 független rádió sze­rint »kompromittáló doku­mentumokra« találtak Sinisa Vucinicnél, a volt elnök test­őrségének parancsnokánál »egy fegyveres felkelés tervé­ről­. A japán kormány hétfőn üd­vözölte Slobodan Milosevic letartóztatását és arra szólítot­ta fel a belgrádi kormányt, hogy működjön együtt a hágai nemzetközi törvényszékkel a háborús bűnökkel vádolt egy­kori államfő elítélésében. Ha­sonlóan nyilatkozott Jean Chrétien kanadai kormányfő is, aki üdvözölte azt a tényt, hogy Vojislav Kostunica el­nök és demokratikusan vá­lasztott kormánya elkötelezett a »törvényesség iránt« és el akarja számoltatni bűneiért a Milosevic-rezsimet. Greenpeace-tagok letartóztatása A brit rendőrség vasárnap este őrizetbe vette a Green­peace nemzetközi környezet­védelmi szervezet 17 tagját, akik egy tengeri olajfúróto­rony elfoglalásával tiltakoztak az általános légköri felme­legedés fokozása ellen. Az aktivisták Északkelet- Skócia partjainál, Inverness közelében az amerikai Cono­co olajtermelő cég hétfőre ter­vezett fúrását igyekeztek meg­­akadályozn­i, és néhány társuk­nak sikerült elkerülniük a ha­tóság embereit. A cég közle­ményben tiltakozott az erősza­kos akció ellen, amely szerinte az aktivistáik és a fúrótornyon dolgozók életét egyaránt veszélyeztette. A Greenpeace — akárcsak más cégeket — felelősnek tartja a Conocót a felmelege­dés jelenségéért. Az aktivisták az Olaj öt feliratot igyekeztek ráfesteni a fúróberendezésre. A csoport egy része a letar­­tóztatá­sok ellenére folytatta az akciót. Alagút a börtön alatt Csaknem teljesen kész alag­­útra bukkant a brazil rend­őrség Latin-Amerika legna­gyobb börtöne alatt Sao Paulóban. A mintegy 40 méter hosszú alagút egy közeli házban kez­dődik, és már túlhaladta a bör­tön falait, jóllehet felfelé még fúrni kellett volna egy keveset ahhoz, hogy a fegyintézet felszínére bukkanjon — kö­zölte a rendőrség egyik szóvi­vője. Az említett házban le­tartóztattak­ három férfit és egy nőt, továbbá lefoglaltak egy vízpumpát­, csákányokat, munkaruhákat, föld alatti vi­lágításra alkalmas lámpákat és egy kisteherautót is, amelyen a kiásott földet szállították el. Buszbaleset Peruban Legalább tizennyolcan vesztették életüket Peru dél­keleti részén, ahol egy autó­busz egy vízmosásba zuhant. A vasárnapi baleset sérült­jeinek száma meghaladja a negyvenet. A rendőrség sze­rint a nagyszámú áldozattal já­ró tömeges balesetet a gyors­hajtás okozta a bőséges csa­padékkal biztatott veszélyes út­szakaszon. Heti körkérdésünk: Van-e kedve humorizálni? Bodnárné Turóczy Tünde, tanár (Kaszony): Mások véleménye szerint jó humorérzékkel áldott meg a sors. Élethelyzetekben, ha lehet, humorosan, tréfálkozva állok hozzá a dolgokhoz. De ha látom az illető szemén, hogy nem veszi a lapot, akkor igyekszem komolyra terelni a szót. Mostanság inkább ironizálni szoktam, mert, hogy csak egy kiragadott példát említsek, utoljára március első felében kaptunk fizetést, de az olyan rég­voltnak (és kevésnek) tűnik, hogy már történelem. Demeter Viktória, Beregszász: Az elmúlt hetek szomorú eseményein túllépve és a feltett kér­désre koncentrálva egy gyerekkori emlékkép elevenedik meg előt­tem. A szomszédunkban Jenő bácsi az unokáinak mozitermet ren­dezett be a pincében, ahol a környékbeli gyerekeknek is diafilme­­ket vetített. Többször is láttam azt a történetet, amelyben két testvér fáért ment az erdőbe. Az egyik szorgos volt, de búskomor, a másik kevésbé szorgalmas, de vidám fickó. Az előbbit megtá­madták a medvék és majdnem odaveszett. Értesülve erről, a másik harmonikával a kezében, vidám énekszóval indult az erdő­­­be, ahol a medvéket előbb táncra perdítette, majd azok még segítet­tek is neki a fahordásban. Számomra ebből az a tanulság, hogy jó humorérzékkel sok nehézségen átlendülhet az ember. Persze a komoly dolgokat semmiképp sem szabad elbagatellizálni. Galajda Miklós, beregszászi gépkocsivezető. Jómagam sem vetem meg a szolid mókát, a jópofa ugratásokat, ám, leginkább azt a humort értékelem, amely nem abszurd kitalá­­ciókon alapszik, amelyről nem ordít az, hogy pihent agyak szüle­ménye. Az a fajta humor az igazi, amely ugyanúgy hozzátartozik mindennapjainkhoz, mint a kenyér és a levegő. Vannak emberek, akik életének szerves része a humor. Ilyen a szomszédunkban lakó özvegyember, Pista bácsi, akinek szállóigé­vé vált mondását a környéken sokan emlegetik. Egy számára nyil­vánvalóan veszteséges üzlet végén ugyanis elégedetten dörzsölte a markát, s így kiáltott fel: »Ki járt jól!? Hát a papa!« Az öreg egy szomorú májusi reggelen arra ébredt, hogy a kóbor­kutyák beszabadultak az ólba, s elpusztították hét gyönyörű szép libáját. Nem sírt és nem átkozódott. Az egyetlen sánta, csodával határos módon megmenekült, amúgy kedvetlenül legelésző liba mellett üldögélve sóhajtva csak ennyit mondott: »Most már végleg összetartozunk, ugyanúgy árva vagy te is, mint én.« Gazda Ilona, Munkács: Nincs. Netán attól legyen, kerekedjen vicces kedvem, hogy öt­ven valamennyi hrivnya nyugdíjból kell megélnem, holott a rend­szer annak idején egy gépkocsitól vagy egy tisztes kis ház árától szabadított meg azáltal, hogy az életem során kínkeservesen ösz­­szespórolt pénzem elveszett? Valamikor azt hittem, hogy míg élek, elég lesz nyugdíjkiegészítésként. Mert dehogy akartam én kocsit venni. És tessék! Persze, nem állítom, hogy engem nem lehet megmosolyogtatni. Komorságra sem tettem fogadalmat, de a humorérzékem megkopott, fanyarrá vált. Amit sajnálok, mert ezzel a sorsomat is megkeserítem. Talán, ha visszakapnám a pén­zem. Ha...ha... ha. Horvát Bertalan, a Romani Jage, roma lap magyar kiadásának szerkesztője: Köztudott, hogy a romákon inkább élcelődnek, mintsem ők hu­morizálnának. Jómagam tudok derülni a cigány-vicceken is, ameny­­nyiben szellemesek, s nem rosszindulatúak. Társaságban magam is elmondok egy-két ilyen adomát. Ami a konkrét kérdést illeti, sajnos nem sok okunk van a humorizálásra, s ez nem csupán a romákra érvényes. Viszont az is igaz, hogy a jókedv olyan, mint a só. Csak egy csipetnyi kell belőle, s máris jobb minden. Ha az a kicsi hiányzik, az egész nem ér semmit. Marcsák Gabriella, Ungvár: Vidám, nevetésre, kacagásra, jó mókára fogékony embernek tartom magamat. Fiatal koromban, bár a korról inkább ne beszél­jünk, imádtam a vidám, jókedvű embereket. Életem folyása azon­ban fokozatosan elvette ezt a töretlennek hitt jókedvemet. Nem mondom, ma is szeretem a humort, a jó kabarétréfákat, de a vidám társaságok kora, a jókedvű bulik ma már a múlt szép emlékeivé váltak. Időnként azért jólesik elnosztalgiázni, felidézni az emléke­ket. Ilyenkor elmosolyodik az ember, de a felhőtlen kacagásra, sajnos, egyre kevesebb az ok. Az ember, ahogy korosodik, sorra veszíti el a szeretteit, ami már önmagában sem vidám dolog. A mindennapok megélhetési gondjai pedig a maradék jókedvet is kiölik az emberből. Azaz, kedvem volna humorizálni, de az élet... Mészáros János, Ungvár: Hogy van-e kedvem viccelődni? Hát persze! Hisz egyebem sincs, mint a humorérzékem. Amiből persze nem lehet megélni, sok esetben viszont a humor megkönnyíti a megpróbáltatások elvise­lését, enyhíti a gondokat. Egyébként az életfilozófiám a derű(lá­­tás), amit egy vicc tükröz a legtalálóbban, mely szerint ki hogyan ítéli meg a poloskát és a konyakot... A pesszimista szerint a ko­nyaknak poloskaszaga van, míg az optimista azt állítja: ennek a bogárnak milyen jó konyakillata van... Ez, kérem, a túlélés kvin­tesszenciája is lehet. Én mindenesetre ehhez tartom magam. S jó néhány évtizede bejön már. Akkor meg? Szabó János, Tekeháza. Hogy van-e kedvem humorizálni? Még kérdezik, amikor össze­dőlt a házam?! Se a cserepet, se a vályogot nem tudtam megmen­teni. A kutam is telement szennyvízzel. A lajtoskocsiról hoztam, amennyit tudtam. Hogy miért öblögetem ezt a boroshordót? Kell a bornak. A szőlőmnek nem esett baja. Akkor pedig borom is lesz az idén. Nemde? Szvetelszky Emil nyugdíjas, Ungvár: Jogosan mondhatnám azt is, hogy nincs kedvem humorizálni. Keményen dolgoztam egész életemben, csaknem ötvenévi mun­kaidő áll mögöttem, a nyugdíjam pedig nesze semmi, fogd meg jól. Ezek után ugyebár lehetnék csalódott, megkeseredett ember. Nem vagyok az. Megpróbáltam túltenni magam a nehézségeken. Keresem az emberek társaságát, szeretek beszélgetni. Jó alkalom ehhez, hogy van egy kis baráti köröm, a hétvégeken kiruccanunk a természetbe. Ilyenkor sok mindenről szót ejtünk, megosztjuk egy­mással a gondokat-bajokat, de viccelődünk, tréfálkozunk is. Meg­győződésem, hogy a humornak helye, szerepe van az életben. Sőt, a magamfajta ember számára az élet csakis így képzelhető el, a szürke mindennapok így válnak elviselhetővé.

Next