Kassai Hirlap, 1920. január-június (17. évfolyam, 1-146. szám)

1920-03-28 / 72. szám

XVII. évfolyam Kosice, 1920. március 23. Vasárnap POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kladéWsfet al: Kosice, Fő­ utci 60. sz. yEiBtó* wlwkssite . Előfizetési dijak: Egész évre 126 X., félévre 63 K., negyed-Telefonszám: 184. Megjelenik naponta d. u. 4 órakor. LASAA CÉIII. évre 3150 K., egy héra 10­50 X. Egyes szám 50 fill. 72. zikm Trónkövetelők. Azt hiszik, hogy ha Magyarországon a „legmagyarabb“ Habsburg, József fő­herceg lesz a király, akkor már rend is lesz abban a szegény, agyonsanyargatott országban, amelyen az összes izmusok végignyargaltak és teljesen tönkre is tet­tek. Elfelejtik, hogy az Árpádok korában alig múlt el esztendő, hogy testvérviszály ne lett volna, amikor az uralkodóház hercegei hol magyar, hol meg idegen segítséggel igyekeztek vetni a törvényes királyt. trónjáról elker­folyt a harc, ömlött a vér s amit a trónkövetelők még bennhagytak a szegény magyar népben, azt kicsapolta a tatár. Mert ha más nem is, de trónkövetelő akadt bőven minden király idejében. S ha valami kis jogcíme nem lett volna egyiknek-másiknak, bizo­nyára nem állott volna elő „jogos“ kö­veteléseivel. A habsburgok alatt s­em jelentkeztek trónkövetelők egyrészt azért,­ mert a család a különféle háborúk folya­mán megtanulta az összetartást. Hova lett volna az egész família, ha még csa­ládi perpatvar is fölütötte volna fejét! ? Elég bajuk volt a németekkel, csehekkel, bandákkal, spanyolokkal, törökökkel és legfőkép a magyarokkal; örültek, ha leg­alább a családi békét élvezhették. Azután meg jött a „Hausgesetz“, amely annyira összekalapálta a család azok még moccanni sem tagjait, hogy mertek. Aki csak valamennyire is ellentétbe mert he­lyezkedni a minden ország törvényes rendjén és alkotmányán felül álló Haus­­gesetz rendelkezéseivel, amelyek némely vonatkozásaikban az embertelenséggel voltak határosak, azoknak pusztulniok kellett. A család mindig tudta, hogyan kell a renitenskedő elemekkel elbánni! Érthető tehát, hogy trónkövetelők nem jelentkeztek. A Hausgesetz azonban a monarchia, különösen pedig az osztrák császárság összeomlásával megszűnt. A família szétrebbent, nincs, ki engedel­meskedjék a parancsnak, II. Ferdinánd végrendeletének. S ez a körülmény fog most zavarra okot szolgáltatni. Ha pro­­klamálja a magyar nemzetgyűlés a ki­rályságot, akkor a trónhoz feltétlenül joga van IV. Károlynak — mondja az egyik párt; a viszonyok megváltoztak, választhatunk tehát új királyt — mondja a másik párt. Aki győz, az ellenségévé teszi ellenfelét. Az ellenségeskedés pedig egy királyválasztás után máskép fest ám, mint képviselőválasztás után, mert a bukott képviselőjelölt elbújik, hogy senki se lássa jó ideig; a királyjelölt azonban bukása után lesz a legfélelmesebb ellen­fél, mint trónkövetelő. Azt hisszük, hogy a világtörténelem ennek igen sok példá­ját mutatja be s így biztosra vehető, hogy József főherceg megválasztása ese­tén IV. Károly „ellenzékbe megy“, ami­nek következményei kiszámíthatatlanok Mert a trónkövetelés olyan betegség, amely apáról fiúra száll s addig tart, míg a trónkövetelő családjának magva nem szakad. A magyarországi ariszto­krácia túlnyomó részben Károly pártján áll s bár József személye szimpatikusabb, mégis a korona előbbi viselőjét óhajtja vissza a trónra. Bizonyos mértékben kül­ j­­öldi segítségre is támaszkodhatnak s ki­­ tudja, ha helyreáll a béke egész Euró­­­­pában, milyen lesz a hangulat, milyen­­ zavarokat lesz képes előidézni a bukott jelölt?! De ne menjünk olyan messzire. Kérdés, milyen hullámokat ver majd maga a választás is s az előrelátható zavarok nem vonnak-e még súlyosabb következményeket is maguk után? Jól tenné azért a magyarság, ha új bálvány állítása helyett a megmaradt erőt és energiát a különböző néprétegek és tár­­­­sadal­mi osztályok egybeforrasztására for­­­­dítaná és csak ha a rend teljesen helyre- állott, ha a termelő munka megindult és­­ gondolkodnának az államformáról. Ez ha a bukott miniszterek letesznek arról , esetben aligha nézne az a szerencsétlen a tervről, hogy mellékkormányokat ala­­r ország új bajok elé, így azonban csak kitsanak és új zavarokat támasszanak, 1 nagyobb veszedelem fenyegeti. Wilson ragaszkodik a versailli békekötéshez­ Newyorkból jelentik­ Wilson elnök a szenátus határozatát, hogy nem fogadja el a békeszerződést, egy üzenetben a kongresszushoz továbbította. Az üzenet azonban hangsúlyozottan ragaszkodik a versaillli szerződéshez. Megalakult a Ruska Národná Strana, Uzhorodi tudósítónktól. A jövő hónapban megtartandó nemzetgyűlési választások Ruszinsz­­kóra nem vonatkoznak, mert a kár­­pátalji orosz nép részére adott alkot­mánylevél értelmében ott a válasz­tásoknak a nemzetgyűlési választástól számított 3 hónapon belül kell meg­történniük. Mégis a választási moz­­galmak hullámai eljutottak Ruszinsz­­kóba is és az itteni ruszin, ukrán és nagyorosz párt hozzálátott a választási előkészületekhez. Tekintettel arra, hogy a kárpátalji orosz népnek sok elintézetlen ügye van még a prágai kormánynál, külö­nösen az adminisztratív és a területi kérdéseket illetőleg, még január hó­napban a direktórium pártja részéről megindult a mozgalom különböző orosz pártoknak egyesítése iránt, hogy így a választási küzdelemben a kor­mánnyal szemben egységesen lépje­nek fel. Akkor nyelvkérdés miatt hajótörést szenvedett ez a terv, bár az elvi hajlandóság mindkét részről megvolt. Most folyó hó 19-én a három párt újból gyűlésre jött össze, hogy a választások tartamára az egységes pártvezet­őséget újból megalkossák. A kezdeményező újból a Volosin elnöklete alatt álló Ruszin Rda párt volt azonban az egységre való törek­vések újból hajótörést szenvedtek. A gyűlésen az orosz nép és bel , valamint külföldi agitátorainak vala­mennyi árnyalata képviselve volt. Ott volt a sokat emlegetett Prokop Cirll is, az előbb ukrajnistából ma­gyar orosz, majd nagyorosz pártivá vedlett Prokop Cirl­­­s. A gyűlésen elhangzott beszédek legnagyobb ré­szében azon vitatkoztak, hogy ki a nép igazi képviselője, miközben igye­keztek egymást pellengére állítani és egymásról még a szentelt vizet is lemosni. Természetesen a nyelvkérdés is szóba került és mert a sok zavaros beszéd miatt megegyezni nem tud­tak, jobb megoldás híján kimondot­ták, hogy majd a ruszin parlament fog e kérdésben dönteni. Miután pártvezetőség nélkül poli­tika el sem képzelhető, megalkották a pártbizottságot, amelynek tagjai — egy kivételével — a ruszin rada pártembereiből kerültek ki. A nagy­orosz párt képviseletében megválasz­tott paraszt­tagok a pártvezetőségi tagságot nem vállalták. A pártvezetőség következőképen választatott meg: Elnök: Volosin Ágoston, alelnökök: dr. Zseltvay Já­nos és dr. Brascsájkó Gyula. Tagok: Tóth András, Dobes Mihály, Kerecz­­mann Jurkó, Koleszár János földmi­­velők, Sztripszky Miron, dr. Had­zsega Illés járásbíró, Medvigy Porfir árvaszéki ülnök, Polivka Iván tan­felügyelő, Grigási Mihály polgári isko­lai igazgató, Pák Ödön tb. szolga­­bíró, dr. Hadzsega Gyula theológai tanár, dr. Luba György és Gébé Péter kanonokok, Zseltvay Viktor tanítóképződés tanár, Stefán Gusztáv gimnáziumi tanár és Takács Bazil, az IT­io nyomda igazgatója. 9 ruszinszkói szocialista párt Meti gyűlését Uzhorodról jelentik: Már megemlékeztünk arról, hogy a nemzetközi szociáldemokra párt szerve­zete néhány héttel ezelőtt Ungváron tartott gyűlésén elhatározta, hogy meg­alakítja Ruszinszkó részére a kerületi pártszervezetet. Ez az alakuló gyűlés most vasárnap f. hó 21-én tartatott meg Uzhorodon, ahol Ruszinszkónak valamennyi jelen­tősebb helyi csoportja képviselve volt. Ez a gyűlés, amelyen Mondik Lajos és Révai Tivadar elnököltek, a zsolnai országos pártgyűlésen elfogadott egysé­ges pártszervezetnek megfelelőleg ki­mondotta a Cseh-Szlovákországi nemzet­közi szociáldemokrata párt ruszinszkói kerületének megalakulását. Megválasz­totta az öttagú kerületi pártvezetőséget és kimondotta, hogy a pártadót minden levonás nélkül a prágai központnak szolgáltatják be, viszont a központ tar­tozik a kerület adminisztrációs és egyéb költségeit fedezni- A kerület ügyeit egy ruthén és egy magyar titkár fogja vezetni, ideiglenesen Simon Mózest (Beregszász) bízták meg- Az állásra pályázatot tűztek ki- A gyűlés folya­mata alatt több száz főnyi szocialista munkás vonult a vár­­megyeháza felé, ahol a gyűlést tartották s az Internacionálé hangjai mellett a proletárdiktatúrát éltették. A gyűlés még kimondotta a nagybir­tokoknak azonnali szocializálását és követelték, hogy az éhező felvidék élel­mezésére a kormányzóság nagyobb gondot fordítson. A gyűlésen incidens nem történt. Tisztviselők ékszerei és szőnyegei, öt segélyalapot terveznek. A tisztviselői nyomor sohasem volt oly kiáltó, mint ma, amikor a minden­napi betevő falatot sem tudja jövedel­méből biztosítani Fokozza a nyomort még az is, hogy a sok elbocsátott tiszt­viselő kereset nélkül áll s életének ten­­getésére eladogatja mindenféle „nélkü­lözhető“ tárgyait. Ezek között a nélkü­lözhető dolgok között első helyen álla­nak az ékszerek. Ékszerrel mindenki rendelkezett a jobb időkben. Arany­gyűrű, óra, lánc, karperec minden csa­ládban található volt, mert hiszen ha valakinek kedveskedni akartak bizonyos alkalmakkor, ékszerekkel ajándékozták meg őt s elég olcsón és jutányos fize­tési föltételek mellett voltak azok vásá­rolhatók. Az egész város adósa volt az ékszerészeknek s ez adósságot is havi törlesztésekkel egyenlítették ki. A zálogházak óriási forgalomnak ör­vendenek. Az állásából elbocsátott, sőt megtartott tisztviselő is odahordja az ékszereket. Természetes dolog, hogy a zálogház ilyen óriási forgalom mellett nem adhat magas előlegeket, mert akkor nem képes az igényeket kielégíteni, viszont a fél sem kér azokra magasabb összegeket, hogy az esetleges kiváltás­nál ne erőltesse meg magát. De így is ott marad az olcsón beadott ékszerek­nek javarésze, mert sokan még a ka­matokat sem képesek megfizetni, a leg­többen pedig teljesen képtelenek azokat kiváltani. Ha az ékszerek elfogytak, következnek, mint „nélkülözhető“ tár­gyak, a szőnyegek, amelyek valaha elég olcsón voltak beszerezhetők és részletre vásárolhatók, mint az ékszerek s ame­lyeknek ára ép oly magasra szökött, mint az arany és ezüsttárgyaké­ Most ezek kerülnek a zálogházba, vagy leg­gyakrabban az ócskások kezébe.Hogy azonban a megszorult tisztviselő nép ne legyen kénytelen értékes hol­mijait olcsón elkótyavetyélni s hogy az idők jobbrafordultával könnyebben vis­­­szaszerezhesse zálogba adott tárgyait, új mozgalom indult meg a városban ennek a kérdésnek rendezésére. Az az akció, mely az állásnélküli tisztviselők segélyezésére indult meg, most kibővül, még­pedig abban az irányban, hogy a tisztviselők ékszereire, szőnyegeire és más nélkülözhető dolgaira csekély kamat mellett tisztességes előleget adjon s tegye lehetővé azoknak kiváltását még akkor is, ha a fél nem tud pontos idő­ben eleget tenni kötelezettségének. Eb­ben a tárgyban a bankok részvételével tegnap értekezletet tartottak az akció vezetői és megbeszélték, mely módoza­tok mellett lehetséges­­ a kérdést úgy elintézni, hogy az a tisztviselők érde­­­­keinek minden tekintetben megfeleljen.­­ Akik az akció céljaira pénzt adnak, s azoknak bizonnyal jó befektetésnek bizonyul ez az üzlet, mert annyit min­­­­dig kaphatnak, mint amennyit a pénz­­t intézetek fizetnek, amellett pedig sok­­ száz embert megkímélnek attól, hogy a zálogházba kelljen vándorolnia, vagy óócskással kényszerüljön alkudozni, to­­­­vábbá reménye lehet a sok megszorult­­ embernek arra, hogy holmijait, ha el­­­­adja, többet kap, ha zálogba teszi, könnyebben kiválthatja. A tisztviselő-osztály érdekében helyes­nek tartjuk tehát­­ ezt az újabb akciót, s amely rendes vezetés mellett csak sikert eredményezhet.

Next