Kárpáti Igaz Szó, 2008. április-június (4. évfolyam, 51-100. szám)

2008-04-01 / 51. szám

2008. április 1., kedd Hágón, határon innen KÁRPÁTI IGAZ SZÓ 3 (Befejezés) Egy, a gyepű őrzésével megbí­zott lovascsapat tévedt a tenger­szem környékére. A csapat vezető­je, bizonyos Szameg vezér előrelo­vagolt. Miután a tó partjához ért, vitéztársai csak annyit láttak, hogy Vaszil Rubec: történelmet írt egy hatalmas sárkányszerű élőlény bukkan fel, s Szameget magával rántja a mélybe. A tóhoz érő lova­sok már nem tudtak vezérükön se­gíteni, nyomtalanul eltűnt. Csak a vérétől bepirosodott víz kavargott a szörny után. Ekkor szólalt meg elképedve az egyik levente: „Látjátok, feleim, mik vagynak: a tau színe veri”. Ezt, később, amikor beszámolt a történtekről, többször megismételte, s így maradt a ten­gerszem elnevezése­­ Szinevéri. A későbbi évszázadokban is gyakran tettek említést a tóban élő szörnyekről. A XX. században is nemegyszer felbukkant a sárkány­szerű élőlény. E sorok írójának pél­dául édesapja mesélt róla, aki a 40- es évek elején Ökörmezőn szolgált határvadászként. Mint visszaemlé­kezett, társaival a tó környékén jár­­őrözött, amikor furcsa sistergő hangra lettek figyelmesek. A tó vize kezdett el bugyborékolni, majd a buborékok után egy furcsa fej emelkedett ki a vízből, a fejet pedig soha nem látott hosszúságú nyak követte. Az állatnak pikkelyei vol­tak, s furcsa, kacsalábszerű végtag­jai. Az egész jelenség nem tartott tovább 30—40 másodpercnél, s a szörny, amilyen váratlanul feltűnt, olyan váratlanul alá is merült a mélybe. A bakáknak annyi idejük sem volt, hogy vállukról lekapott karabélyukkal rálőjenek az idomta­­lan teremtményre. A titkosítás alól felmentett KGB- dokumentumok bizonyítják, hogy az állat 1960-ban is megmutatta magát. A titkosszolgálat amerikai felderítő robotgépnek vélte, s nem véletlen, hogy különleges katonai egységek szállták meg a környéket. Az öregek még j­ól emlékeznek rá, hogy egy fél éven keresztül sorompóval zárták el a külvilágtól a tengerszemet, egysze­Leonyid Amcsuk: egyelőre több a kérdés mint a felelet rá halandó azt nem közelíthette meg. Sokáig beszélni sem lehetett róla, már az említéséért is súlyos szibériai száműzetés járt. Ilyen sorsra jutott például Mikola Panaszenko és Petro Sirovcsuk is. Vaszil Rubec legújabb találkozója azonban ismét a rejtélyre irányította a figyelmet, s a helyszínt nem csu­pán érdeklődők, hanem tudósok hada is ellepte. A kijevi őslénytanku­tató intézet vezetője, Leonyid Am­­csuk például személyesen irányítja a kutatást. Ám nem csupán hazaiak vertek sátrat a tengerszem partján: Patrubány Miklós, a Magyarok Vi­lágszövetségének elnöke is az Ökör­mezői járásban tartózkodik, mert szi­lárd meggyőződése, hogy a tó fene­kén egy ősmagyar állat rejtőzködik. Danken McLeed vezetésével pedig Skóciából érkezett egy nagyszámú, legmodernebb, mélytengeri kutatá­sok céljából készített műszerekkel fel­fegyverkezett tudóscsoport. S hogy miért éppen Skóciából? Nos, a magyarázat igen egyszerű: a világ legelismertebb szaktekinté­lyének számító McLeed professzor egyértelműen kijelentette: a szine­véri szörny tulajdonképpen a híres­hírhedt lochnessi szörny édes­testvére. Vagyis elképzelhető, hogy ,JSzini ” - ahogyan a szörnyet becézik - egy rég kihaltnak tartott dinoszauruszfaj fennmaradt egye­­de, s leginkább a plezioszauruszra hasonlít. Mivel azonban az állatok egyedei is öregednek és meghal­nak, a fennmaradás csak egy teljes populáció (vagyis szaporodási kö­zösség) fennmaradása esetén le­hetséges. Van egy olyan feltételezés is, hogy a tó mélyén - nemhiába hív­ják tengerszemnek - egy alagút vagy hasadék van, és ezen át, akár­csak skóciai társa, Nessy, Színi is szabadon közlekedhet a tó és a Földközi-tengeren át az Atlanti­óceán között. Ebben az esetben le­hetségesnek tűnhet - és ezt, akár­csak a populációról szóló elképze­lést, alátámasztja Vaszil Rubec két állatot említő állítása -, hogy több egyed vagy akár család él az óceán mélyén, és csak bizonyos idősza­kokban térnek vissza a Szineveri­­tóba. Ez hidrogeológiailag is elkép­zelhető, hiszen alapos megfigyelés­sel könnyen észrevehető a tenger árapály mozgása. Feltevések tehát vannak, de egyelőre több a kérdés, mint a felelet. Maga a Szinevéri-tó, mint tudjuk, a Máramarosi-havasokban találha­tó. Ez Kárpátalja legnagyobb és egyben legmagasabb hegyvonula­ta, amely részben Románia terüle­tére is átnyúlik. A hegyek közt meg­húzódó tengerszem csaknem 1000 méter magasan fekszik. Átlagos mélysége 20-60 méter, ám vannak olyan pontjai is, ahol a mérőműsze­rek felmondják a szolgálatot. Fes­tői környéke Nemzeti Park. A tó fel­színén tutajozni lehet, ám Színi fel­tűnése után meghatározatlan időre betiltották ezt a fajta szórakozást. Végezetül szólnunk kell arról is, hogy egyes beszámolók szerint ál­lítólag a dédai tóban is láttak már a szinevérihez és a lochnessihez ha­sonló élőlényeket. Ez azonban, a Danken McLeed, Nessy rokona tűnt fel bizonyítottan létező szinevéri ősál­lattal szemben valószínűleg csak kitaláció, hiszen a tó valójában egy bányagödör, vagyis mindössze pár évtizedes múlttal rendelkező víz­gyűjtő képződmény .­) Aprili S. Hugó Egy legenda újjászületése Patrubány Miklós: ez egy magyar őslény! „MA MAJDNEM OTT TARTOK, MINT TÍZ ÉVE.” Tiszaújlakon már nem az árvíz miatt jajveszékelnek Az egészségesen gondolkodó ember úgy tartja, az idő megszépíti a múltat, homályba vész a rossz, inkább a kellemes élmények marad­nak meg az emlékezetben. Általá­ban. .. Az élet, azonban különösen itt, Kárpátalján, gyakran szolgáltat ellenpéldákat. Tiszaújlakon Gyurkó Mihállyal beszélgettünk arról, mit hozott szá­mára a rendszerváltás, az azóta el­telt bő másfél évtized? S a mából kiindulva, meg­látása szerint milyen re­ményekkel kecsegtet a jövő? - Hazudik az, aki azt mondja, hogy én farmer­nek születtem! - fakad ki az 59 éves farmergazda. - Szakács és kereskedő a tanult szakmám. Amikor erre adtam a fejem, még véletlenül sem gondoltam arra, hogy két-három év­tized elteltével farmer­­kedésre kényszerít az élet, így mondom: kényszerít, mert ez az igazság!­­ Hogyan lesz a „kanál­­forgatóból”, illetve a pénz­számolóból farmer? —A dolog elméletét nem tudom, de a gyakorlatát igen. Egyszerűen az tör­tént, hogy szétment az or­szág, szétesett a kereske­delem, és minden, ami addig jól működött. Ölbe tett kézzel pedig nem ülhet az ember. Ugye? Válta­nom kellett nekem is, mert az élet így hozta. - Mivel kezdte, hogyan vágott bele az ismeretlenbe? - Mivel én sohasem dolgoztam a kolhozban, annak vagyonából semmit nem örököltem, ezért min­dent meg kellett vásárolnom. Egy pár lóval kezdtem és éveken át jószágoltam. Majd vettem egy 25-ös traktort, később egy 40-est, az­tán kicseréltem egy használt 80- asra. Lassan raktam össze a téglá­kat, mint kőműves a ház falait. Hasznom alig volt, amit kerestem, befektettem. Még a feleségem fize­tését is. Ennek ellenére ma majdnem ott tartok, mint tíz éve! De így van­nak ezzel a többiek is itt a környé­ken. - Mi lehet ennek az oka? - Ugyan kérem, ilyen üzem­anyag- meg műtrágyaárak mellett, milyen haszonra számíthat a far­mer?! S akkor még nem szóltam a bérleti díjakról, mert amit megmű­velek, az nem a sajátom, mind bé­relt föld. Csak egyetlen példát emlí­tenék: tavaly 63 hrivnya volt egy zsák műtrágya, az idén 120. Majd a duplája! Huszonhárom zsák haza­­szállítással együtt háromezer hrivnyámba került. Akkor miről, milyen haszonról beszélünk? Rá­adásul az utóbbi években olyan az időjárás, hogy nem terem a föld, nem adja meg azt a 40-50 mázsát, amikor már lehetne haszonról be­szélni, legfeljebb a felét. - Nem próbált meg több lábra áll­ni? - Dehogyisnem! Volt tizenkét disznóm. A százharminc hrivnyás terményt szépen feletettem velük, aztán a húsz élősúlyban hét hrivnyájával tudtam csak eladni. Számoljunk csak, hol ebben a haszon? Egy az egyben ráfizetés! Befel­legzett a haszonnak. Ten­­günk-lengünk, csöbörből vödörbe. Az lett a vége, hogy el kellett adnom több jószágot, hogy meg­vegyem a műtrágyát. El­adtam három bikát, mert az is volt nekem, hogy meg tudjak venni 450 liter gáz­olajat, azt is „betettem” a földbe, de alig van látszat­ja. A mai világban képte­lenség nyereségesen gaz­dálkodni. Komolyan mon­dom, már azt fontolgatom, hogy visszaadom a földet. Régen legalább az állam dotálta a mezőgazdasá­got. De ma?­­ Köztudott, hogy a mezőgazdaság a világon sehol nem áll meg a saját lábán, amit mostanában az ukrán kormány is respektál. A hírek sze­rint a kárpátaljai gazdálkodók az idén már kétszer is kaptak anyagi támogatást.­­ Ezt mondja a kormány, meg a miniszterek! De bármennyire is megnyugtatónak tűnik a kijelenté­sük, sajnos én ebből eddig egyet­len kopiskát sem láttam! Tessék mondani, hol vehetem fel azt a pénzt? Azonnal indulok! Nigring Szabolcs Erotikus áprilisi tréfák Éj­félre járt már az idő, amikor a 18 éves elsős egyetemi hallgató az ungvári rendőrségre ment. A lány azt mondta, csaló ellen akar felje­lentést tenni. Az illető 35-40 év körüli férfi, aki a főposta közelé­ben fényes nappal szólította le. Az illető szexuális szolgáltatást kért a lánytól. Cserébe szolid pénzbeli el­lenszolgáltatást ígért. A hölgyike megtette, amit kértek tőle, de a fér­fi fizetés nélkül faképnél hagyta. Az ügyeletes másnap továbbí­totta feletteseinek a bejelentést, amit a többiek is megmosolyogtak. Itt valami nem stimmel, vonták le a végső következtetést, miután ismét kihallgatták a sértettet. Az ügyben nem indult nyomozás és nem emel­tek vádat az elkövető ellen sem, mert mint kiderült, nem történt meg az, amiről a bejelentés szólt. A lány kissé hazudós és csak áprilisi tré­fának szánt ugratásba akarta bele­rángatni a rendőrséget. Sokkal jobb és főleg nyeresége­sebb ugratást eszelt ki a 19 éves huszti K. Irén. Megismerkedett egy fiatalemberrel, de nem véletle­nül, persze a kiszemelt ezt nem tud­hatta. A lány az egyik üzletben néz­te ki magának a 23 éves férfit. Pon­tosabban nem is a pasira, hanem annak alaposan kitömött pénztár­cájára fájt a foga. Ügyes manőverrel kiprovokálta az ismerkedést, amiből egy kis séta, majd éttermi ücsörgés, poharazga­­tás lett. A nő valósággal az ujja köré csavarta. Az enyelgés vége az lett, hogy egy szállodai szoba ágyában kötöttek ki. Pontosabban a fiatalem­ber landolt anyaszült meztelenül a paplan alatt. A hölgy arra kérte, ott várjon rá, míg ő a fürdőszobában rendbe hozza a toalettjét. A férfi egy ideig türelmes volt és különféle erotikus fantáziák kering­tek az agyában. Lelkendezése azonban gyorsan alábbhagyott. A fürdőszobában csobogott a víz, szólította a lányt, illetve csak szólí­totta volna, mert bizony a nevét el­felejtette megkérdezni. Rosszat sejtve kibújt a takaró alól, hogy megnézze, hol késik al­kalmi partnere. Ám sem a hallban, sem a fürdőszobában nem volt sen­ki. Az igazi „hidegzuhany” azon­ban csak ekkor következett: eltűnt a kétezer hrivnyás mobilja és a pénztárcája. A lány azért rendes volt, hagyott néhány hrivnyát buszjegyre. Egy papírlapon üzent is a férfinak: Köszönöm. Balogh Csaba Nagybani Kárpátalján a legfrissebb adatok szerint 1290 vállalkozás foglalkozik nagybani kereskedéssel. Évi össze­sített áruforgalmuk hatmilliárd hrivnya fölött van. A nem élelmiszeripari termékek forgalma továbbra is jelentősen, mintegy háromszorosan haladja meg az élelmiszerféleségekét. Ám ez utóbbiak értékesítése is túllépi az évi egymilliárd hrivnyát. Közöttük az alkohol- és dohányféleségek forgal­mának a részaránya a legnagyobb. Majd az étolaj, valamint a különbö­ző gyümölcs- és zöldségfélékből készült üdítő féleségek következnek. A MEGYÉBEN A nagybani piacokon értékesí­tett áruféleségek között a hazai gyártmányok vannak túlsúlyban. Kereskedésük összességében meg­haladja az évi hárommilliárd hrivnya értéket, ami a megyei nagybani kereskedelem teljes mennyiségének 73,1 százaléka. A hazai áruk piacán mindenekelőtt hús- és tejtermékek, étolaj- és zsír­féleségek, konzerv- és haláru, kő­olajszármazékok és haszonfa ke­rült forgalomba. Gomba Mária, a megyei statisztikai főosztály közgazdásza

Next