Katolikus Főgimnázium, Kassa, 1872
A gymnásiumi oktatás célja nem határozódhatik főképpen azon feladat megoldásában, hogy tanítványai, különösen pedig a kisebbek lényébe, száraz, elvont fogalmakat csepegtessen. A képzést vezető tanárnak a fokozott erély hevével kell felölelnie tanítványaiban az ember egész szellemét: az értelmet és akaratot, a kedélyt és szivet s ennek minden nemes dobbanását. Tehát a tanításmód nem lehet nagyon elvont, sem pedig merev, rideg. Az oktatás nehéz, de nemes műkörében föl kell ismerni és szorgosan érvényesíteni az elétümedező szépészeti elemeket. Nem csüggedő kitartással oda kell működni, hogy a fölfogott képzeteket a tanítvány belsejében tovafejleszsze s cselekvésében külsőleg érvényesítse is. E cél elérésére gymnásiumainkban minden kétségenkül legalkalmasbak a humán tárgyak (vallás, erkölcs- s nyelvtan, irodalom, bölcselet, szépészet), melyeknek neveléstanítási aesthetikájáról tanintézetünk múltévi tudósítványában értekeztem. De nemcsak ezeknél, hanem a reáliák oktatási kezelésénél is gondosan igénybe veszi az öntudatos tanára ,szépének kiművelését, amint az különkülön válfajaiban nyilatkozik. Sőt felébreszt tanoncaiban bizonyos művészi ügyességre való hajlamot s törekvést is, nem azért, hogy a még ifjoncból kész művészt képezzen, hanem hogy a művészet örök szépségei iránt fogékony embert neveljen belőle. S ezekkel leraktam a gymn, neveléstanítás szempontjából megkísérlett paedagogico-aesthetikai értekezésem folytatásának alapjait. Ne higgye a t. olvasó, hogy a következőkben általános és részletes utasításokkal fog találkozni a gymn. tananyagoknak följebb jelzett modorú kezelését illetőleg. Feladatomut, tavalyi közleményem folytatása, illetőleg befejezése szempontjából, csupán csak azon kiegészítő kérdés megoldását vallhatom: mily terjedelemben s mily módon segítse elő a gymnásiumi oktatás az ifjúság aesthetikai képzettségét a reál tantárgyakban? 1) Hogy e kérdést rendszeresen tárgyalhassam, sorra kell vennem a gymn. reál tantárgyakat. 1. Történelem. Erre vonatkozólag mindenelőtt egy észrevételt kell tennem. Ha t. i. saját egyéni felfogásomat követem, a történelmet, gymnásiumi szempontból, inkább a humán, mint reál tananyagok ж. A gymnásiumi neveléstanitás aesthetikája a reál tantárgyakban némi tekintettel az új tantervre. A tanártestület havi értekezleteiben részen kint fölolvasta Károly G-y. Hugó, főgymn. rend. tanár. *) .Miként tavaly, úgy most is Dittes Fr. »Das Aesthetische nach seinem eigentümlichen Grundwesen und seiner pädagogischen Bedeutung dargestellt" (Leipzig, 1854.) c. koszorúzott pályaművét tartottam értekezésem egész fonalán különösen szem előtt, avval a különbséggel, hogy míg ő a német népiskolákra óhajtja gyakorlatilag alkalmaztatni elméleteit, nekem, mivel nálunk a szépészeti nevelésre eleddig még középtanodáinkban is kevés gond volt fordítva, a magyar gymnásiumokra kellett figyeléssel lennem.