Kassai Hirlap, 1920. január-június (17. évfolyam, 1-146. szám)
1920-03-28 / 72. szám
XVII. évfolyam Kosice, 1920. március 23. Vasárnap POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kladéWsfet al: Kosice, Fő utci 60. sz. yEiBtó* wlwkssite . Előfizetési dijak: Egész évre 126 X., félévre 63 K., negyed-Telefonszám: 184. Megjelenik naponta d. u. 4 órakor. LASAA CÉIII. évre 3150 K., egy héra 1050 X. Egyes szám 50 fill. 72. zikm Trónkövetelők. Azt hiszik, hogy ha Magyarországon a „legmagyarabb“ Habsburg, József főherceg lesz a király, akkor már rend is lesz abban a szegény, agyonsanyargatott országban, amelyen az összes izmusok végignyargaltak és teljesen tönkre is tettek. Elfelejtik, hogy az Árpádok korában alig múlt el esztendő, hogy testvérviszály ne lett volna, amikor az uralkodóház hercegei hol magyar, hol meg idegen segítséggel igyekeztek vetni a törvényes királyt. trónjáról elkerfolyt a harc, ömlött a vér s amit a trónkövetelők még bennhagytak a szegény magyar népben, azt kicsapolta a tatár. Mert ha más nem is, de trónkövetelő akadt bőven minden király idejében. S ha valami kis jogcíme nem lett volna egyiknek-másiknak, bizonyára nem állott volna elő „jogos“ követeléseivel. A habsburgok alatt sem jelentkeztek trónkövetelők egyrészt azért, mert a család a különféle háborúk folyamán megtanulta az összetartást. Hova lett volna az egész família, ha még családi perpatvar is fölütötte volna fejét! ? Elég bajuk volt a németekkel, csehekkel, bandákkal, spanyolokkal, törökökkel és legfőkép a magyarokkal; örültek, ha legalább a családi békét élvezhették. Azután meg jött a „Hausgesetz“, amely annyira összekalapálta a család azok még moccanni sem tagjait, hogy mertek. Aki csak valamennyire is ellentétbe mert helyezkedni a minden ország törvényes rendjén és alkotmányán felül álló Hausgesetz rendelkezéseivel, amelyek némely vonatkozásaikban az embertelenséggel voltak határosak, azoknak pusztulniok kellett. A család mindig tudta, hogyan kell a renitenskedő elemekkel elbánni! Érthető tehát, hogy trónkövetelők nem jelentkeztek. A Hausgesetz azonban a monarchia, különösen pedig az osztrák császárság összeomlásával megszűnt. A família szétrebbent, nincs, ki engedelmeskedjék a parancsnak, II. Ferdinánd végrendeletének. S ez a körülmény fog most zavarra okot szolgáltatni. Ha proklamálja a magyar nemzetgyűlés a királyságot, akkor a trónhoz feltétlenül joga van IV. Károlynak — mondja az egyik párt; a viszonyok megváltoztak, választhatunk tehát új királyt — mondja a másik párt. Aki győz, az ellenségévé teszi ellenfelét. Az ellenségeskedés pedig egy királyválasztás után máskép fest ám, mint képviselőválasztás után, mert a bukott képviselőjelölt elbújik, hogy senki se lássa jó ideig; a királyjelölt azonban bukása után lesz a legfélelmesebb ellenfél, mint trónkövetelő. Azt hisszük, hogy a világtörténelem ennek igen sok példáját mutatja be s így biztosra vehető, hogy József főherceg megválasztása esetén IV. Károly „ellenzékbe megy“, aminek következményei kiszámíthatatlanok Mert a trónkövetelés olyan betegség, amely apáról fiúra száll s addig tart, míg a trónkövetelő családjának magva nem szakad. A magyarországi arisztokrácia túlnyomó részben Károly pártján áll s bár József személye szimpatikusabb, mégis a korona előbbi viselőjét óhajtja vissza a trónra. Bizonyos mértékben kül jöldi segítségre is támaszkodhatnak s ki tudja, ha helyreáll a béke egész Európában, milyen lesz a hangulat, milyen zavarokat lesz képes előidézni a bukott jelölt?! De ne menjünk olyan messzire. Kérdés, milyen hullámokat ver majd maga a választás is s az előrelátható zavarok nem vonnak-e még súlyosabb következményeket is maguk után? Jól tenné azért a magyarság, ha új bálvány állítása helyett a megmaradt erőt és energiát a különböző néprétegek és társadalmi osztályok egybeforrasztására fordítaná és csak ha a rend teljesen helyre- állott, ha a termelő munka megindult és gondolkodnának az államformáról. Ez ha a bukott miniszterek letesznek arról , esetben aligha nézne az a szerencsétlen a tervről, hogy mellékkormányokat alar ország új bajok elé, így azonban csak kitsanak és új zavarokat támasszanak, 1 nagyobb veszedelem fenyegeti. Wilson ragaszkodik a versailli békekötéshez Newyorkból jelentik Wilson elnök a szenátus határozatát, hogy nem fogadja el a békeszerződést, egy üzenetben a kongresszushoz továbbította. Az üzenet azonban hangsúlyozottan ragaszkodik a versaillli szerződéshez. Megalakult a Ruska Národná Strana, Uzhorodi tudósítónktól. A jövő hónapban megtartandó nemzetgyűlési választások Ruszinszkóra nem vonatkoznak, mert a kárpátalji orosz nép részére adott alkotmánylevél értelmében ott a választásoknak a nemzetgyűlési választástól számított 3 hónapon belül kell megtörténniük. Mégis a választási mozgalmak hullámai eljutottak Ruszinszkóba is és az itteni ruszin, ukrán és nagyorosz párt hozzálátott a választási előkészületekhez. Tekintettel arra, hogy a kárpátalji orosz népnek sok elintézetlen ügye van még a prágai kormánynál, különösen az adminisztratív és a területi kérdéseket illetőleg, még január hónapban a direktórium pártja részéről megindult a mozgalom különböző orosz pártoknak egyesítése iránt, hogy így a választási küzdelemben a kormánnyal szemben egységesen lépjenek fel. Akkor nyelvkérdés miatt hajótörést szenvedett ez a terv, bár az elvi hajlandóság mindkét részről megvolt. Most folyó hó 19-én a három párt újból gyűlésre jött össze, hogy a választások tartamára az egységes pártvezetőséget újból megalkossák. A kezdeményező újból a Volosin elnöklete alatt álló Ruszin Rda párt volt azonban az egységre való törekvések újból hajótörést szenvedtek. A gyűlésen az orosz nép és bel , valamint külföldi agitátorainak valamennyi árnyalata képviselve volt. Ott volt a sokat emlegetett Prokop Cirll is, az előbb ukrajnistából magyar orosz, majd nagyorosz pártivá vedlett Prokop Cirls. A gyűlésen elhangzott beszédek legnagyobb részében azon vitatkoztak, hogy ki a nép igazi képviselője, miközben igyekeztek egymást pellengére állítani és egymásról még a szentelt vizet is lemosni. Természetesen a nyelvkérdés is szóba került és mert a sok zavaros beszéd miatt megegyezni nem tudtak, jobb megoldás híján kimondották, hogy majd a ruszin parlament fog e kérdésben dönteni. Miután pártvezetőség nélkül politika el sem képzelhető, megalkották a pártbizottságot, amelynek tagjai — egy kivételével — a ruszin rada pártembereiből kerültek ki. A nagyorosz párt képviseletében megválasztott paraszttagok a pártvezetőségi tagságot nem vállalták. A pártvezetőség következőképen választatott meg: Elnök: Volosin Ágoston, alelnökök: dr. Zseltvay János és dr. Brascsájkó Gyula. Tagok: Tóth András, Dobes Mihály, Kereczmann Jurkó, Koleszár János földmivelők, Sztripszky Miron, dr. Hadzsega Illés járásbíró, Medvigy Porfir árvaszéki ülnök, Polivka Iván tanfelügyelő, Grigási Mihály polgári iskolai igazgató, Pák Ödön tb. szolgabíró, dr. Hadzsega Gyula theológai tanár, dr. Luba György és Gébé Péter kanonokok, Zseltvay Viktor tanítóképződés tanár, Stefán Gusztáv gimnáziumi tanár és Takács Bazil, az ITio nyomda igazgatója. 9 ruszinszkói szocialista párt Meti gyűlését Uzhorodról jelentik: Már megemlékeztünk arról, hogy a nemzetközi szociáldemokra párt szervezete néhány héttel ezelőtt Ungváron tartott gyűlésén elhatározta, hogy megalakítja Ruszinszkó részére a kerületi pártszervezetet. Ez az alakuló gyűlés most vasárnap f. hó 21-én tartatott meg Uzhorodon, ahol Ruszinszkónak valamennyi jelentősebb helyi csoportja képviselve volt. Ez a gyűlés, amelyen Mondik Lajos és Révai Tivadar elnököltek, a zsolnai országos pártgyűlésen elfogadott egységes pártszervezetnek megfelelőleg kimondotta a Cseh-Szlovákországi nemzetközi szociáldemokrata párt ruszinszkói kerületének megalakulását. Megválasztotta az öttagú kerületi pártvezetőséget és kimondotta, hogy a pártadót minden levonás nélkül a prágai központnak szolgáltatják be, viszont a központ tartozik a kerület adminisztrációs és egyéb költségeit fedezni- A kerület ügyeit egy ruthén és egy magyar titkár fogja vezetni, ideiglenesen Simon Mózest (Beregszász) bízták meg- Az állásra pályázatot tűztek ki- A gyűlés folyamata alatt több száz főnyi szocialista munkás vonult a vármegyeháza felé, ahol a gyűlést tartották s az Internacionálé hangjai mellett a proletárdiktatúrát éltették. A gyűlés még kimondotta a nagybirtokoknak azonnali szocializálását és követelték, hogy az éhező felvidék élelmezésére a kormányzóság nagyobb gondot fordítson. A gyűlésen incidens nem történt. Tisztviselők ékszerei és szőnyegei, öt segélyalapot terveznek. A tisztviselői nyomor sohasem volt oly kiáltó, mint ma, amikor a mindennapi betevő falatot sem tudja jövedelméből biztosítani Fokozza a nyomort még az is, hogy a sok elbocsátott tisztviselő kereset nélkül áll s életének tengetésére eladogatja mindenféle „nélkülözhető“ tárgyait. Ezek között a nélkülözhető dolgok között első helyen állanak az ékszerek. Ékszerrel mindenki rendelkezett a jobb időkben. Aranygyűrű, óra, lánc, karperec minden családban található volt, mert hiszen ha valakinek kedveskedni akartak bizonyos alkalmakkor, ékszerekkel ajándékozták meg őt s elég olcsón és jutányos fizetési föltételek mellett voltak azok vásárolhatók. Az egész város adósa volt az ékszerészeknek s ez adósságot is havi törlesztésekkel egyenlítették ki. A zálogházak óriási forgalomnak örvendenek. Az állásából elbocsátott, sőt megtartott tisztviselő is odahordja az ékszereket. Természetes dolog, hogy a zálogház ilyen óriási forgalom mellett nem adhat magas előlegeket, mert akkor nem képes az igényeket kielégíteni, viszont a fél sem kér azokra magasabb összegeket, hogy az esetleges kiváltásnál ne erőltesse meg magát. De így is ott marad az olcsón beadott ékszereknek javarésze, mert sokan még a kamatokat sem képesek megfizetni, a legtöbben pedig teljesen képtelenek azokat kiváltani. Ha az ékszerek elfogytak, következnek, mint „nélkülözhető“ tárgyak, a szőnyegek, amelyek valaha elég olcsón voltak beszerezhetők és részletre vásárolhatók, mint az ékszerek s amelyeknek ára ép oly magasra szökött, mint az arany és ezüsttárgyaké Most ezek kerülnek a zálogházba, vagy leggyakrabban az ócskások kezébe.Hogy azonban a megszorult tisztviselő nép ne legyen kénytelen értékes holmijait olcsón elkótyavetyélni s hogy az idők jobbrafordultával könnyebben visszaszerezhesse zálogba adott tárgyait, új mozgalom indult meg a városban ennek a kérdésnek rendezésére. Az az akció, mely az állásnélküli tisztviselők segélyezésére indult meg, most kibővül, mégpedig abban az irányban, hogy a tisztviselők ékszereire, szőnyegeire és más nélkülözhető dolgaira csekély kamat mellett tisztességes előleget adjon s tegye lehetővé azoknak kiváltását még akkor is, ha a fél nem tud pontos időben eleget tenni kötelezettségének. Ebben a tárgyban a bankok részvételével tegnap értekezletet tartottak az akció vezetői és megbeszélték, mely módozatok mellett lehetséges a kérdést úgy elintézni, hogy az a tisztviselők érdekeinek minden tekintetben megfeleljen. Akik az akció céljaira pénzt adnak, s azoknak bizonnyal jó befektetésnek bizonyul ez az üzlet, mert annyit mindig kaphatnak, mint amennyit a pénzt intézetek fizetnek, amellett pedig sok száz embert megkímélnek attól, hogy a zálogházba kelljen vándorolnia, vagy óócskással kényszerüljön alkudozni, továbbá reménye lehet a sok megszorult embernek arra, hogy holmijait, ha eladja, többet kap, ha zálogba teszi, könnyebben kiválthatja. A tisztviselő-osztály érdekében helyesnek tartjuk tehát ezt az újabb akciót, s amely rendes vezetés mellett csak sikert eredményezhet.