Kassa-Eperjesi Értesitő, 1861 (Jahrgang 23, nr. 1-101)

1861-02-23 / nr. 16

nia, «ar -4 tiz 16. szám. Megjelenik minden SZERDÁN és , SZOMBATON. Évnegyedi di előfizetés : Kassára nézve 70 kr., Eperjesre 1 frt., vidékre bérmentes szállítás mellett 1 frt. 25 kr. o. €. Egy há­­romszor haslábos sorért iktatási NOE penzben.y 6 kr. ausztr. XXIII. évfolyam. be­­KANSNA-= EPERJESI ÉRTESITŐ. Ar. 16. Erscheint­­ieden Mittwoch und Sam­ftag. Pränumeration viertel­­jährig für Kasc<au 70 kr. für EyewivV 1 fl3, mit freier Posiversendung 1. fl. 25 kr. OW. Insertionsgebühr für eine 3mal ÉL Ber titzeile 6 kr. ÖW. Kaschau - „Sperseser RS EEHANERIE WILEN február 28-án 1861. XXIII. Jahrgang. ség más "Kassai hirek. —. E hó 19. tartott városi kisgyülésből a f. hó 23-ig Golopi jószágán mulató b. Vay Miklós ö ma­gának tiszteletére és e város bizalmi szavazatának általvitelére polgármes­­ter báró Luzsénszky Pál ö mliga elnöklete alatt fényes küldöttség neveztetett. A küldött­­Szánk­ón meghallván , tegnapelőtt délelött szerencsés vola kancellár ö ma­gának ama általános bi­­zalmát kijelenteni, melylyel nem csak váro­­sunk, de az egész ország a korlátnak az igen tisztelt személyisége iránt viseltetik.­­ — Ugyan ejezetből, egyszersmind né­­mely sérelmeinek kivánt rögtöni orvoslása végett Abauj megye is e hó 19-én tartott bi­­zottmányi üléséből korlátnok ő ma­gához első alispány Lánczy József ur elnöklete "alatt igen számos tagból álló fényes küldöttséget neve­­zett, mint halljuk, ezen küldöttség tegnap délbe tisztelgett Golopon korlátnak 6 mél­­tóságánál­ tartott városi kis­­gyülésben Laufner Gusztáv a városi szinház német igazgatójával, DEE évben három évre, évenkint 525 frt. o. é. a város által fizetendő segély­pénz kötelezésével kötött szerződés megsemmisültnek­ és felmondottnak nyilvánittatott; még pedig nem és 15-ik pontjainak világos tartalma lenni csak a kö­­zönségnek folyamodásilag nyilvánitott kiván­­sága folytán, de az érintett szerződés 14-ik értel­­mében. Tehát törvényesen, nem úgy mint a szerencsétlen 1849-ik évben az akkori he­­lyettes polgármester A. J. ellenére annak, hogy az akkori minden felsőbb parancsban világosan meghagyatott, hogy a törvényesen költött szerződések tiszteletben tartassanak, jónak és szükségesnek találta az akkori ma­­gyar szinigazgatótól, kinek a város semmi segélypénzt nem adott, söt 3000 frtnyi biz­­tositékot kellett adnia, sem adni. Ez­ért károsodott, galla, látogatja mert a mint ez a város le­­véltárában található okirat bizonyitja, a szin­­házat önkényesen, minden kihallgatás vagy felmondás nélkül visszavenni, és a semmi biz­­tositékot nem adott nemet szinigazgatónak által tény, valamint tény az hogy az 184­9-iki magyar szinigazgató társulata nem játszha­­tott, az 1869/1-iki német szinigazgató pedig károsodott nem azért , hogy játszhatott, de azért, hogy a közönség igen gyéren látó­­szini előadásait. Tanuság, mind ezekből csakugyan az, hogy­ a mi egynek jó, az másnak rosz és megforditva ; és hogy — az idő viszonyaival; hasonlókban daczolni, mindig legczéltévesztőbb lépés. Sz. K. folyó hó 10-én 11-re éjjel a kas­­sai vasut­vonalon .Encsen innen az árviz ál­­tal ketté szakasztott töltés 4 nap alatt telje­­kiigazil­atott s a közlekedés azon idő közben­­ is félbe nem szakadt, mi leginkább az illető vasuti hivatalnokok példás ébersés­gének, szakavatottságának és éjnappali fá­­radhatlan munkásságának köszönhető, nap reggel elindult — Mondott napon — A és. L. is, az­­ . Városi szemle. HE. A farsang élvnyujtó idénye is a rohanó időnek visszatarthatlan árjával a mindent el­­nyelő multnak zsákmányául esett, s most már csak egy-egy sebzett sziv néma fájdalma, vagy Fortuna kedvező mosolyának örvendező kebel szivnyilatkozatai hirdetik egykori té­­telét. — Azonban ezen évenkint tapasztal­­ható jelenségein kivül fönmaradt még egy komolyabb megnyugtató benső önérzetünk , miszerint ezen időszakban — hála a magyar nemzet fölött isteni őrszemével minden idő­­ben kiválólag virasztó Gondviselésnek! — ismét tánczmester vezető keze nélkül kisér­­geténk ezredéves szép nemzeti tánczun­­kat a bár igen csuszamlós talajon, — meg­­elégelvén a sárszalagoni hosszas tán­cz o­k­­tatást. Fáradhatlan mestereink e. részben vé­­rökké vált hajlamukkal a gyermek saraiból kinőtt, öngondolkozásra ébredt, s ily veze­­tök oktatásaira ugy sem szoruló, söt­öket sokban felülmuló növendékeiket többé nem boldogithatván, nevelészi elvöket az emlösök egy alsóbb osztálya egyénein gyakorlatilag alkalmazásba hozni készülnek. Nemde atyánkfiai, miveletlen, s háladatlan kákuk-faj ez a magyar nemzet, melyhez ugy látszik, a „Szemle“ irója is tartozik, — hogy még ta­­nulni sincs­ kedve, s mestereit erővel elüzi, de nem is akartok tovább itt idézni, csak addig — mint minap egy rokonotok nyilat­­kozott — mig törekvéstek az ország­­ boldo­­gitására elkerülhetlen szükséges ! — Nem is szorul párduczos Árpád unokája valakire, bármily tudori föveggel dicse­­kedjék, har nemzeti öntudatában a busongó­­ magyarnak lassu ütemét széles kedvében sarkantyu-pengéssel követheti. — S mit mondhatnánk bájos öltözetü magyar hölgye­­inkröl, emez őskori amazonok méltó ivadé­­kb­ól? azt, hogy bizonyosan mérközhetnének a szervezendő lombardiai nősereggel, s a , Falusi Notarius"-t budai utazásában nem panaszoltatná mai nap gróf Gvadányi oly ke­­serves módon a magyar nőöltönyök ritkasága miatt. Valóban, mióta a nyugat kivetkeztető rohamai elől menekültünk, nincs többé csi­­nos hölgy, mind szép a regés tündérek eme mezében; nincs többé ingatag jellem, nincs csüggedő kedély, mind hős amazonokká változtak. És csakugyan; — bár történeti bizon­­ságon alapuló rokonságra azon őskori hős­­nők s hölgyeink közt következtetni szándé­­kom nincs, — az öreg Herodot szerint az előbbiek honául hasonlólag Közép - Ázsia jelöltetik ki. Azonban nem akarunk teljesen ellen­­mondani azon lehetőségnek, hogy Hippolyt a bűvös övvel diszitett hős királyné méltó utódja találtatnék városunk szépei közt, ki nemzeti szineinket lobogtatva a lelkes sereg élén, azt eltökélt akaratra s élénk törekvésre buzdítsa; miszerint közös erővel diadalt arathassanak — nem II.­Sándor­ vagy Achil­­lesen, hanem a teste válandó, tán nem telje­­sen félszeg eszme kivitelén: egy nemzeti nő­ társalgási egylet alakilásának eszméjén.­­ Korszerüségét s sokoldalu elő­­nyeit ily kellően szervezett egyletnek, ha a helyszüke határok közt nem tartana, bizon­­yatokkal kétségtelenné tenni sisyphusi mun­­kába talán nem kerülne; nem is szándékom ezen eszmeirt a polemia sorompói közé lépni, csak többek s saját magam szerény nézeté­­nek kifejezést adni óhajtottam. Mig ismét találkozunk , Isten velünk ! B—y. Hazai hirek.­ ­- Zágrábon a megyei választások ered­­ménye a következő: alispányok : 1-ső Oci­ Péter. 2-ik Busi­ Imre. Főjegyző : Kuslan Bertalan. Aljegyzők: Gáj Gusztáv, Pavleko­­vics Otto. Főügyész :­­ Kostics György. . Al­­ügyészek: Zorich­ Antal, Jakopovics Gábor, Főpénztárnok : Kulifay Imre. Alpénztárnokok : Petok Ignácz, Varnach­ Imre, Svilich­ Albin. Szolgabirák: Matosics Adolf, Balog Károly, Staudnar Alajos, Svei­er Alajos, Branicani József, Novák Viktor, Andrási Frigyes, Dom­­janics Károly, Kereszturi Eduárd, Janda Já­­nos, Jakopovics Béla, Lopásic László, Droh­ István, Tomasic. József, Herzic Simon. Es­­küdtek : Kovaci­ Ede, Vrabcovic Milán, Hend­­rej György, Kravich­ György, Staudnar An­­tal, Panion Gyula, [vich­ Milán, Persin Lajos, Gvozdanovics Isidor, Lopasic Radó. — Egerben az 1848­-ik évben dicsden elesett honvédekért f. év s hó 27-én, mint a kápolnai­ csatának évforduló napján délelőtti 10 órakor az egri főegyházban gyász-isteni­­tisztelet fog tartatni, melyre e honnak min­­den polgára tisztelettel meghivalik. Eger, 1861-ik évi február hó 11-én. A hevesme­­gyei honvédsegelyző egylet. — Zágrábmegye — mint a , Pesti Hir­­nök" irja — küldöttséget nevezett a bánhoz, megkérendő őt a fiumei ostromállapot meg­­szüntetésére.­ A bán a küldöttségnek azt vá­­laszolá, hogy ezt tenni nincs­­ hatalmában, azonban két nap alatt Bécsbe menend s Ő Felségét fogja megkérni, hogy határozzon e tárgyban. — Mint hallani, a fiumeieknek is járt e végből küldöttségök Bécsben s egy itt időző fiumei városa nevében báró Vay ö ex­­ciáját is felkérő Pesten léte alatt: használná fontos befolyását, ama lelkes város és kerü­­let törvényes­ állapotba való visszahelyezé­­sének kieszközlésére. — Kolozsvártt e hó 9-én a magyarok és a szászvárosi német küldöttség között testi vérisülés történt. Ugyanis a magyarok az ezen este tartott bálban a szászok kedvéért az oly rég nem tánczolt keringőt ráhuzatták, ezek viszont csárdást tánczoltak, s a néme­­tek magyarul írtak­­ áldomásokat, melyeket a magyarok a németekre német nyelven vi­­szonoztak. (Kp

Next