Kassai Hirlap, 1920. január-június (17. évfolyam, 1-146. szám)
1920-02-21 / 42. szám
J 835»® -* S •83 VSWtt ' ' -.9 «»s&a, 19&Ö. ?e^r%** 2T. Saw BbJ S*' politikai napilap Szerkesztiség és kiadóhiatal: Kosice, Fíum SS. sz. '"***■•« «*»»»•" BSf^etési díjak: Egészéar-125 ^félévre 63 K., neaved-LkSZKÖ MÉLA. Telefonszám: 184. Megjelenik naponta d. u. 4 órakor. é/tv 3150 K., egy hóra 1050 & Egyes szám 50 fill. Bsr"vi...áBľ?y&*j 42. Sziszpalom nyomában jár a jóllét, a boldogság, amely után mindenki vágyakozik: egyes emberek és nemzetek egyaránt. Szorgalmas az, aki minden erejével igyekszik a termelést fokozni, hogy ne csak a belföldi szükségletek legyenek kielégíthetők, hanem exportra is jusson. Természetes dolog, hogy ahol exportra dolgozni nem lehet, ott csak olyan munkáról van szó, amely az adott körülmények között elvégezhető. Amikor még állott a monarchia, azt mondották, hogy Magyarország Ausztria pedig iparűző állam, agrikultur. Egészen jogos és igazságos volt ez a megállapítás. Magyarország termelt s a nyersterményeket úgyszólván teljesen Ausztriában dolgozták föl. Csakhogy Magyarország sokkal többet termelhetett volna, ha más birtokpolitikát követ, ha kiaknázza mindama kincseket, amelyeket földje magában rejtett Ausztria bírta volna a földolgozást, ha még annyit szállított volna is neki a monarchia másik fele. Ausztriának iparűző jellegét Csehország biztosította, mert sem a tengermellék, sem Galicia, sem a dologisten nagybirtokosokban bővelkedő Alsó- és Felső-Ausztria nem tűntek ki iparukkal. Csehország és mellette Szilézia és Morvaország a gyáripar terén olyan nevet szereztek maguknak, amelyre valóban büszkék lehetnek. Hogy azonban az ő dicsőségüket az „egységes“ Ausztria könyvelte el, annak oka az államjogi viszonyokban rejlett. A 16 állam között, amelyeket örökös tartományok címén Ausztria magában foglalt, ez a három — akkor tartomány — tűnt ki különösen szorgalmával, mely azonban nem nekik hozott hasznot, hanem osztozkodott azon az egész Ausztria. Ha a cseh népben nincs olyan hatalmas energia és erő, amelyet évszázados küzdelmek acéloztak meg, bizony messze mögötte maradt volna a haladásnak és nem dicsekedhetnék most a fejlettségnek ama fokává, amelyen áll. Hiszen a mostani városi ruhavásárlásnál is kimutattuk az ott járt tisztviselők elbeszélése nyomán, hogy francia és olasz megbízottak is jártak ott hasonló megbízatással, ami ismét csak a cseh népnek szorgalmára vall. Amikor már a nyugati nagy népek is fölkeresik a cseh ipari cikkeket, akkor fölösleges dolog hosszasabban bizonyítgatni, milyen erőt és szorgalmat képvisel a cseh nép. Az a nagy szorgalom azonban, amely az ipari termelés terén mutatkozik, szemlélhető a hivatalnoki pályán is. Polgári és katonai szolgálatban állók egyaránt tűnnek munkájuk és szorgalmuk által. kiA cseh tisztviselők nem ismerik a restanciát, ami az ő kezükbe kerül, az nem várat sokáig magára az elintézéssel, az azonnal feldolgozás alá kerül. A magyar nép nem szerette a hivatali munkát, sohasem volt ínyére az aktákban búvárkodni, azért nagy névre tett szert minden hivatalban a restancia. Enélkül nem is tudott a magyar tisztviselő dolgozni. Az ötvenes és hatvanas években cseh tisztviselőket kellett Magyarországba hozni, hogy a közigazgatás minden ágában megfelelő munkaerő álljon rendelkezésre s a slendriánság, a kényelmes elintézés helyét a rendszeres munka foglalja el. A cseh nép nem ismeri a henyélést, nem keresi a dolgok könnyebb végét, nem tolja a munkát a másikra, hanem amit rábíznak, azt lelkiismeretes buzgalommal igyekszik is elvégezni. Csakis ilyen szorgalom, ilyen energia mellett fejlődhetett oly szépen Csehország, csakis az öntudatos munka biztosíthatta ennek a népnek, ennek az országnak jövőjét, amelyet mindenkor tönkre akart tenni az osztrák politika, a világnak legrosszabb politikája, mely sohasem tekintett másra, mint a Habsburgok családi érdekeire s amelynek szeme előtt örökösen csak a germanizálással súlyosbított centralizáció lebegett. • De a cseh nemzeti erő l dett ezeken a törekvéseken győzedelmeskes ma a cseh * nép szorgalmának gyümölcsét: . é maga — Lengyel támadás Golleschau-ra. j Kedden délután 500 lengyel munkás 13 i különböző vasgyárból fegyverrel és gránáttal felszerelve megtámadta Golleschau (Teschen mellett) községet, mert a szociáldemokrata párt vasárnapi gyűlésén nem tartottak velük. A szociáldemokrata párthoz tartozókat megtámadták. I . Manice elöljáró lakásába kézigránátot élvezi. X* 0 ak császári koronának j legszebb gyöngyéből egy hatalmas, független köztársaság kelt ki, mely ragyog a szorgalomtól, duzzad az erőtől s igy a legszebb jövőnek néz elébe dobtak. Manice nehéz sebet kapott. A támadók azután éjjel is lövöldöztek és sokakat megsebesítettek. Másnap reggel a támadók ismét megjelentek és Roda lelkész lakását megszállták. A munkások küldöttsége a nagyhatalmak biztosához ment és kérte, hogy az ottani lakosság védelmére nagyhatalmi katonaság küldessék. Golleschauba olasz katonaság érkezett. A szövetséges hatalmak Hollandiához Vilmos excsászár üegyében az alábbi új jegyzéket intézték: S.A hatalmak nem követelik a királyné kormányától, hogy eltérjen hagyományos postájától, mégis azt hiszik, hogy kérelmük médiát, amely nézetük szerint nemcsak és nem is főként a Hollandiában általában érvényes törvényiektől függ nem értékelték kellően. Nincs sso.presztízs kérdésről és a hatalmak nem várhatnak a nemzetközi gomosztettek megvizsgálására Metékes világtömény szék megalakulására, mielőtt a nagy háború katsszozófiának felelős okozója nem áll törvény előtt. Épen a tervezett per készítené elő e?vgy bíróság útját. A volt császár kiadatásával szemben a kiályok kormányának elutasító álláspontja épen szerencsétlen precedenst alkotna, amelynek az lenne az értete, hogy minden a nemzetözi bíróság által tragállású gonosztevők ellen bevezetett ejárás, elvesztené hatékonyságát. Úgy látszik, hogy a hollandi kormány nem veszi fontolóra, hogy még más művelt nemzetekkel is osztozik abban a kötelezettségben, hogy biztosítsa az igazság ellen elkövetett gonosztettek megbünteését és az emberiesség tiveit; e gáncstelek miatt Hohenzollern Vilmos ellentmondás nélkül súlyos felelőttséggel tartoik. A kormány nem hagyhatja figyelmen kívül a kérelem kollektív erősségét sem. A holland kormány bizonyára nem felejtette el, hogy annak az embernek politikája és személyes eltei, akinek ed é etését a hatalmak kívánják, közel 10 millió ember éetét követték felelősek háromszor olyany számú más ember nyomorék?ágáért és aláásott egységéért, épp úgy mint millió meg millió négyzetkilométernyi föld elpusztításáért és megsemmisítéséért, amelyen azelőtt szorgalmas, békében élő és boldog országok volek és felelősek a milliárdokba menő hadiüdősségek felszaporodásáért. Mind e nemzetek gazdasági és társadalmi élete összezavarodott és most az éhség vert tanyát. Ezek a rettenetes következményei annak a háborúnak, amelynek okozója II. Vilmos volt. A szövetségesek nem rejthetik el meglepetésüket afelett, hogy a holland válaszban egyelen szót se találtak azon gonosztettek élítélére, amelyeket a császár vitt végbe. Mint maradhattak volna hatás nélkül azok a realciós tüntetések, amelyek Németországba^ a holland elutasítást követték? Hollandia nem különítheti e magát a nemzetek társaságától kötelességeinek gyegeszívűre fogása miatt. A hatalmak emlékeztetik a holland kormáyt, hogy ha megmarad egy kedvű magatartása a Németországhoz oy közeli területen levő császári család s lelétével szemben, egyenes felelősséget vesz magára azért, hogy egy gonosztevőt kivon a jog karjaiból és meredeket nyújt neki, valamint annak a propagandának, mely Európára és az egész világra annyira veszedelmes. A jog is, melyekkel a hatalmakat a népjog legisztább elvei felruházzák, feljogosítják és köteleségükké teszik, hogy oly inézkedéseket találjon, amelyek sajá: biztonságui érdekében szükségesek. A hatalmak nem hallgathatják el azt a fájdlmas lenyomást, amelyeaz a tény keltett bennük, hogy notland kormány a volt császár ki a ad-J&sá: elutsitotta anélkül, hogy lehetőségre gondolt volna, mint hozhatná összhangba Holandia kétségét egy oly hathatós intézkedéssel, melyet ott hei» ben maga ttrdelt vein* • el és arm y <:bb?n «. lett volna, hogy a volt császárt gonosz tettei szintréő távolbb tartsa és hogy fo tó befolyását Németor zága a jövőben teheetlenné tegye. Bár egy ily javaslat 77. entente feltivásának nem egészen felelt volna meg, mégis legalább oly érzelmi bzorditék ót szolgáltatta volna, amelyektől Holladia nem zárózhat el teljesen. A halaknak emlékeztetik a legünnepélyesebben és a legsürgősebben a holland kormányt arra, hogy su'yt helyeznek rá, miszerint Hollandia az előterjesztett kérdést újra fontolóra vegye. Azt kívánják, hogy tisztáztass ék, mily komollyá válhatna a helyzet, ha a holland kormány nem lenne abban a helyzetben, hgy azokat a garanciákat nyujsí, amelyeket Európa biztonsága pazarcsolólag követel. i a városháza, az alílrásokat feed óll eszközölni. A humanizmum kívánja ezt. Lj városház építésének kérdése már körülbelül két évtized óta foglalkoztatja a város intéző köreit, de a közbejött akadályok mindig kivihetetlenné tették a terveket. Igaz, hogy a tervezgessek is mindig csak a kezdet kezdetén állottak, mert még abba sem tudtak megállapodni, hogy tulajdonképen hol is építsék föl a város uj székházát. A régi Erzsébet-tér kínálkozott erre a célra a legalkalmasabbnak, mert azt mondták, hogy a város dél felé fejlődik s így az uj városháza azon a helyen épen a központban lesz. Ha most bekövetkeznek a nyugodtabb idők, föltétlen napirendre kell hozni az új székház építésének ügyét, mert a mai régi épület semmiféle tekintetben sem felel meg a célnak. Mindenekelőtt oly szűk, hogy onnan egymásután kell kitelepíteni az egyes hivatalokat. Az anyakönyvi hivatal, a rendőrség, a közművek már más épületekben helyezkedtek, ami a különben is nehéz közigazgatást még nehezebbé teszi, mert sok kérdés elintézésénél az aktákkal ide-oda kell futkosni, ami bizony nem sietteti a megoldást. Hogy egészségi szempontból is milyen csapnivalóan rossz az az épület, annak legérdekesebb bizonyítékja az, hogy ha valaki egyik hivatalból a másikba akar menni, ami pedig igen gyakran megtörténik (különösen pénz fölvételénél: referenstől a kiadóba, onnan a számvevőséghez és pénztárba) szobákból föltétlenül légvonatos nyitóit a folyosón kell végigsétálni. Ez pedig az egészség veszélyeztetésével jár. Addig is tehát, amíg új épületre gondolni lehet, a régi városházának százszorosán átlyukgatott falai között bizonyos átalakításokat kellene eszközölni. A szorosan egymáshoz tartozó hivatalokat, mint például a számvevőség és pénztár, egymás szomszédságában kellene helyezni, viszont a második emeleten levő tanácsi hivatalokat le kellene szállítani az első emeletre. Még valamire akarjuk fölhívni a város vezetőségének figyelmét, ami már nemcsak célszerűségi, hanem humánus szempontok szerint bírálandó el. A városházán télnk idején körülbelül 40 kályhát kell fűteni naponként. A fűtésre szolgáló fát az udvar két bejáratánál rakják le s azt két szolgának a hátán kell fölhordania a meglehetősen meredek lépcsőkön. Már az magában is elég terhes munka, a fát az egyes szobákban elosztani, hát még a második emeletre cipelni, ahova bizony túl meredek lépcsők vezetnek. Elnézzük ezeknek a szegény embereknek erőlködését, amikor a második emelet tíz kályhája számára viszik föl a fát. Ettől az emberi erőt meghaladó munkától megkímélhetnék a szolga személyzetet, ha egy csigát állítanának be, amelyeken azután könnyűszerrel szállíthatnák a fát mindkét emeletre s a szolgáknak csak a szobákba kellene azt elosztani, anélkül, hogy lépcsőkön cipelnék azt fel. Ha a tisztviselők kényelmére történtek ott bizonyos átalakulások, a szolgák is megérdemelnének ennyit, mert hiszen azok is épen olyan emberek, mint a tisztviselősorban lévők s illendő doog volna így azok munkáján is könnyíteni valamit. A csigának beállítása pedig nem okozna olyan költségeket, amelyeket a városi pénztár el nem bírna. Anyaggal is, munkásokkal