Községi polgári fiú- és leányiskola, Kassa, 1887
nyok békéi egyre tágultak, csak akkor kezdette a pythagoraeusok nézete a maga jogait lassan kint kivívni. Az igazság teljes diadalának kivívása azonban Kopernikusnak lön fenntartva. Kopernikus átlátta, hogy az egyptomi rendszer a tünemények kis számáról, Appolonius rendszere a tünemények nagyobb részéről ad számot; átlátta azt is — s ez volt a döntő lépés — hogy a számadás teljessé válnék, ha a napot a rendszer középpontjába tenné. Kopernikus legtávolabbi sférának az állócsillagok sféráját vette ; ezen belül volt a Saturnus pályája, ezen belül a Jupiteré, erre következett a Mars, úgy a Föld a Holddal, erre a Vénus, végre a Merkur, valamennyi pályák középpontjába pedig a napot téve. Lehetett volna-e — kérdi Kopernikus — a Napnak, e fönségesen ragyogó csillagnak jobb helyet kijelölni, hogy ezt a pompás épületet megvilágítsa. Kopernikus rendszere a modern asztronómia talpköve s a következő három propozitióban foglalható össze : I. „A föld állandó tengely körül forog nyugatról keletre, miből valamennyi többi égitestnek ellenkező irányú látszólagos mozgása keletkezik. Innen származik a nappal és éjjel.“ II. „A föld ugyancsak nyugatról keletre a nap körül kering, miközben tengelye a földpálya síkjához állandó szög alatt hajolván, önmagával párhuzamos marad. Innen keletkeznek az évszakok.“ III. „Valamint a föld, úgy a többi bolygó is a Nap körül kering.“ E három tétel a nehézségeket egyszerre eloszlatta, mert ezek által az ég tüneményei meg voltak fejtve. — Ha már most figyelembe vesszük az elmondott történelmi előzményeket, úgy láthatjuk, hogy Kopernikus tulajdonkép csak a már kisebb-nagyobb szabatossággal fölállított tanokat rendszeressé. De ép a rendszeresítés nagy munkája az, mi őt a világrendszer tanának megalapítójává avatja. Kopernikus a földet a többi bolygóval egy rangba helyezte és a holdat a főbolygók sorából kitörölte. Mielőtt a Kopernikus rendszer első tételében foglaltak fejtegetéséhez és indokolásához fognék: a föld alakjára vonatkozólag akarok néhány szót szólani. A legrégibb népek igen hosszú ideig, pusztán a látszat után ítélve, a földet nagy felületű lapnak gondolták, mely kelet-nyugat