Kárpáti Igaz Szó, 2002. október-december (83. évfolyam, 141-189. szám)
2002-10-01 / 141. szám
2002. október 1., kedd Hazai élet Visszaszáll az eszenyi turulmadár Több száz helybeli és sok, a településről elszármazott személy vett részt az Eszenyi hazahívogató napon. A gazdag program központi rendezvénye az I. világháborúban hősi halált halt honvédek turulos emlékoszlopának avatása volt. Az ünnepséget Kovács Ferenc polgármester nyitotta meg, aki elmondta, hogy a református templom előtti téren először 1941 májusában állítottak emléket az első világégésben hősi halált halt 25 eszenyi honvédnek. Azt az oszlopot a szovjet csapatok után bevonuló partizánok lerombolták. Az idősebbek még emlékeznek arra—jegyezte meg a polgármester. —, hogy az oszlop tetején lévő »szárnyaszegett« turulmadarat géppisztollyal lőtték szét... Az emlékmű darabjait az eszenyiek elrejtették, s azokat most beépítették az obeliszkbe. Kovács Ferenc köszönetet mondott mindazoknak, akik tettek azért, hogy Eszenybe visszaszálljon a turulmadár. Több helyi polgár mellett megemlítette Csuka Béla és Szaniszló Sándor kőfaragót, illetve Molnár Zsoltot, aki maga vállalta a turul szobrának elkészítését. Üdvözölte az avatóünnepség résztvevőit Székovszky Natália, az Ungvári Járási Tanács elnöke, Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke, Horváth Sándor, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének társelnöke. Gajdos István parlamenti képviselő nevében referense, Kőszeghy Mária köszöntötte az eszenyieket, akik e tettel is bizonyították ragaszkodásukat múltjukhoz, magyarságukhoz. Sebők József, aki leventeként az 1941 -es ünnepségen állt díszőrséget, most rövid beszédében a hűség jelképének nevezte az emlékoszlopot, melyet Balogh Attila református tiszteletes áldott meg. Az eszenyi hazahívogató a labdarúgópályán folytatódott. A délutáni műsorokban a helyi, messzeföldön híres együttes mellett fellépett a Veszprém megyei Litér folklórcsoportja is. (hon) A múlt hét végén a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége két rendezvényen is tisztelgett Kossuth Lajos emléke előtt. Ungváron, a Dayka Gábor Középiskola Petőfi téri épületének falára az alábbi szövegű, kétnyelvű márványtábla került: »E tér őrizte egykor Kossuth Lajos, 1889-től Ungvár ,díszpolgára nevét. Állította az 1848/49-es magyar szabadságküzdelem géniuszának emlékére születésének 200. évfordulója alkalmából a MÉKK.« Az avatóünnepségen Dupka György, a MÉKK elnöke vázolta Kossuth Lajos életútját, ungvári díszpolgárrá avatásának körülményeit. Szólt az egybegyűltekhez Árpa Péter, a középiskola igazgatója, aki a forradalom vezérének máig ható emberi, politikusi nagyságát méltatta. Az emléktáblát — melynek szövegét Jendrék Tibor kőfaragó ingyen véste ki — Mészáros Domonkos, ungvári római katolikus plébános áldotta meg, Somogyi László konzul az ungvári magyar főkonzulátus, Horváth Sándor a MÉKK nevében helyezte el a tisztelet koszorúit. A munkácsi megemlékezés — melynek társrendezője a II. Rákóczi Ferenc Irodalmi és Művelődési Kör volt — is koszorúzással kezdődött. A Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség székházán lévő Kossuth-emléktábla előtt Somogyi László konzul, Dupka György, Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség régióelnöke és Gulácsy Géza, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Munkácsi Járási Középszintű Szervezetének elnöke mondott beszédet. A munkácsi vár lovagtermében megtartott konferencián Fakász Mihály »Nemzetőrök a havasok alján«, Zubánics László »Kossuth Lajos és a Bereg-vidék«, Dupka György »A magyar szabadságharc egy szsnyétei tiszteletes szemével«, Fülöp György »Kossuthemlékhelyek Ruszinföldön« címmel tartott előadást. Elhangzott Fülöp Lajos »Kossuth és a ruszinok« c. tanulmánya is. A Kossuth-év jegyében Konferencia Munkácson, emléktábla-avatás Ungváron A konferencia résztvevői virágok illata...« című monégtöbb ajánlást, javaslatot fogagráfiájátmaztak meg. Indítványozták, (horváth) hogy a munkácsi Frunze utca a jövőben Kossuth nevét viselje, hogy a várban alakítsák ki a forradalom és szabadságharc emlékszobáját, helyezzenek el márványtáblát azon honvédek emlékére, akik a várban raboskodtak. A konferencia keretében bemutatták Fakász Mihály, Fakász János »Északkelet-Magyarország a szabadságharc viharaiban« és Zubánics László »Régmúlt Az emléktáblát Gortvay Erzsébet, a MÉKK társelnöke és Petro Hajovics, Ungvár főépítészének helyettese leplezte le. Fotó: Tóth László Konferencia KMTT szervezésben Kárpátaljai magyarságtudomány a XXI. század elején: eredmények, feladatok címmel nemzetközi konferenciára kerül sor november 20—22 között az Ungvári Hungarológiai Központban. A Kárpátaljai Magyar Tudományos Társaság és az LME magyar filológiai tanszékének közös rendezvényén megyénk értelmiségének képviselői, illetve a Kárpátaljáról elszármazott magyarságkutatók fognak értekezni a jelzett témakörben. Ehhez kapcsolódó hír az is, hogy a Hungarológiai Központ jövő év január 14-én méltatja fennállásának 15. évfordulóját, aminek a tervek szerint szintén szentelnek egy nemzetközi tudományos rendezvényt. (györgy) ґ чМ_І/х 3M-TENY Benzinkút a kertben Több mint ezer liter különböző oktánszámú üzemanyagot találtak a szervezett bűnözés elleni osztály nyomozói egy csapi család portáján. A Prozema utca egyik családi házában a 34 esztendős háziasszony üzemeltette az illegális töltőállomást, melynek leggyakoribb kuncsaftjai magyarországi autósok voltak. A határhoz közel eső és olcsó tankolási lehetőség mágnesként vonzotta a határon túlról érkezőket. Azt, hogy mióta űzte a gyanúsított az üzemanyagipart és milyen terjedelmű üzletet bonyolított le a lebukás napjáig, a további nyomozás hivatott kideríteni. Taxist akart kirabolni Parkolóban álló taxit próbált meg kirabolni egy 42 éves ungvári foglalkozás nélküli férfi. Az illető a Petőfi téren szemelte ki az utasra váró gépkocsit, melynek vezetője nhány percre magára hagyta a járművet. Távollétében az elkövető kikapta a vezetőülésen hagyott irattárcát, melyben a taxis okmányai és készpénze volt. A zsákmánnyal azonban nem jutott messzire, mert a visszatérő tulajdonos azonnal felfedezte a lopást. A riasztott milíciajárőrök percek alatt elfogták a rablót, akinek nem volt érkezése megdézsmálni a pénztárca tartalmát. Művelődési házat avattak a falunapon A legutóbbi áradás idején a talajvíz ugyancsak megrongálta Nevetlenfalu művelődési házát. A Határon Túli Magyarok Hivatala és a Magyarok Világszövetsége Amerikai Országos Tanácsa támogatásával, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége Védnöksége alatt a klubot felújították, s a vasárnapi falunapon ismét megnyitották. Andrij Oszipcsuk polgármester és Kosztya Margit, a művelődési ház vezetője mondott köszönetet mindazoknak, akik segítettek az építkezésben. A támogatás elismeréseként a szervezők Dupka Györgyöt, a MÉKK elnökét és Kovács Miklóst, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökét kérték fel, hogy vágják át a szalagot, s ezzel adják át rendeltetésének az épületet. Az ünnepségen díszpolgári címet adományoztak Fadella Lászlónak, aki egy Szűzanya-szobrot adományozott a településnek. Köszöntötték a falu legidősebb asszonyát, a 82 esztendős Bence Emmát és a legidősebb férfi lakost, vitéz Bocskor Gusztávot. A résztvevők megtekintették a felújított kultúrházban rendezett népművészeti kiállítást, majd színes hangversenyre került sor, melyen a helyi Arany Kalász folklóregyüttes, a művészeti iskola tanulói és Varga Katalin, az Ungvári 10. Sz. Dayka Gábor Középiskola diákja szórakoztatták a nagyszámú közönséget. (horváth) A Kárpátaljai Magyar Könyvtárosok Egyesületének Elnöksége tisztelettel üdvözli a szövetség tagságát, valamennyi könyvtárost ukrajnai szakmai ünnepük alkalmából. Sok sikert, erőt, kitartást kíván nekik felelősségteljes munkájukban és a magánéletben. Scenar Centrum Ingyenes akció október 3—4-én * komputeres diagnosztika *. Ligyija Iszajeva docensnek, az orvostudomány kandidátusának tanácsadása. Tel.: 66-27-59 (16.00 után) 2-97-50(19.00 után) Kárpáti Igaz Szó 3. Ha az ember megöregszik... Reggel fél nyolc és nyolc között rendszerint megjelenik a piacon. Egyik kezében pénztárcát szorongat, a másikban egy bevásárló szatyrot visz. Végigmegy a sorokon, időnként rákérdez az árra, ám miután alaposan megszemlélte az árut, továbbsétál. Először azt hittem, válogat, s túlságosan nagy igényű, mert egyetlen termék sem nyerte el tetszését. Csak amikor már sokadik alkalommal találkoztam vele, akkor jöttem rá: nem a vásárlás, hanem annak illúziója hozza nap mint nap a piacra. Kevéske nyugdíjából dehogyis telik arra, hogy mindennap bevásároljon! Kenyér, tej, darafélék, cukor, krumpli — ez az, aminek mindig lennie kell otthon. Néha azonban »ínyencségekre« is szert tud tenni: túró, paradicsom, sőt kolbász, szalonna és egy kis csontos hús is kerül az asztalra. Ha szerencséje van, délután, amikor a kofák már csomagolnak, a maradék árut jóval olcsóbban megkapja tőlük. Némelyikük pénzt sem vesz el a 2-3 paradicsomért vagy hagymáért. A csontos hús meg már szinte kijár neki hetente egyszer, hentes Gyuri meg is sértődne, ha nem menne érte. Eleinte ugyan szabadkozott, hogy nem viszi el ingyen, de a fiú megnyugtatta: a csont egy része mindig megmarad, s úgyis a kutyáknak adják. Hogy hús is van rajta? Ez merő véletlen... Teri néni elmúlt nyolcvan, de jól bírja magát. Néha azt hiszem, ez a »piacolás« élteti. Naponta kétszer van miért kicsinosítani magát, célja, feladata van, amit akár esik, akár hétágra süt a Nap, végre kell hajtani. Élvezi a piaci barangolást, s ha a délutáni körútról valamilyen értékes — értsd: laktató vagy az étrendben ritkán előforduló — szerzeménnyel tér meg, annak úgy örül, mint egy kisgyerek. Ismerősöm a szegénységben is szerencsésnek mondhatja magát, mert képes volt alkalmazkodni a helyzethez, nem lett depressziós, kiábrándult. Noha élete nem gondtalan, megtalálta a módját annak, hogy elviselhetővé tegye. Sajnos, ez nagyon kevés idős embernek sikerül. Többségük ugyanis az anyagi problémák mellett egészségügyiekkel is küzd, s mert az előbbiek miatt az utóbbiakon nem tud enyhíteni, az élete nem más, mint gyötrelem. Különösen azoknak, akik öregségükre magukra maradtak. A szociális szervek, az egyházak és a jótékonysági alapítványok ugyan igyekeznek felkarolni őket, de minden rászorulón ők sem tudnak segíteni. Kárpátalján ma már 16 territoriális központ működik, ahol az egyedülálló idős és rokkant emberek naponta egyszer meleg ételt kapnak, orvosi ellátásban részesülnek, tisztálkodhatnak, közösségben lehetnek. Az év nyolc hónapja alatt több mint 8 ezren vették igénybe szolgáltatásaikat, közülük 504-en bentlakóként, ami azt jelenti, hogy néhány hetet ezekben a nyugdíjasotthonokban töltöttek. Több száz idős emberről gondoskodnak az egyházak, a karitatív szervezetek is, az igazi jó megoldás azonban az lenne, ha anyagi biztonságukat az állam teremtené meg. Erre azonban még jó ideig várni kell. De miért? Hiszen évek óta van nemzeti program, mely szociális helyzetük javítását célozza, vannak törvények — a munka veteránjairól, a rokkantakról —, s születtek központi és helyi határozatok érdekükben. Mégsem változik semmi. És itt az a nagyobbik baj, hogy nem annyira a feltételek (gazdasági alap) hiánya jelenti az akadályt, mint az, hogy a változtatáshoz hiányzik az akarat. Hogy az öregségi nyugdíjat nem emelhetik 500— 700 hrivnyára, de még a létminimum szintjére sem, azt megértjük, bár elfogadni nehéz. De hogy miért nem lehet megtalálni a módját annak például, hogy évente egyszer minden településen elvégezzék az idősek orvosi szűrését (vérnyomáskontroll, tüdőröntgen, nőgyógyászati, illetve urológiai és szemvizsgálat), vagy a nagyobb városokban, de legalábbis Ungváron építeni, vagy kialakítani egy lakóházban az idősek otthonát, azt nehéz megérteni. Oly sok mindent átvettünk az utóbbi évtizedben a nyugati civilizációtól, csak éppen a jó dolgokat nem. Ezek egyike az előbb említett otthon. Külföldön bevált, valószínűleg nálunk is meghonosítható (annál is inkább, mivel Kijevben már van ilyen), hogy a 3—4 szobás lakás rezsijét fizetni képtelen egyedülálló idős emberek vagy házaspárok olyan társasházba költözhessenek, ahol egyszobás lakást kapnak, így a bútor és a használati tárgyak egy részét magukkal viszik. A társasház azonban nyugdíjasotthonként működik, van társalgója és étkezdéje, ahol összejöhetnek a lakók, a hét bizonyos napján felkeresi őket a háziorvos, ugyanakkor ki-ki a saját kuckójában lakik itt. A nyugdíjból és a nagy lakások értékesítéséből származó pénzből ezt a társasházat valószínűleg különösebb gond nélkül fenn lehetne tartani. Vagy ha mégsem, a költségvetés is pótolhatna a rezsihez (ha arra jut, hogy lakásokat vegyenek a hivatalnokoknak...). De persze más módon is lehetne segíteni az öregeken. S hogy mindez miért jutott most eszembe? Mert ma van az idősek világnapja, ami ugyan nem pirosbetűs ünnep, de jó alkalom arra, hogy felhívja a társadalom figyelmét azokra, akik nemcsak igénylik, hanem meg is érdemlik, hogy törődjünk velük. Baksa Lujza